Neked most itt kellene lenned.

Vagy nekem ott.

Mindegy is, de valamelyikünk nagyon rossz helyen van.

Az, hogy ki milyen gyorsan nézi meg az üzeneted, elárul mindent

Akkor jöttem rá, hogy más fontos neked, mikor már nem ugrottál az üzeneteimre

{az utóbbi valószínű}

12.31.

Szilveszterkor mocskosan részeg akarok, lenni, hogy elfelejtsem az egész évet, legalább egy éjjelre teljesen, mindent ami fájt, mindent ami fáj. De valószínűleg ismét csak a nevem lesz az, amit majd elfelejtek.

-latatlanlatomas

Állandóan rád gondolok.

-Nagymamám

Meguntam.

Meguntam, hogy nem vagyok elég jó, tudod?

Meguntam, hogy én keressek mindenkit, hogy én fussak mások után.

Kurvára meguntam, hogy egy kibaszott vita után mindig én tegyem félre a büszkeségem, mindig én kérjek bocsánatot, én tegyek, én küzdjek, én könyörögjek a békülésért.

Meguntam, hogy sohasem engem választanak.

Meguntam, hogy nem vesznek figyelembe.

Meguntam, hogy én vagyok a szar mindenért.

Meguntam, hogy tőlem soha senki a büdös picsában nem tud bocsánatot kérni.

Csak baszottul belefáradtam, oké? De teljesen mindegy, mert ez sohasem fog változni.

Hibáztam.

Szerelmes lettem.

És aki szerelmes, az gyenge.

Rettenetesen félek megbízni az emberekben. De néha még azokban is, akik már bizonyítottak. Minden egyes lépésükben, kedves szavukban, csak a csapdát keresem. Annyira félek, hogy sérülök.

Annyira szeretnélek úgy ignorálni, ahogy te ignorálsz engem. Csak nekem egyszerűen nem megy...