Avatar

Félve élni

@elfeledettfajdalmak-blog

anime, rock, black, hungary, ahs
Avatar

Először is, ne haragudj rám. Nem akarlak bántani, nem akarok fájdalmat okozni ezzel a levéllel, de úgy gondoltam, tartozok Neked annyival, hogy megpróbálom megmagyarázni. Hogy miért. Azt hitted, jól vagyok már, ugye? Nem hallottad, ahogy kisírom a szemem éjszakánként, vagy, ahogy csapódik az ajtó, mikor kifutok a szobából, hogy ne halld a zokogásom… Nehogy Téged is bántsalak… Tudod, mi volt a legrosszabb? Hogy tudtam, hogy nem jössz utánam. Hogyha tudnád, se akarnál, mert valaki, aki már darabokra szakadt, nem kell senkinek. Csak ha ép. Az meg nem voltam. Szerettem volna az egész létezésemet, az énemet arra fordítani, hogy másoknak jobb legyen. Adni, mert úgy gondoltam, csak erre vagyok jó. Tévedtem. Még erre sem vagyok jó. Nem kellek. Senkinek nem kellek, senki nem próbálta meg megakadályozni az elkerülhetetlent, senki nem járt sikerrel. Nem baj. Az igazi baj, ami a legjobban fáj, az az, hogy kudarcot sem vallott senki. Ne haragudj rám, hogy nem voltam erősebb. Hogy feladtam, hogy nem bírtam tovább, hogy nem tudtam Neked tovább támaszt nyújtani. De hiszem, hogy nélkülem is erős leszel. Leírhatatlanul, elmondhatatlanul szerettelek. Nem tudom kifejezni azt, hogy mit jelentettél számomra. Mikor azt láttam, hogy bántanak, ezerszer annyira fájt nekem, mint Neked. Nem mernék elmenni most, ha nem tudnám, hogy vannak az életedben olyanok, akik boldoggá tehetnek - nélkülem. Akik pótolhatnak engem. Köszönök minden egyes percet, amit rám szántál abból a csodás lényből, aki vagy. Remélem tudod, hogy attól, hogy nem vagyok ott melletted, szeretlek, s ha azt érzed, egyedül vagy, gondolj arra, hogy legalább egyvalaki van ebben a fojtó világban, aki akkor is törődik Veled, ha már nem él benne. Én. Lehet, hogy egyszer majd elhalványítanak engem az évek, elfelejtesz, de én emlékezni fogok Rád, mindarra, amit kaptam Tőled. Köszönöm. Vigyázz Magadra - helyettem is! Légy nagyon boldog! Szeretlek.

