Eszembe jutnak az emlékek, hogy hogyan ismertelek meg téged
Lelki szemetes: mindenki kiönti neki a lelkét, mindenkit meghallgat, de senkit nem érdekel, hogy vele mi van.
this is me
“Akkora bolondság lenne, hogy folyton visszatérek a helyekre, melyeket úgy szerettünk? Talán egy fejetlen, mazochista mozzanat, de ha ez kell ahhoz hogy újra érezzelek, megéri.”
—
“Miért ilyen az élet?Hogy ami kicsit is boldoggá teszi az embert, előbb vagy utóbb véget ér?…”
—
Éjszakák
Ma még kíváncsi lennék, hogy vajon milyen színű lehet a lelked, hogy énekelnek- e reggel barna fülemülék ablakod párkányán, és mire gondolsz előszőr, amikor kinyitod szemeidet. Eltűnödnék azon, hogy mit érezhetnek a falevelek, kiket oly gyöngéden simogatsz az éles tél beállta előtt. Ma még rákérdeznék, hogy meglátásod szerint hány csillag allatt néztünk egymásra akkor, és azóta több lett- e belőlük vagy épp kevesebb? (…) Ma még kíváncsi lennék, hogy Vajon milyen színű lehet a lelked.
(részlet)
“Néha azt gondoljuk, hogy el szeretnénk tűnni, de valójában csak azt szeretnénk, ha megtalálnának..”
“Go to bed, you’ll feel good in the morning” is the human version of “Have you tried turning it off and on again ?”
30.nap
De te sosem láttad hogyan csillogott a szemem, amikor Rólad beszéltem.
Amikor valami annyira fáj, hogy folyton elhesegeted a gondolatot, mert még magaddal sem akarod megbeszélni.
Ezert nem tudom feldolgozni🙃
ennyi járt
lehet valaki úgy boldog, hogy kicsit valahogy mindig boldogtalan.
lehetek úgy minden hogy semmi sem vagyok.
semmid.
annyira közel, de mégis annyira távol.
és kész.
(Tamaskó Gábor)
Love & Other Drugs (2010)
I wanna make a lot memories this summer
via weheartit







