— Ruthie Lindsey

azt hiszem a lelkem szilánkokban van

-T.E.

Valami nincs velem rendben.

Ülök a szobámban csendben.

Szomorúan bámulok magam elé,

És elképzelem őt magam mellé.

Fáj, tönkretesz a hiánya,

Próbálom elfelejteni, de hiába.

Kezdem azt érezni, hogy jól vagyok. Hogy már nem fáj annyira.

És tudod, mi a legfurább? Hogy már nincs bennem harag. Már nem haragszom rád. De ezt már tudod, hiszen a szombati születésnapi üzenetedre megírtam ezt neked.

Azt nem mondom, hogy megbocsátottam, mert az nem lenne igaz. Ahhoz még sok idő kell. De eljutottam addig, hogy elfogadtam, hogy ennek így kellett történnie. 

Csodálatos volt a veled együtt töltött idő, de az utolsó hónapokban megjártam a poklot. Az a hasonlat jutott eszembe, hogy olyan volt, mint amikor fogsz egy léggömböt a kezedben és közeledik a vihar. Tudod, hogy ahhoz, hogy ne vigye tőled messzire a szél a léggömböt, neked szorítanod kell, kapaszkodnod kell bele, mert az a tiéd, nem akarod elengedni. Talán én is így kapaszkodtam beléd, féltem, mi lesz, ha elengedlek. És hónapokon keresztül gyülekeztek a viharfelhők. Tudtam, hogy előbb-utóbb hatalmas erővel le fog csapni. De én még akkor is kapaszkodtam. A végsőkig. Aztán már nem bírtam tovább. Elengedtem azt a léggömböt és csak néztem, hogyan viszi a szél egyre messzebb és messzebb tőlem. Nagyon fájt. Egy kicsit még akartam is szaladni utána. De rájöttem, nem lenne értelme, nem ragaszkodhatok olyanhoz, aki ennyi fájdalmat okozott, aki ennyiszer megbántott, aki nem becsült meg, aki semmibe vette az érzéseimet. Így hát csak álltam egy helyben, és elfogadtam, hogy messzire sodort tőlem az élet. Hogy menned kellett, mert te ilyen vagy: nem tudsz maradni.

De talán a viharfelhők között már látom a szivárványt…talán…

— A búvárklub

Osztva és tisztelet 🙏🙏🙏

Osztva Óbuda Es kornyeke

Ha lelkileg nem vagy rendben, azt fizikailag is érezni fogod.

“…De a beszéd bármilyen szép, csak beszéd, és nem tett.”

-Petőfi Sándor

Egyébként figyelsz is rám vagy csak beszélek neked?

Lexa