Akinek jó szíve van, mindig többet veszít, mert mindig többet ad, mint amennyit kap. Mindig megbocsát és akkor is szeret ha a másik nem érdemli meg.
Elég rágondolnom, máris érzem azt a kellemetlen nyomást a szívemen, mintha a világ legnehezebb kövei akarnák összeroppantani a csontjaimat.
Túl kevés időnk van ahhoz, hogy boldogtalanul éljünk.
Hogy lehet valaki ennyire empatikus es egyutterzo hogy nem mer szakitani a masikkal, mert tudja jol, hogy milyen rossz lesz neki…
Van amit már nem lehet helyre hozni
Valahányszor el akartam Neked modani, hogy mi bánt, te mindig azt hitted egy veszekedést akarok generálni, pedig csak azt akartam, hogy megérts.
ruiyn-deactivated20230601
~ Annyira mindenféle vagyok s közben annyira semmilyen, hogy mindenkivel elvagyok, de közben senkivel...
Megesik,hogy azért vagyok csöndben,mert ami lejátszodik bennem arra nincsenek szavak.
Lecke
Az az ember, akire a legjobban szükségem volt, arra tanított meg, hogy nincs szükségem senkire.
A lány, aki sokat nevet és beszél, és nagyon boldognak tűnik, egyben az a lány is, aki álomba sírja magát.
Van amit már nem lehet helyre hozni
Arcodon folyik le, amit a szíved már nem bír.
- Ismeretlen
Túl kevés időnk van ahhoz, hogy boldogtalanul éljünk.
megérdemled hogy szeress én meg azt,hogy szeressenek, úgyhogy többé már ne keress
Byealex
Bárcsak megértethetném veled hogy belül én mégis miként érzek.
A hűtlenség és a megcsalás nem csókban és ilyesmiben nyilvánul meg. Nem. Sokkal inkább abban, hogy amikor belenezél a párod szemébe, akkor képes vagy őszintén bele hazudni. Mikor ott vagy vele minden nap, minden nap elmondja neked mennyire szeret. Te is neki. Még ha éppen ki sincs mondva, hogy “együtt vagyunk”, mert azon vagytok, hogy helyre hozzátok a kapcsolatot. Ez nem mentség, ezzel takarózni, hogy “nem voltunk együtt”. Mert attól még egymáshoz tartoztatok, amit nagyon jól tudsz. Ezért épp ugyanolyan rossz, talán még rosszabb is. Érzi, hogy van valami, látja a jeleket, tudja, kérdezi. De te úgy teszel mintha semmi nem lenne. Játszod a hülyét , hitegeted. De elmondani képtelen vagy, mert a tükörbe se tudsz nézni miatta. És ezért fáj vele lenni. Mert a bűntudat dolgozik. Már ha maradt egy csepp lelkiismereted is. Ha maradt egyáltalán , mert inkább azt is elpusztítottad, mert nem bírtál szembe nézni vele. Jobb volt elforgatni a telefont, meg ne lássa kinek írsz. Mert akkor ez a hülye megtudja, megharagszik, és ha nem úgy alakulnak a dolgok akkor már nem lesz ott többé. Nem lesz ott többé az az ember, akibe annyiszor bele rúgtam , annyiszor megbántottam , annyi fájdalmat okoztam neki, annyi álmatlan éjszakát, annyiszor hazudtam neki, annyiszor fel adhatta volna, de végig kitartott mellettem, szeretett minden hibámmal együtt , aki látta a szívemben a jót, aki mindig azt nézte, aki mindig meghallgatott, mindig ott volt, mindig számíthattam rá. Ugye? Akkor már nem lenne ez az ember. Értékes nem igaz? Ritka. Ezért nem kéne elveszíteni. Mert ha megtudja a teljes igazságot, akkor már nem fog többé úgy nézni rád. Nem lesz már az a csillogás a szemébe, ha meglát, nem fog felcsillanni a szeme, ha hallja a hangod vagy meghallja a neved. Megszűnsz. És ugye ez nem lenne jó. Mert ha a szívedre teszed a kezed, akkor tudod, hogy egy olyan embert veszítenél el , amilyet nem fogsz még egyet találni. Átkozod az eget, hogy ilyen lettél. De tenni nem teszel ellene. Nem tetszik, hogy ilyen lettél? Fájnak a múltban szerzett sebek? Akkor észhez kellene térni, változtatni a hozzáálláson, és nem eltaszítani a segítő kezet, hogy újra és újra elkövesd azokat a hibákat amik miatt annyira nem vagy magaddal kibékülve. Még akkor észhez térni, amíg van visszaút. Amíg van kitől bocsánatot kérni. Mert ha így folytatod akkor a sebeid nem gyógyulni fognak, hanem csak többet szerzel. Persze mindenki más a szar mert próbálnak észhez téríteni, segíteni, ne rohanj vakon a vesztedbe, mert saját magad ellensége vagy és csak te nem látod. Könnyeb az, hogy te “ilyen vagy”. Kiváncsi lennék vajon ő/ők is megtennék mindazt amit én, ezek után , hogy te “ilyen vagy”? Vajon ő/ők is így szeretnének ettől függetlenül is? Ő/ők is a jót látnák benned? Rá/rájuk is számíthatnál? Ő/ők is ezzel a szemmel látnának téged amivel én? Nem, nem hiszem. Na ezért mondom azt, hogy nem fogsz még egy ilyet találni. Egy olyan ember voltam aki csak egyszer történik meg veled az életben. Sajnos az ember mindig akkor jön rá milye volt, mikor már elveszítette. Amíg van addig nem becsülöd, mikor nincs már becsülnéd. Bezárkózol a traumák miatt, de újra és újra azzá az emberré válsz ami miatt utálod magad. Itt volt a lehetőség, hogy most ne úgy alakuljon. Itt volt a lehetőség , hogy változtass rajta. Itt volt a lehetőség , hogy ezt ne szúrd el. Itt volt a lehetőség, hogy a múlt démonai elengedjenek végre. Nem éltél vele. Mit csináltál?? Ugyanazt amit mindig. Ugyanazt ami miatt ennyire magadba fordulsz és bezárkózol. Hagytad, hogy a történelem ismételje magát. Rajtad múlt, hogy megtörd az átkot. De ezek szerint még nem szenvedtél eleget, nem fájt eléggé. Nem szenvedtél eleget ahoz, hogy észhez térj. Pedig láttam, hogy bánt, változtatni meg csak te tudsz rajta, nem én és nem is más. Te. Azok érdemelték volna ezt, akik ezt tették veled, nem én. Bizonygatni meg már nem fogom mennyire szerettelek, és miért voltam más, az élet majd igazolja.
Ha egyszer elolvasod, jelezd
Régi képeinket nézve nem tudom elhinni, hogy tényleg azok után amiken együtt keresztül mentünk, te az egészet csak ugy eltudtad dobni és képes voltál megcsalni…
Miattad van, és a dolgok miatt, amiket teszel
Charlotte Lawrence — You
,,Annyiszor törtem össze tőled, hogy egy részem mindig elveszett belőlem, ami már nem tudott a helyére jutni”
-Részlet a levelemből, amit sosem fogsz elolvasni-
A megcsalás nem hiba, hanem döntés.