(via behappydoughnut)
(via behappydoughnut)
(via beledestemblog)
(via gihaneul)
(via beledestemblog)
(via beledestemblog)
rájöttem hogy mostanában csak akkor érzem vidámnak magam,ha te nevettetsz meg.
Alkonyat (via leilagreta)
:))
Sírunk az életünk miatt. A szerelmünk miatt. Esetleg a viszonzatlan szerelem miatt. A szüleink miatt mert nem engedik megvenni a legújabb telefont. Biztos? Biztosan ez jelenti nekünk a “világvégét”? Mert ha igen akkor gondolj bele hogy hány ember van kórházban azért hogy meggyógyuljon. Hány ember rokkant és úgy éli le az életét hogy egy szobában van bezárva és nem mehet ki a szabadba AHOGYAN TE…nem lehetnek emlékei MINT AHOGYAN NEKED…nincsenek igaz barátai csak a szülei vannak neki és őket mindennél jobban szereti míg te sírsz és utálod őket mert nem engednek el egy szombati buliba. Eközben…ők kitartanak. Hisznek abban hogy egyszer meggyógyulnak. Hogy olyanok lehetnek mint a többi gyerek/felnőtt. Hogy kimehetnek a napra,lehetnek barátaik,boldogok lehetnek. Nem adják fel. Kitartanak a végsőkig. Úgyhogy gondolkodj el az értékeiden. Mindenkinek vannak értékei. Még azoknak a gyerekeknek akiknek nem teljes az életük. Neked is vannak. Barátaid. Családod. És nem kell olyan dolgokra pazarolnod az életed akik nem fontosak számodra…tarts ki te is és menj az utadon. Nem tudhatod hogy mikor kerülsz ilyen helyzetbe. Értékeld amid van és ne sírj olyan dolgok miatt amit nem kaptál meg. Mert ha egy rákos kislánynak VAN REMÉNYE, akkor neked MIÉRT NINCS?
De legalább van nehány pillanat, ami csak a miénk marad, örökre.😊
Legalább..
(via polaroidos)
(via talajviz)
❤❤❤❤



