Untitled

#draw #myfavorite

It's is a horrible day ..

"A hiány fáj, de csak a fájdalom perzselő tüze forraszthatja be a sebeket."

"Egyszer megtörténhet. Egyszer hibázhatunk. Egyszer nevezhetjük véletlennek. Egyszer elutasíthatjuk a lehetőséget. De ha másodszorra is szembejön velünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy vagy csak a képzeletünk játszik velünk csúnya tréfát, vagy a sors rendelte így. Kettő az pont a duplája annak, ami megtörténhet véletlenül, legalábbis különösebb következmények nélkül."

"Különös, hogyan vezetnek minket egyes jelzések az életünk birtokában álló úton. Gyakran nem arra, amerre mi jónak, vagy értelmesnek látnánk, de mindig oda, ahová tartozunk."

"Van néhány dolog, aminél nem tudod eldönteni, jobb-e ha tudomást szerzel róla, vagy inkább a boldog öntudatlanságban akarsz élni. Csak kár, hogy a döntésnél nem kérdeznek meg. Pedig sokszor nem szeretném tudni, mi ez az őrület, ami körülveszi életemet."

"Amikor az ember szembenéz a halállal, valahogy vérfürdőt képzel el, sikátort, és fekete kapucnis alakokat. Vagy legalább valami förtelmes balesetet. Csalódás éri, amikor egy jól öltözött férfiú az orra alá dug egy papírt. A mai elfucserált világban már meghalni sincs méltósága az embernek."

"Néha már egyszerűen lehetetlen megkérdőjelezni a sors létezését."

"Néha megéri arra az idegesítően csipogó kis belső hangra hallgatni, ami bennünk duruzsol. Mert az embernek szüksége van arra, hogy tartozzon valakihez."

"A kórház a legembertelenebb és legemberségesebb hely a világon. Barátságtalan falai közt annyi mindent lehet tanulni. Empátiát, megértést, és legfőképp a búcsú fogalmát."

"Az emberi gyávaság az, mikor a borotvapengét sem mered a csuklódon végighúzni; azt várod, hogy más öljön meg. Fohászkodsz és vágyakozol a kegyelemdöfés után."

"Milyen gyatrák az emberi érzékek... Életünk bizonyos részeiből nem érzékelünk mást, csak egy tompa puffanást, elhaló sikolyt, vagy egy perzselőn legördülő könnycseppet. A kétségbeesés legtisztább jeleit."

"Mindig fel akarunk nőni, gyorsítani az idő múlásán és előretekerni az órát. Aztán eljön a nap, amikor bármit megadnánk azért, hogy egy percig is gyerekek lehessünk."

"Ha könyvet írnék, valószínűleg a "Hogyan basszuk el az életünket?" címmel jeleskedhetne. Csak kár, hogy az első cenzúrán megbukna. Pedig nagy tanulsággal szolgálhatna másoknak. De nem! Ahhoz túlságosan sokat adunk a látszatra."

"Az élet túl nagy dolog ahhoz, hogy komolyan vegyük. Ha mindent tökéletesen akarunk csinálni, abból előbb-utóbb csak görcsös próbálkozás marad."