Mindenhol ott vagy.
Ott vagy az óracsörgésben reggelenként,
ami felébreszt az álomból, ahol szerettél.
Ott vagy a hamis mosolyomban, ami elrejti utánad a bánatom minden nap.
Ott vagy a könnycseppeimben, ami esténként hullik miattad szüntelen,
És ott vagy a csendben, ami felőröl nap mint nap, mert már nem kellek neked.
Vajon én is ott vagyok neked mindig?











