“És akkor megtörtént. Megtörtént amiről azóta álmodtam, hogy először találkoztunk. Gyengéden magához húzott. Lassan és kimérten, miközben az arcunk közti távolság egyre és egyre csak fogyott, míg végül semmi sem maradt. Ajkaival puhán csókolta az enyémeket. Őszintén szólva számítottam rá, bár mégis meglepett, hogy tényleg megtette. Óvatosan visszacsókoltam és ujjaimmal a tarkóját kezdtem el simogatni. Erre szorosabban magához vont és még szenvedélyesebben kezdett csókolni. Nem tagadom, élveztem. Édes volt és törődő. Azelőtt soha nem volt részem ilyen élményben. Jobb kezével óvatosan beletúrt a hajamba, bal keze pedig egészen a derekamig csúszott. Átkaroltam a nyakát és csak csókoltam. A végtelenségig álltam volna ott a karjaiba zárva. De túl hamar vége lett a pillanatnak. Ő elengedett és én is óvatosan hátráltam. Nem, nem volt elég! Még többet akartam! Belőle! A csókjából az öleléséből, és mindenből ami ő! Őt akartam! Huncut mosolyát rámvillantva ölelt át szorosan. Belepuszilt a nyakamba, én pedig halkan kuncogni kezdtem. Tudja jól, hogy csikis vagyok. Egy utolsó, rövid csókott nyomott a számra, majd eltűnt a takarás mögött, én pedig csak álltam ott és mosolyogtam, mint egy idióta.”

“egy tetoválás önbizalmat ad”

“Még mindig várok a napra, mikor az emberek felismerik végre, hogy túl sok vér folyt már amiatt, hogy kinek a lánya kit csókol és kinek a fia kivel sétál kézen fogva.”