—

Hidd el én leszek a támasz mikor csalódsz mindenkibe..

-Tényleg nem ér annyit.

-Sokkal többet ér.

—

(via rekavladar)

ki ne akarna egy fiút, aki odaadja a pulcsiját ha fázol? egy fiút, aki feldob, ha magad alatt vagy. egy fiút aki a barátai előtt ölel át és csókol meg. egy fiút, aki csak azért felhív hajnalban, mert eszébe jutottál. egy fiút, aki sosem akar téged elveszíteni. egy fiút, aki önmagadért szeret.

Beletelt egy kis időbe mire rádöbbentem hogy a fiúk a magabiztos lányokat szeretik és én igenis szép,és csinos lány vagyok. Remélem egyszer mindenki elfogadja majd magat mert nincsen olyan hogy rossz.. És ha esetleg valakinek nem kellesz azután futni fölösleges és bármennyire is szereted fel kell emelni a fejed, kihúzni a hátad és hátat fordítani mert neked most fáj.. neki pedig majd később fog.

örök kedvenc marad❤️

TALÁN

Talán nem leszek már holnap.

Szóval ma veled akarok lenni..

Linkin Park- One More Light (via csak-lelegzem)

Sokszor leírunk olyat, amit élőben soha nem mondanánk el.

Van amit jobb hagyni

(via rekavladar)

Az első éjszaka

Egész nap izgatott voltam. Alig tudtam felfogni, hogy a kapcsolatunk egy újabb mérföldkőhöz ért. Miután kikeltem az ágyból az első dolgom az volt, hogy keressek egy megfelelő párnát meg egy takarót neked. Igazából teljesen feleslegesnek éreztem, mert tudtam, hogy egy takaró alatt fogunk aludni. A délelőtt lassan telt el, percenként néztem az órát, már-már egyfajta visszaszámlálást tartottam, aztán végre elindultunk érted. . . . Együtt fürödtünk. Ott ültünk egymással szemben, mint két kisgyerek. A mosoly levakarhatatlan volt mindkettőnk szájáról. Olyan közel voltunk egymáshoz, amennyire csak lehetett. Nevettünk, ölelkeztünk, csókolóztunk, vízzel fröcsköltük egymást. Megmutattam, hogyan is kell kiszállni úgy a kádunkból, hogy ne ess pofára. A mutatványomat kinevetted és természetesen nem csináltad utánam, de pofára sem estél. Aztán befeküdtünk az ágyba. Egy párnára, egy takaró alá. Átöleltél, én pedig hozzád bújtam. -Annyira vártam már ezt a napot. - suttogtam a mellkasodra. -Én is. Egyik lábamat átvetettem a derekad felett, majd egy határozott mozdulattal magam alá fordítottalak. Immár a hasadon ültem. -Hé, erről nem volt szó. -Le akarom venni a pólód. - mondtam mit sem törődve az előző gondolatoddal. -Ára van. -Igazán? - lassan feléd hajoltam és megcsókoltalak. -Ez még nem elég. - mosolyogtál, majd felültél és egy hirtelen mozdulattal levetted a pólóm. -Így sokkal jobb. - mondtad elismerően. - És talán ez elég ahhoz, hogy megkapd te is az én felsőmet. -Annyira szeretlek. - mondtam nevetve. -Én is téged. - majd magadhoz húztál és egy puszit leheltél a számra.

Idegen leszek, vagy még tudod azt, hogy ki vagyok?

Azóta sem értem.

érzem, hogy te még fájni fogsz nekem..

Amúgy kurvára nem tudom mit érzek.