Hiányzik az mikor órákon át beszélgettünk
A “mi” történetünk úgy ért véget, hogy egyszer csak nem kerestük egymást; én se téged, te se engem. Pedig szerettük egymást
akárhányszor meséltem el a történetet rólunk
mindig kicsit máshogy kellett mondanom
mert ahogy telt az idő
úgy változott meg a fejemben a történetünk
Tudjátok... Szerintem az az egyik legrosszabb állapot, amikor kezdesz üressé válni. Érzed, hogy a saját lelked hagyod el út közben, napról napra. Ezzel egyidejűleg érzed magad egyre magányosabbnak.
Sajnos így van, magányos is leszel. Ez a magány pedig felemészt belülről, és egyre mélyebben zuhansz a benned lévő sötétségbe.
Szörnyű azzal a tudattal lefeküdni, hogy lehetett volna másképp is
És mostanra nincs bennem más, csak az el nem csókolt csókok emléke. Ez talán a lehető legfájdalmasabb, ami maradhatott.
“I gave her everything She took my heart and left me lonely”
— xxxtentacion- SAD!
AKKOR TEDD MEG!
Annyira unalmas vagy komolyan. Megakarsz halni? Öld meg magad. Egyedül érzed magad? Keresd fel vagy keresd másnak a társaságát. Soha senki nem szeretett igazán? Hát akit ellöktél magad mellől annak egy választást adtál, méghozzá hogy ne szeressen. Kurvára azt hiszed hogy az önsajnáltatással majd előrébb leszel? Segítek, hát nem! Kezdj magaddal valamit, élj vagy halj de ne ragadj le a múltadnál. Nem szeret, fogd fel👌🏽👏🏽
