Avatar

Untitled

@lizaromantic

Avatar
reblogged

Csatt.

Szilánkjaim pattogtak a földön.

Vértócsák szerteszét.

Üresség ölel körül mindent.

......

Aztán az ablakból egy kis tücsök berepül.

Egy fájdalmasan szép gyászdalt elhegedül.

S végezetül a véremben ő is elmerül.

Avatar
reblogged

excuse me *taps mic*

is this thing on? okay, ahem

bellies/tums/stomachs, whatever you wanna call em, are so nice. no matter your scars or stretch marks or cellulite, every belly is so nice, regardless of shape or size

Avatar
reblogged

Fájt ha szerettelek

és fájt a szereteted...

Elkell ismernem mostmár neked tényleg nincsen lelked...
Avatar
reblogged

Felszakadt sebhelyek.

Pont ugyanúgy szorította meg a csípőmet. Úgy, ahogy ő tette régen. Megijedtem. Mintha egy vékony átlátszó szál elszakadt volna bennem. Rá kiabáltam. Vagyis akartam volna, de egy hang sem jött ki a torkomon. Mocskos. Nagyon nagyon mocskos. A kezei, ahogy a fülembe súg. Undorító hang visszhangzik a fülemben.

A könnyeim, akár egy csapot nyitottak volna. Zuhog belőlem.

Koszosnak érzem magam. Újra. Valaki. Valaki jöjjön ide. Bár segítene valaki. Nem. Bár meghalnék.

Zilálva ébredtem fel. A mellkasom égett és szúrt. Rettentően szúrt. Az ágyból kipattanva a fürdőszobába rohantam. Visszatértek a rémálmok.

Akárhogy súroltam magam, továbbra is mocskosnak érzem testemnek minden egyes szegletét. Nyolc hónapja. Nyolc hónapja, hogy utoljára álmodtam ezt.

Tovabbra sem szűnt az érzés. A bőrömet felsértette a szivacs. Égetett. Ahogy a forróvíz érte egyre csak rosszabb lett. Akkor már a rámzuhanó vízcseppekkel együtt sírtam. És fáztam. Szörnyen fáztam. Mintha az Északi sarkon ültem volna.

Most fekszem. Hiába veszek magamra mindent, ami melegíthet, reszketek. Belül pedig újra élem azokat a napokat.

A napokat, amikor ez a rémálom valóság volt.

Vajon mikor lesz ennek vége?

  • -Anna S.