Padlón
02:09 volt, amikor megébredtem. Békésen aludtál. Óvatosan egy puszit nyomtam az arcodra, majd felkeltem, hogy kisétáljak a konyhába inni egy kortyot. Nem szoktam éjjel kijárni, de most úgy éreztem vattát köpök. Villanyt nem kapcsoltam, nem akartam felébreszteni másokat. A csaphoz mentem, engedtem, hogy a pohár megteljen vízzel. Miután megittam, visszatettem a poharat a helyére. Az ablakkal szemben álltam, bámultam az eget, a csillagokat. A fényük enyhén beszűrödött az ablakon. Megugrottam, amikor megéreztem a kezeidet a derekamon. Magad felé fordítottál. -Otthagytál. - suttogtad. -Csak inni jöttem. A konyhapultnak támasztottál, gyengéden megmarkoltad a hajam, majd a nyakamhoz hajoltál. A levegővételeid csikizték a bőröm, akartalanul is elmosolyodtam. A pólód tetejét markolva húztalak olyan közel, amennyire csak lehetséges. Megemelted a fejed, szádat számra tapasztottad. Hosszú, szenvedélyes csók volt, tele érzelmekkel. -Baszd ki! - elhajoltál tőlem, mellém léptél, kezeddel a pultot támasztottad. -Mi az? - a hangom aggodalommal telt volt. -Megőrjítesz. -Mi? Visszaléptél elém, megfogtad a combjaim, arra kérve ugorjak. Megfordultál velem, majd egyik kezed a nyakamba tetted, míg másikkal a fenekemnél tartottál. A padlóra fektettél, kezeiddel a nyakam mellett támaszkodtál. -Akarlak téged. - mondtad. -És ez baj? -Nem. -Akkor? -Nem tudom, olyan intenzív. -Szerinted én nem érzek így? Elég csak hozzám érned és úgy érzem lángolok. Soha, senki nem volt még ekkora és ilyen hatással rám, mint most Te. -Hideg a padló? -Hogy jön ez ide? -Hideg? -Már megszoktam. -Póló nélkül is bírnád? Elmosolyodtam, tudtam nagyon jól mit szeretnél. -Talán. - mondtam egy kis kacérsággal a hangomban. Ahogy a mondat a számat, úgy hagyta el a póló a testemet. -Szeretlek. - suttogtam.
