Már alig várom, hogy minden reggel kint üljek életem szerelmével az erkélyen egy forró kávéval a hidegben
Hogy mondjam el, hogy mennyire nem akarlak elveszíteni, ha az megfogalmazhatatlan?
Szokások
Pont nem elégnek lenni
Ez már szinte hagyomány nálam
@cseresznyevirag-illatu-tavasz
Ott álltam és néztelek csak csodálni tudtalak, úgy csodáltalak téged, mint egy kisgyerek a cukrászboltban az üvegen keresztül a legédesebb csokis tortát.
lonely-little-asshole-deactivat
“Tudom, hogy néha nehéz velem. De kérlek, ne unj meg szeretni engem.”
—
Tiéd a szerelmem, az időm, minden napom első és utolsó gondolata, tiéd a testem, tiéd a lelkem, a legtöbb mosolyom és nevetésem, tiéd az aggodalmam, a félelmem, tiéd a hitem, a reményem, a jövőm. Tiéd mindenem. A tiéd vagyok.
És még csak kérned sem kellett.
Mindegy mi áll előttünk. Működni fog, mert túlságosan szeretlek ahhoz, hogy valaha is elengedjelek
Húsz év múlva nem akarom azt, hogy csak egy név legyek a múltadban. Húsz év múlva még mindig az életedben akarok lenni. Azt akarom, hogy amikor valaki megállít az utcán, és azt kérdezi, hogy együtt vagyunk-e még, azt mondd, hogy otthon várok rád
Aztán megtalálod azt, akivel minden egyes veszekedés után kicsit jobban szeretitek egymást.
Akármennyire haragszok rád, mindig odajutok, hogy mennyire szeretlek téged.
