"Ne félj az érzéseidtől. Tudom, hogy a félelem távol tarthat attól, amire igazán vágyunk…"
Csókfülke 2
Nem engedek el könnyen embereket. Szóval ha elhagylak nagyon elcseszted.
Újra és újra rá kell döbbennem, hogy én mindig az az ember leszek, aki valami miatt nem elég jó. Nem vagyok elég szép, elég merész, elég pozitív, elég rendmániás, stb.
Vagy legegyszerűsítve: szimplán csak nem vagyok elég.
Szeretnék végre egy felnőtt kapcsolatot. Amiben nem csak nekem kell felelős döntéseket hoznom, amiben nincs mindennapos féltékenykedés, amiben nem kell elmagyaráznom alapvető dolgokat.
Legszomorúbb, hogy hosszabb ideig fogok emlékezni rád, mint ameddig ismertelek…
Mennyire durva, hogy az egész lelkiállapotunk egy embertől függ.
Egyszer az életben ez végre összejöhetne úgy, ahogy én szeretném.
Ültem az öledben,
Simogattad az oldalam.
És a kérdésedre, hogy mi van közöttünk,
Egyetlen értelmes választ sem találtam.
Jöttél fenekestül felkavartad az életem,majd távoztál magad után hagyva a tomboló vihart szívemben.
