Avatar

@koszonomhogyjottel

🖤🕶⚒

Hosszú idő óta először aludtunk együtt. A puszta jelenléte, forrón égő testének érzete, erős kezének simogatása és szívének erősen dobogó hangja egyszerűen álomba ringatott. Régen éreztem magamat ekkora békében.

-Alszol mano?- kérdezte halkan.

-Üm- nyöszörögtem, amennyire a torkom engedte.

-Ezt leveszem, jó?- kérdezte, majd ovatosan levette a szemüvegemet miközben az éjjeli szekrényemre rakta. -Alig volt szívem felébreszteni. Olyan aranyosan aludtál.

Vissza feküdtem a mellkasára, ezúttal még szorosabban ölelve. Kezemmel egészen a háta alatt bujkáltam, lábaink pedig összegabalyodva szanaszét az ágyon. Mikor már azt gondolta vissza aludtam folytatta a hátam simogatását és a homlokom puszikkal való belepését. Éreztem mindent, éreztem ahogyan éjszaka a takaró neki szánt részét inkább rám terítette, mikor az enyém a földön hevert. Éreztem a félálomban váltott csókjainkat. Éreztem ahogyan egy percre sem volt hajlandó elszakadni tőlem éjszaka. Éreztem a szerelmes csókjait a tarkómon, a vállamon, a nyakamon amikor hátat fordítottam neki. Éreztem ahogyan takargatott mindíg. Éreztem ahogyan a lábaimtól felsímított a hátamíg, minden alkalommal amikor megébredt. Éreztem ahogyan szinte a bőröm alá bújt vólna legszívesebben. Régóta nem voltunk ilyen békében egymás mellett. A büszkeségünk és egónk a földön hevert, önmagunk legtísztább verziói voltunk. Nem veszekedtünk, nem vitáztunk, csak két ember voltunk akik rettegnek attól, hogy újra megsérülhetnek. Vajon mennyi fájdalom kellett hozzá, hogy ilyen gyengéd legyen valaki?

Soha nem gondoltam, hogy valakivel lehet ennyire egyszerű és természetes ez az egész. ❤️
Az élet komédiája:
Mint egy hosszú úton döcögő busz.
Rengetegen fognak leülni melléd
Lesz, aki marad pár megállóra,
Lesz, aki már az elsőnél leszáll,
De lesz, aki a végállomásig marad.
Néha úgy érzem, nem tudom teljesen kifejezni amit irántad érzek. Te vagy az, akihez haza akarok menni egy hosszú nap után. Bedölni az ágyba, hozzád bújni, simogatni és a karjaid közt elaludni. Te vagy az, akinek reggelente kávét akarok főzni, puszikkal felébreszteni. Veled akarok MINDENT átélni. Ez idő alatt biztos lesznek nehezebb napok, de egy percre se jutna eszembe veszni hagyni azt, ami köztünk van. Együtt elérni a céljainkat, közös jövőt megalkotni, családot alapítani. Te adtál értelmet az életemnek, és szeretném, ha boldog lennél mellettem. Boldogok együtt. Végig.
3:38
Köszönöm, hogy elviseled, ha olyan vagyok, amilyennek nem kéne lennem, és letudod annyival az egészet, hogy semmi baj - meg sem várva bármiféle magyarázkodást. Köszönöm, hogy így. hibákkal teli is megfelelőnek tartasz magad mellé. Köszönöm, hogy jó vagy hozzám, és egyáltalán köszönöm, hogy vagy. Köszönöm neked, mivel nem is tudom, kinek kéne megköszönnöm, hogy egymásra találtunk. Tényleg nevetséges és hihetetlen a kettőnk története, de én úgyis épp az ilyen realitástól elrugaszkodott sztorikat szeretem.
– Hogyan is találhattunk így egymásra ebben a zord világban? – kérdezte. – Hogy létezik, hogy annyi szörnyűség után, amit tettem, az élet mégis adott nekem egy csodát?
Pillanatok az életünkből.

Olyan valaki mellett állj meg, aki nem fél veled lenni. Akinek minden perc ajándék melletted.

Akinek jó vagy. Pont úgy, ahogy vagy. Mindenkor és akárhogy. Aki gondol rád, és aki törődik veled.

Aki nem fut el, mikor rossz passzban vagy. Akinek a legnagyobb félelme életében, hogy elveszít téged.

Aki, ha nem is mondja minden percben, hogy szeret, de érezteti veled minden nap. Akinek a leghétköznapibb pillanat is ünneppé változik melletted.

Akinek a szeme mosolyog, ha rád néz. Aki átölel egy nehéz nap után, és meghallgat, ha fáj valami.

Ilyen valaki mellett horgonyozz le. Soha, ne érd be kevesebbel…