Jegyzeteimből #2
Napok óta csak arra tudok gondolni, mennyire kívánlak..esküszöm beleőrülök....
Lökj a falnak, markolj a csípőmbe és csókold ki belőlem az életet is. Hiba, de akarlak. A csókjaid, az érintésed, a nyögésed. Érezni akarlak magamban, a meztelen bőrünket egymáson, az illatod. Nyögni akarok, csókolni a nyakad, lábammal átölelni a derekad és tőled remegve elélvezni.
ha tudtam volna, hogy ennyi időt kell várjunk a következő találkozásra még kedves is lettem volna, még annyi minden van amit mondanék, amit megtennék.. a hiányod már nem elviselhetetlen ennyi idő után, de nyugodtan hozhatod a bilincset mert a rabod vagyok.. és hidd el, hogy küzdök ellened, hogy taszítani akarlak és van amikor sikerül is de..
aztán van a másik véglet amikor meg vágyakat és vallomásokat írok neked amit amúgy soha senkinek nem szoktam, én nem ilyen vagyok..aztán mégis... mindegy..remélem egy nap újra érezhetem azt ahogy szorosan átölelsz és magadhoz húzol.. úgy, ahogy először... de ezt igazából én basztam el, mikor hagytam, hogy másé legyél. Hiba.
És ma is te vagy az utolsó gondolatom elalvás előtt..nem sírok nyugi dehogy
Pont azt bántottad akinek végig csak az volt az egyetlen vágya, hogy téged boldoggá tegyen.
Ne mond azt, hogy vége...
Nem tudnálak, de nem is szeretnélek feledni.
Sokszor össze zavarsz. Egyszer tiszta szívből szeretsz, máskor meg rideg vagy. Nem értem. Miért hagysz kételyek közt? Miért kell talalgassak, hogy szeretsz-e vagy sem?
Én a Télapótól csak azt kértem, hogy kapjam vissza azokat akik szebbé tették az életem.
Haldoklom.
-Talán így tudom önmagam jellemezni. Folyamatosan remegek és idegeskedem. Éjjel-nappal sírógörcsöm van. Pánikolok mindenen és megint nem tudok sem enni, sem aludni. Úgy érzem elveszítek mindent, nem vagyok jó senkinek és semmiben. Gyűlölöm önmagam. Minden egyes nap megakarom ölni magam.
Egyszerűen.. elfáradtam..
Van egy érzésem,mely oly ismerős,és soha többet nem akartam átélni. De közeledik felém egy pillanat,mely szívemből kitör,és arcomon csordul tovább. Mondd,hogy nem kell átélnem újra. Mondd,hogy itt maradsz. Te vagy a mindenségem, a békém a boldogságom,de ha te neked nem ezt jelentem kérlek ne engedd,hogy fájjon. Nem akarlak elveszíteni,hisz te lettél a világom. Kérlek ne hagyj itt hisz annyira szükségem van rád. Mondd azt hogy szeretsz,hisz annyira szükségem van rád.
Jelenleg ordítani tudnék a fájdalomtól és attól, hogy nem tudom mi lesz veled,velünk...
Eljon az ido amikor megerted…
- nem a film szamit amit neztetek
Hanem hogy kozosen “aludtatok be rajta”
- nem a zene szovege.
Hanem mit ereztel mikor egy headseten kozosen hallgattatok.
- nem az szamit utalod-e a teat.
Hanem hogy mikor beteg voltal o fozott neked
- nem a szeme szine…
Hanem ahogy rad nezett vele
- Nem a vegzettsege
Hanem az erettsege
- Nem a meretei
Hanem hogy mekkora a szive
- Nem a helyek ahol jartatok
Hanem hogy ertelmet adott azoknak a helyeknek
- Nem amiket mondd
Hanem ahogyan kimondja
- Nem az szamit hanyan basztak fel az nap
Hanem hogy egyetlen szava megnyugtatott..
- Nem te szamitasz vagy o
Hanem Ti..
Egyedul csak ti szamitotok es amit egyutt ateltetek. Ha ezt kepes vagy megerteni… Na akkor leszel igazan boldog !:)
Ha ezt előre tudom Halloween bulin bohócnak öltözöm
Összesöpörheted a széttört darabjaid,nem marad más a helyükön,mint hátrahagyott por és üresség
Mert ha évek óta csak nyelsz
Nyeled a sok sértést
Vádat
Amit nap mint nap hozzád vágnak
Egy idő után megfulladsz
