“Bánt, de nem beszélek róla. Úgysem változna meg semmi.”
—

“Bánt, de nem beszélek róla. Úgysem változna meg semmi.”
—
“Én adtam neked 1000 forintot. Ő adott neked 5000 forintot. Azt gondoltad hogy ő jobb nálam, pedig neki 100.000 forintja volt. Nekem pedig az az egy ezresem.”
— (via szavo-viktoria)
Tudod, mi a jó az együttalvásban? Nem az összebújás, a csókok, még csak nem is az illata, ami ott van a párnán, a takarón és rajtad, hanem amikor reggel felébredsz és ő ott szuszog melletted, te pedig csak nézed és arra gondolsz, hogy mennyire szereted.
Mindig késztetést érzek arra, hogy megsimogassam a fejed, beletúrjak a hajadba, Nehezen állom meg, hogy ne nyomjak csókot az arcodra. Néha nem is sikerül. Olyankor kinyitod a szemed, rám mosolyogsz, aztán visszaalszol, de előtte még hozzám bújsz, Olyankor félig rád fekszem és várom, hogy magadhoz húzz, hogy átölelj és, hogy érezzem a tested melegét. Érted bármit megtennék.
Éjjelente, mikor magunk vagyunk, csupa rosszat teszünk, A rossz relatív. Van, akinek az, de nem nekünk. Ölelések, csókok, szeretkezések, minden, mit lehet, Két csók között elsuttogott szeretlek, Két test, de mégis egy lélek.
És mégis, az együttalvásban a reggelt várom a legjobban, Amikor hallom, ahogy szuszogsz, néha csendesen horkolsz, a szívem a szokottnál is ütemtelenebbül dobban. Néha túl gyors, máskor meg nem ver eleget, Van, hogy felizgatod, van, hogy nyugtatod a lelkemet, de én így szeretlek.
Tudom, hogy sokszor nehéz velem, de örülök, hogy vagy. Bármit megteszek, csak kérlek, el ne hagyj! Veled kevésbé érzem magam elveszve, Melletted nem rohanok fejvesztve, Nem tűnök annyira őrültnek és nem félek úgy, mint rég, De ha te már nem lennél, biztosan elérne a vég.
“Ó az a gyönyörű szem, meg ahogy rám néz vele, Rávesz, hogy én legyek az Ő játékszere…”
—
Figyeltem minden egyes mozdulatát, a legkisebb vonásait is. A szemét ahogy a fények játszanak benne, az arcát mikor észreveszi hogy figyelem és grimaszol, a száját ahogy széles mosolyra húzódik. Csak néztem komoly tekintettel…mert az az igazság, hogy ilyenkor én vagyok a legboldogabb ember a világon!
“Hívj, ha nem tudsz aludni éjjel”
—
“Erről kell még emlék, ahogyan nézel”
—
“Ha be kellene valljam, mit érzek irántad, szavak helyett a tumblim nyomnám a kezedbe”
—