Néztem Anyut ahogy megtesz mindent, és rájöttem hogy soha nem leszek képes teljesen megválni tőle. Nem számít mennyire vagyok erős vagy gyenge, Anyu a részem - éppen olyan fontos, mint a szívem. Soha nem leszek olyan erős, hogy megtudnék lenni nélküle.

Mióta nem jársz ide,  elég nagy a rendetlenség a szobámban.  Most végre lehet káosz, úgysem látod,  nekem meg jó így is.  Csak ébredéskor a szanaszét heverő ruhákról,  könyvekről és poharakról ne az jutna eszembe,  hogy miattad pakoltam össze mindig.  Viszont ha rendet raknék, úgy olyan lenne,  mint azok a napok. Mintha várnálak.

Dèkány Dávid

Egyik nap a kishúgom hazajött az iskolából és követelte, hogy vigyem el a könyvtárba, hogy kikölcsönözzön könyveket a jelnyelvről. Én azt kérdeztem miért? Ő elmesélte, hogy volt egy új fiú az iskolában, aki süket volt és ő össze akart vele barátkozni. Most, én itt álltam a húgom mellett az esküvőjükön és néztem, ahogy elmutogatja az “IGEN”-t.

(via

)

Akárhányszor meglátom, rebloggolom😭

(via anticvase)

Mi a legviccesebb az emberben? (…) Mindig fordítva gondolkodnak: gyorsan fel akarnak nőni, hogy aztán az elveszett gyermekkor után sóhajtozzanak. Feláldozzák az egészségüket, hogy pénzt keressenek, aztán meg odaadják minden pénzüket, hogy egészségesek legyenek. Annyira sóvárognak a jövő után, hogy nem törődnek a jelennel, így aztán sem a jelent, sem a jövőt nem élik meg. Úgy élnek, mintha soha nem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna.