thegoodvybe
Source: weheartit.com
“Kibaszottul össze kell szednem magam, mert ennél többre vagyok képes”
—
Annyira fáj. De pontosan nem tudom megmondani, hogy mi. Csak érzem, hogy belepusztulok és felemészt. Egyszerűen rosszul vagyok és nem tudok ellene mit tenni. Szükségem van rád, de te nem vagy sehol...
Életem szerelme
Aznap, mikor hazajöttem a munkából, ott feküdt a nappaliban. Életem szerelme. Elaludt a kanapén. Ledőltem mellé és percekig csak néztem őt. Gyönyörű volt, és minden nappal csak egyre szebb lett. Akkor volt nálam egy hete. Élveztük, hogy miénk az egész világ. Hamar tudtam, hogy ő az igazi és meg kell tartanom. Angyali arcát hosszú fekete haj keretezte, a szemhéján fehér bőre alatt vékony lila erek futottak szerte szét, akár a villámok. Csókot leheltem a szájára, majd elmentem levenni az öltönyöm. Mikor húztam ki a nyakkendőm kopogást hallottam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar érkeznek. Még nem akartam felkelteni őt. Gyengéden felemeltem, bevittem a hálószobába és az ágyra fektettem. Kinyitottam a bejárati ajtót, amely előtt két férfi állt. A nevük kis táblákra volt írva a mellkasukon.
- Korán jöttek. - mondtam és kitártam előttük az ajtót.
Az arcuk elé kapták a kezüket ahogy beléptek. Pedig akkor pont nem volt akkora rendetlenség. A hálószoba felé vették az irányt, majd benyitottak a szerelmemhez. Illetlen voltam, be sem mutattam. De nem volt gond. Kiderült, már ismerték őt. Ekkor egy jéghideg tárgyat éreztem a meztelen hátamhoz nyomulni. Egy harmadik férfi fegyvert fogott rám.
- Csak őt ne bántsák, bármit megteszek! - könyörögtem könnyek közt. Az idegen beljebb vezetett a lakásba és mi is átléptünk a háló küszöbén. Mindannyian a szerelmemet nézték. Az utolsó férfi öklendezni kezdett. Illetlen. De az én drágám még mindig aludt. Utólag visszagondolva, kedves gesztus lett volna ha veszek neki egy parfümöt ajándékba. A rothadó emberi hús kellemetlen szagot hagy a kárpiton.
- Alexander Levin
Én valahogy furán működök:
Van, mikor szinte elsőre megnyílok valakinek,
Van, mikor kell egy kis idő,
És van mikor kurva sok idő kell.
És a legtöbben nem hajlandóak megvárni azt, amíg teljesen megnyílok feléjük...
Nem kell üres hely ahhoz, hogy érezd a hiányt. Van, hogy fájdalmasabb ha van ott valaki, aki nem ő.
Alexander Levin
Csend
Emlékszem még,
Arra a nyár éjszakára.
Mikor csöppet sem fájt,
Ajkaid némasága.
Nem szóltál egy szót sem,
De többet mint valaha.
A hajad kontyba tűzve,
A szívem a faladra.
Életre kelt bennem,
Minden mi egykor halott volt.
Mások lettek a színek,
Máshogy festett a hold.
Víz pergett a bőrödön,
Az enyémet simogatta.
Túl közel voltál,
Hogy azt mondjam,
Csak megszaladtak.
Így tett az önuralmam is,
Hamar elsuhant mellettünk,
Veled együtt aztán,
Többé nem nevettünk.
Akkor új értelmet adtál,
A halál szónak.
Nélküled az a hajó,
Partra vetett, üres csónak.
Eltűnt a nyár is,
Megfakultak a képsorok.
Nem maradt semmi,
Csak csikorgó fogsorok,
Mert gyűlölték,
Hogy mi mertünk mások lenni.
Bár lett volna bátorságom,
Ennél többet tenni.
Már nem az fáj,
Hogy nem vagy itt.
Nélküled is virágzom.
De vajon szerettél - e engem,
Vagy bármit mást ezen a világon?
- Alexander Levin
Mindenki életében el jön az a pont, amikor túlságosan fáradt vagy megszólalni, reagálni, vagy bármilyen életjelet küldeni. Egyszerűen csak lebegsz a mindennapok üres légterében, és a szívdobogás ellenére mégsem érzed, hogy élnél.
