Avatar

đŸ–€

@medicineforyourbrokenheart-blog

Az igazi szeretlek hal(l)hatatlan

My day:

01:00 : You

02:00 : You

03:00 : You

04:00 : You

05:00 : You

06:00 : You

07:00 : You

08:00 : You

09:00 : You

10:00 : You

11:00 : You

12:00 : You

13:00 : You

14:00 : You

15:00 : You

16:00 : You

17:00 : You

18:00 : You

19:00 : You

20:00 : You

21:00 : You

22:00 : You

23:00 : You

00:00 : You

Avatar
milanbolla

A

Az elvakart szĂșnyogcsĂ­pĂ©s A soha el nem mĂșlĂł migrĂ©n A felszakadt bƑrdarab A betört köröm az ujjad hegyĂ©n Az elpattanĂł Ă©r a szemben Az, aki tĂșl közel ĂĄll a buszon veled szemben Az asztal sarka, ami mindig Ăștban van Az Ă©jjeli szekrĂ©ny, ami eltöri a lĂĄbujjad A gyomrod felemĂ©sztƑ sav A pofon, ami az arcodon lĂŒktetƑ nyomot hagy A csĂłk, ami meg sem törtĂ©nt Vagy ha mĂ©gis, barĂĄtsĂĄgok hullottak szĂ©t A soha meg nem kĂ©rt kĂ©z Az, akivel eltöltöttĂ©l egy felejthetetlen estĂ©t De nem akar tƑled semmit És nem akar tƑled semmit Az, amikor az utolsĂł szĂĄl cigit fordĂ­tva gyĂșjtod meg A bontatlanul eltörƑ borosĂŒveg A szerveidben megbĂșvĂł rĂĄkfene AmitƑl elkezdtĂ©l haldokolni kĂ©t Ă©ve A halĂĄl A korai szĂŒletĂ©s Az elvetĂ©lĂ©s A nyakadra tekeredƑ köldökzsinĂłr A rĂ©mĂĄlom, ami minden kurva este visszatĂ©r És az ĂĄlmatlansĂĄg, hĂĄt ugyanezĂ©rt Meg a folyamatos nyomĂĄs a fejedben AmitƑl mĂĄr nem tudsz Ă©lni sem De a gyönyörƱsĂ©g. Ó a gyönyörƱsĂ©g, hĂĄt legalĂĄbb Ɛ Aki utĂĄn ha akarnĂĄl, se lĂĄtnĂĄl mĂĄst De nem akar tƑled semmit És nem akar tƑled semmit Én vagyok minden rossznak akarĂłja Tested szakĂ­tĂĄs utĂĄn ledobott kibaszott kilĂłja Minden egyes sĂ©rtƑ, megalĂĄzĂł, erƑszakos megjegyzĂ©s Én vagyok a tĂŒkör, ami azt mondja, soha nem voltĂĄl szĂ©p Én vagyok minden kĂ©rdĂ©sedre a tagadĂĄs
 A letört kilincs vagyok szĂ­ved ajtajĂĄn. De az igazat megvallva Te magad vagyok Te pedig Ă©n És egy csĂłnakban evezĂŒnk a semmi közepĂ©n.

te és én

az a fajta lĂĄny voltam, aki mindent megkönnyĂ­tett szĂĄmodra. nevettem az idiĂłta vicceiden amik mĂ©g csak nem is voltak viccesek. hagytam hogy megnyerd a vitĂĄinkat, hogy ne veszekedjĂŒnk. akkor is perceken belĂŒl visszaĂ­rtam amikor egy napig eltƱntĂ©l Ă©s mĂ©g csak le sem szidtalak amikor hanyagoltĂĄl a hĂŒlye fifa miatt dĂ©lutĂĄnonkĂ©nt. azt hitted Ă©n mindent elnĂ©zek neked, de neked valahogy mĂ©g ez sem volt elĂ©g.

de egyvalamit elfelejtettél.

elfelejtetted Ă©rtĂ©kelni, hogy mennyire megkönnyĂ­tettem a mindennapjaid. hogy mennyire boldoggĂĄ tett tĂ©ged az idegesĂ­tƑ aggĂłdĂĄsom, hogy milyen fontos volt neked valĂłjĂĄban minden egyes “milyen napod volt?” vagy “vigyĂĄzz magadra” ĂŒzenetem. hogy mennyire jĂłl esett ahogy örĂŒltem neked amikor csak lĂĄttalak, ahogyan a szemeim csillogtak ha rĂĄdnĂ©ztem. hogy megjegyeztem hogyan iszod a kĂĄvĂ©d, hogy ismertelek mĂĄr annyira hogy ne vegyem magamra milyen nyƱgös vagy amikor beteg vagy. annyira alapnak Ă©rezted az aprĂł dolgokat, hogy elfeledkeztĂ©l rĂłluk Ă©s mĂĄr nem lĂĄttĂĄl bennem semmi kĂŒlönlegeset, sƑt, egy unalmas nyƱgnek gondoltĂĄl.

“már nem szeretlek.” mondtad.

eldobtĂĄl, de tudod Ă©n az a fajta lĂĄny vagyok, aki senki utĂĄn sem fut. beletörƑdtem.

tovåbbléptem.

te viszont rĂĄjöttĂ©l, hogy elbasztad. nem rögtön. kibuliztad magad Ă©s egy nap mĂĄsnaposan keltĂ©l fel egy mĂĄsik lĂĄny mellett. Ƒ nem tudta hogyan szereted a kĂĄvĂ©t, de nem is Ă©rdekelte. gondolom azt sem kĂ©rdezte meg: “hogy aludtĂĄl?” Ă©s hidd el, kicsit sem Ă©rdekelte hogy biztonsĂĄgban hazaĂ©rsz ezek utĂĄn vagy sem. nem aggĂłdott Ă©rted amikor napokra eltƱntĂ©l. a tekintetĂ©ben nem talĂĄltad meg azokat a csillagokat, amik a legsötĂ©tebb estĂ©det is beragyogtĂĄk. nem ugrott a karjaidba ahĂĄnyszor csak meglĂĄtott Ă©s nem is olyan megĂ©rtƑ, mint Ă©n voltam.

Ă©s te abban a pillanatban jössz rĂĄ, hogy vĂ©gig engem szerettĂ©l, amikor Ă©n Ă©letemben elƑször kijelentem, hogy mĂĄr nem vagyok szerelmes belĂ©d.

“Ezt mĂĄs nem Ă©rtheti. Azt amin keresztĂŒl megyek. Mert tĂ©nyleg vannak napok amikor rendben vagyok. Amikor azt Ă©rzem, hogy vĂ©gre levegƑhöz juthatok. Nem emĂ©sztenek a gondolataim. Mosolygok. Közvetlen vagyok. Kedves. TĂŒrelmes. Viszont elĂ©g egy perc hogy minden tönkremenjen. És mĂ©g rosszabbul Ă©rzem magam mint elƑtte.”

— Kate Moore  (via restinpeacemyangel)