A
Tollam alatt neved kezdőbetűje kikopott..
/HL/

Tollam alatt neved kezdőbetűje kikopott..
/HL/
Mi pár légyottból megmaradt;
Abból élek, belém égett,
Hogy az leszek, ami maradt
S az vagyok, aki leszek.
Mi pár légyottból itt maradt
Belőlük eszek, létezek.
/HL/
Tépjétek ki fejemből ezeket a hangokat,
Megráncigálja idegem egy-egy gondolat;
Te vagy az.
Bassza meg!
/HL/
Iszonyt iszom
71.
Amióta ismerlek,
Többet vagyok veled, mint bárki mással.
Mégis a nélküled töltött idő alatt jöttem rá
Arra, hogy nem hiányzott nekem eddig még
Senki sem
Igazán.
19:18
A szerelmi bánat szar ügy, de sírtál már valaha a saját születésnapodon?
Lukács Gergely
“Csak szeretnék a karjai közt ébredni reggel”
—
“Van, ki gyorsan fut. Van, ki gyorsan olvas, ír. Én gyorsan érzek.”
— Fodor Ákos
Rájöttem, miben fogok meghalni…
Abba, ha elhagysz!
Álom
Nem csak akkor maradunk ébren éjszakákon át mikor összedől körülöttünk a világ, akkor is ha a valóság jobb mint az álmaink. Imádom nézni ahogy alszik. Azt hiszem megrémülne ha tudná, majdnem minden nap figyelem. Néha még ennyi idő után sem hiszem el. Egyszerűen lehetetlen, hogy létezik. Lehetetlen, hogy az enyém. Mert bárki is teremtett minket, tudni akarom milyen eszközökkel volt képes olyan arcot faragni mint az övé. Nemsokára kel a nap és én le sem feküdtem. Az öklömmel támasztom a fejem és nézem őt. Sajog az arccsontom, melyen egy liláskék folt éktelenkedik. Az orromból lassú patakként csordul le a vér, a számon keresztül az államig, majd nehéz cseppekben hullik a kispárnára. Nem érdekel. Ő halkan szuszog. Mintha csak tudná, hogy egy másodpercet sem akarok kihagyni, a pillái remegni kezdenek és egyszer csak felnyílnak. Az álom azonnal kiszalad óceánkék szemeiből.
- Szent ég! Mi történt veled? Jól vagy? - ül fel ijedten és gyengéd kezei közé fogja rezzenéstelen arcom.
Nem szólok, a szám mosolyra húzódik. Én az ő arcára simítom a tenyerem és aggodalommal teli tekintetébe zárom az enyém.
- Tudni akartam nem - e álmodom.
– Alexander Levin
Minden nehézség ellenére én itt leszek neked. Ezt tudod, ugye?