“Valójában már évek óta nem élek. A létezés önmagában kevés.”

“Ha a virágok képesek ismét nyílni ahogy elvonul a fagyos tél, te is fel tudsz állni és újrakezdeni mindent elölről.”

A múltban hagytuk a jövőnket

“Mindig az első lépés a legnehezebb. mindenben. Megfogalmazni, majd kimondani, bocsánatot kérni ,majd megbocsátani. Változni ,vagy változtatni. Elengedni, vagy magunkhoz ölelni. Dönteni arról, hogy valaki a barátod, vagy a szerelmed legyen. Mindig az első lépés a legnehezebb. Talán mert nem szeretünk változni és változtatni. Ha már valamit megszoktunk, az általában úgy is marad. Hiszen minden változás fájdalommal jár. És mindig .. hangsúlyozom mindig konfliktussal jár. Éppen ezért az ember szeret mindig a kis biztonsági zónájában belül maradni , ahol a jól ismert szokásokkal le lehet élni egy életet. Biztonsági zónákból kilépni a legnehezebb dolog ezen a világon. Megtenni, az első lépést. Otthagyni a biztosat – még ha rossz is – valami bizonytalanért. Talán ennél .. csak az a nehezebb , amikor azt az első lépést , nem azért kell megtenni , mert rossz helyen vagy ,hanem azért , mert valaki még ennél is jobbat tervezett neked .. Könnyen hozzászokunk ahhoz , hogy megbántunk , és megbántanak. Megalázunk , és megaláznak .. ,hogy kihasználunk , és kihasználnak . Tényleg sok mindent képesek vagyunk megszokni. Fájdalmat, megaláztatást, közönyt ,kitaszítottságot..Még sincs erőnk megtenni az első lépést, mert félünk az ismeretlentől.. szépen lassan fogyunk el, a türelmünk, az erőnk, az időnk, a szeretetünk.. Így lesz belőlünk, a mai modern ember. Távol mindentől..és mindenkitől..”

“Ezt utálom az emberekben a legjobban. Elhitetik velem, hogy szeretnek majd egy kis idő múlva elhagynak.”

“ideje felkaparnod magad a földről, és emlékezned arra, hogy ki is vagy valójában. nehogy már egy hülye fiú tegyen tönkre, az igazi harcosok saját magukkal vívják a csatát. kelj fel az ágyból, sminkeld ki magad, öltözz fel úgy, ahogy neked tetszik, hívd fel a barátaidat, és menjetek el bulizni. kövess el hibákat, cigizz, igyál, mássz át azon a drótkerítésen, akkor is, ha kiszakad közben a nadrágod. tökmindegy, csak érezd, hogy élsz. mit mesélsz majd szívesebben az unokádnak? hogy egy lelki roncs voltál éveken keresztül, vagy azt, hogy a fiatalságod minden percét kiélvezted?”

“Az ősz az elmúlás”