Avatar

Hogy mit szeretnék vele? Először csak kis dolgokat. Csak hogy együtt legyünk. Csókoljon, öleljen, simogasson. Bújjunk össze, aludjunk együtt. Mellette elaludni, mellette felébredni. Randizni vele. Elmenni fagyizni, moziba, állatkertbe ... csak úgy sétálni a városban, nevetni az embereken. Nevetni. Rengeteget nevetni. Szeretnék vele napokig az ágyban feküdni vicces filmeket és sorozatokat nézni és csak nevetni és tömni a fejünket pizzával, gyrossal és minden ilyesmivel. Szeretnék vele elmenni edzeni. Akár futni ... versenyezhetnénk is, hagyna nyerni. Vagy csak biciklizni ... mondjuk a Balaton körül. Elmenni vele a Balatonra, lángossal tömni a fejünket, megvenni a legcukibb úszógumit és matracot és csak játszani a vízben, mint a gyerekek. Szeretnék vele videójátékokat játszani. Mondjuk NBA-t vagy valami autóversenyt ... hagyna nyerni. Szeretnék vele télen hóembert építeni, elmenni szánkózni, szeretném ha megfürdetne a hóban. Szeretnék átfagyva hazaérni és beülni vele egy forrő vizes fürdőre a kádba. Aztán csak a kanapén az ölében fekve forró teát kortyolgatni és beszélgetni órákig. Szeretnék vele olyan napokat tartani, amikor csak az ágyban fekszünk egész nap, szeretkezünk és nem vagyunk elérhetőek senki számára. Szeretnék vele péntek éjszaka sétálni a városban. Szeretnék vele otthon kettesben borozni ... akár lerészegedni. Szeretnék vele ÉLNI. Szeretném, ha reggelente együtt ülnénk az erkélyen és fognánk egymást kezét miközben kávézunk és szívjuk azt a szar cigit. Szeretnék vele elmenni motorozni, csak száguldozni és leszarni mindent és mindenkit. Szeretném vele max hangerőn hallgatni a kedvenc zenéinket és leszarni, hogy a szomszédok mit gondolnak. Szeretném vele körbeutazni a fél világot. Szeretnék vele elmenni a kedvenceink koncentjére. Szeretném, ha megkérné a kezem. Szeretném, ha együtt szerveznénk meg az esküvőnk minden részletét. Szeretném, ha fogadalmat mondanánk egymásnak. Szeretném ha vennénk egy üres házat. Ha együtt találhatnánk ki, hogy milyen színűek legyenek a falak, a szőnyeg, milyen képek legyenek a falon, minden egyes apró részletet. Szeretném a közös gyerekünket várni. Együtt válogatni a babaruhákat, a cumisüveget, a játékokat, mindent, amire csak szükségünk lehet. Szeretnék vele órákig csak arról beszélgetni, hogy mi legyen a pici neve. Szeretném, ha minden egyes pillanatánál együtt lehetnénk ott vele. Mikor kimondja az első szavait, mikor megteszi az első lépéseit, mikor majd elkezdi az óvodát, az iskolát, mikor befejezi azokat és elkezdi a saját kis önálló életét felépíteni. Addig is szeretném, ha egyszerű családi hétköznapokat élhetnénk, de sosem hagynám, hogy ellaposodjon ami kettőnk közt van. Szeretném minden nap megcsókolni mielőtt elmegy munkába, még ha előtte este veszekedtünk is. Szeretném minden nap finom ebéddel várni haza. Szeretnék vele minden nap szeretkezni. Szeretném néha csak meglepni egy masszázzsal mikor hulla fáradtan jön haza. Nem várom el, hogy megjegyezze az évfordulónkat, a névnapomat, inkább csak néha egy sima hétköznapon lepjen meg egy szál virággal. Szeretném, ha rengeteg közös családi programot szerveznénk, ha rengeteget mennénk együtt kirándulni, nyaralni vagy egyszerűen csak leülnénk a nappali közepére és együtt játszanánk a gyerekeinkkel. Szeretnék vele boldogan élni, boldogan élni míg meg nem halunk.

Keerlek

Avatar
Csak ültem a konyhában és beszélgettem apuval. Arról mesélt miket csinált gyerekkorában, hogy milyen kalandokon ment keresztül. Tudom sokan nem szeretik ezt az “én időmben” dumát de én kifejezetten szeretek még többet megtudni ezekről. Szóval beszélgettünk és azon kaptam magam hogy azon gondolkozom én is ilyeneket fogok-e mesélni a gyerekeimnek és rá kellett jönnöm, hogy nem. Mert az én gyerekkorom a négy fal között történt nem pedig az utcán kalandokkal. Én nem ugrottam menetben lévő vonatra, nem vontattam vásárlás után szánkóval az árukat haza, nem ugráltam át folyókat stb.. nem csináltam semmit. Csak léteztem. Az életem tulajdonkeppen egy semmi. És a többi emberé is az. Mit fogunk mesélni a gyerkeinknek? Hogy a kedvenc sorozatunkba ki halt meg és hogy ez mennyire meghatott minket, vagy hogy hány órát telefonoztunk egy nap? És hiába szeretnék változtatni, fogalmam sincs hogyan kéne. A pénz a kifogás mindenre, dehát apunak sem volt soha, mégis jól elvolt.. Változatni kell.