"Úgy tettem, mintha nem lett volna nagy dolog, mikor igazából összetörte a szívem"

A szerelemünk 5 lépcsőfoka... Első lépcső... Én írtam neki, ő visszaírt,itt kezdtük el megírni a Love Storynk. Megismertem, megismert, megnyílt és megtetszett, nem kellett látnom, hogy érezzem ő nagyon különleges. Második lépcső... Találkoztunk, ő mosolygott és körülötte mosolyt öltött az egész világ. A szívem szerintem nem tudta, hogy most hol van... Gyönyörű volt ahogy ott állt, átlagos, mégis oly különleges. Nem tudtam semmire figyelni csak a mosolyára, megszédített. Harmadik lépcső... Valami aznap este elkezdődött, megfogtuk egymás kezét, mindketten éreztük, de mégse beszélt róla. Nem kellettek szavak, hogy tudjuk mit érez a másik. Szerelmesek lettünk. Negyedik lépcső... Ő elment. És egy nehéz időszaknak néztünk elébe. Bizalom és tisztelet. Az az idő, amit külön töltöttünk tökéletesen kialakította mindkettőt. Tudtuk, minél jobban vágyunk egymásra, annál édesebb lesz. Ötödik lépcső... Együtt újra, velem aludt. Egész éjjel úgy éreztem magam, mint aki álmodik. Élveztük egymás társaságát. Élveztük az estét. Lassan eljutottunk arra a pontra, amit már hosszú ideje rejtegettünk magunkban. SZERETLEK. Tőle ezt hallani annyira felemelő érzés volt, semmiféle drognak nem lett volna ütősebb hatása. Úgy mosolyogni embert, mint őt soha nem láttam, Ő az aki a szerelmem, SZERETEM. A világ legcsodálatosabb embere számomra. Mi is a Szerelem valójában? Kémia? A legerősebb drog? Nem, a Szerelem az, amit életünk során csak egyetlen ember fog nyújtani és egyetlen emberbe leszünk szerelmesek, az összes többi ennek az árnyéka és a pótlása. De szerelem csak egy van! Ő nekem az az EGY. És az Egyetlen is marad.♥

Uristen😍😍😱 minden resz igaz❤

A

ez de aranyos :)

Á

ADOM

(via jstgrl)

Csak túlreagálom...túlreagálom...túlreagálom

Annyira szeretnék a karjaidban lenni.

"Remélem hogy miköben vele vagy, rám gondolsz"

Te megszoptatod, én bepelenkázom, te felkelsz hozzá, én mesélek neki, te elviszed a védőnőhöz, én addig bohóckodom, amíg nem kezd el nevetni, te beíratod táncolni, én elviszem az első edzésére, te letapasztod a térdét, én megtanítom biciklizni, te vacsorát főzöl, én ellenőrzöm vele, hogy bepakolta-e a táskáját, te vasalsz ránk, én már most megtanítom nyakkendőt kötni. Együtt mondjuk el, hogy testvére lesz, én megsimogatom, a te nyakadba ugrik. Te ébreszted, én megyek érte szombat este Hamzsabégiékhez, te jegyzetelsz a szülői értekezleten, én várom az állomáson – a táborból egyből hozzád megyünk a kórházba: kislány. Én sírok, te nevetsz vele. Te megszoptatod, én bepelenkázom, te felkelsz hozzá, én nyugtatom a nagyobbikat, te elviszed védőnőhöz, mi készülünk a meccsre, te őt is beíratod táncolni, mi megtanítjuk biciklizni. Te veszed az első körömlakkot, mi egész éjjel az új távcsővel molyolunk a tiszta égbolton, te végighallgatod, hogy a fiúk hülyék, én matekleckét írok, te zoknikat varrsz, én elmesélem, anya milyen gyönyörű volt fiatalon is, te sírsz vele, mert a lányok hülyék, én ajtót nyitok az első udvarlónak, te tördeled a kezed, amíg én fel-alá járkálok, te elalszol a fotelban, én beviszlek az ágyba, ő hazaér épségben. Te vagy a legbüszkébb az utolsó évzárón, én elteszem a fényképezőt, mert élvezni akarom a pillanatot, te elmondod, hogy mennyire szereted, ő nem hagyja, hogy megsimogasd a haját, én a húga fülébe súgok valamit, ő nevet. Pár év, és mindketten kirepülnek. Te szeretkezel velem egész éjjel, én újra és újra szerelmet vallok. Te nevetsz az orgazmustól, én a végén elsírom magam, amiért ilyenek lettek. Temiattad, énmiattam. Te veszed fel a telefont, amikor közli a hírt, én leszek az örömapa. Veled megy el ruhát venni, én kísérem az oltár elé. Te állsz mellettem. Én izgulok a beszédem miatt, te megnyugtatsz. Te szidod le a másikat, amiért nem védekezett, nekem vallja meg, hogy nem tervezte, de érzi, hogy jó lesz. Neked súgom meg, hogy félek, nekem mutatod meg először a leleteidet. Te vagy az erősebb, én ördög fehér. Te fogysz tizenkét kilót, én nem bírok aludni. Te sem, de én nem veszem észre, mert te nem akarod. Én viszem a háztartást, te vagy a mindenem. Én állok melletted, te vagy a jobb, a kórházi ágyon fekve is. Ők mind ott vannak, most már öten. Te mutatsz a gyűrűdre, amikor a műtőbe tolnak, én markolom görcsösen az enyémet. Te győzöl, én minden isten előtt megtérek. Te mondod meg, hova repüljünk el, én lebegek a föld felett. Neked szebbek a ráncaid, a szakállam a halántékomhoz őszült, te tudsz először az összes többi unokánkról, én vagyok a kedvenc nagyapjuk. Te tanítasz meg nekik mindent a férfiakról, velem szednek diót. Te nézel a szemembe negyvenhat év után, én nem hiszem el még mindig. Rohan az idő, de meztelenül feküdve melletted ma is megáll. Megöregedtünk. Te nevetsz, én engedelmeskedek, amikor magadhoz húzol. A végén együtt megyünk el.

Mivanha

Félek. Félek elhinni. Hogy Ő. Hogy engem. Hogy tényleg. Félek, mert magasról lehet nagyot esni. És a felhők felett nagyon magasan van. És az összetört testnél csak az összetört szív fáj jobban.

Megint mindent elrontottam??

Abban a pillanatban nagyon boldog voltam. Feküdtél mellettem, simogattad a hajam, miközben a szemeimbe néztél.

mondd, hogy szükséged van rám

Ne azt mondd, hogy szeretsz.

Mondd, hogy tetszik a borzos hajam. Mondd, hogy nem tetszik a könny az arcomon. Mondd, hogy tetszik a mosolyom. Mondd, hogy tetszik az anyajegy az arcomon, karomon, hátamon… Mondd, hogy én vagyok a világ. Simogasd az arcom, kérlek. Birizgáld a hajam, kérlek. Becézz engem leánkának, szépnek, édesnek, szerelmednek, kérlek. Én így jobban érzem.

A szemedbe nevetni, hajnalban üzenetet írni, várni, hogy mikor látlak, kicsit hozzád bújni, a hajad cirógatni, a nyakadba csókolni, az illatodat magamba szívni, nézni a szemed huncut csillogását, átölelni.

(via burymedeep)

(via tunderkisasszony)

Egy zűrzavar vagyok, tudom, kérlek ne hozd fel ellenem.

Legrosszabb érzés gyűlölni magad