Galaxisunk sávja
Nyári éjszakákon derengő sávot szerintem sokan látjuk, ha derült az ég és nincs Holdfény. A Tejút talán a nyári esték velejárója. Falusi embernek régen hozzátartozott az életéhez. Mostanában viszont lassacskán elnyeli a fényszennyezés, bár a falvakból még mindig lehet látni, de városokból már esélytelen vagy csak nagyon tiszta időben, nagyon ritkán.
Nyári esténként galaxisunk centrumát is láthatjuk déli irányban. Aki szereti fotózni a csillagos eget, biztos, hogy lefotózta jópárszor már a Tejutat, akár a központi magvidékét.
S vannak olyanok, akik “halomba fotózzák”, nem is csoda, hisz igen látványos az az ezüstös derengés odafenn.
Ha a déli féltekéről nézi az ember egy olyan helyről, ahol nincs fényszennyezés, ott nem holmi derengés, hanem tényleg szinte ottvan a Tejút. A központi magvidék ragyog. A ködösségek könnyedén felismerhetők. Tényleg úgy érzi az ember, hogy egy galaxisban van.
A 2018 óta készült felvétel egy olyan fajta mozaikfotó, mely a déli és az északi féltekén látható Tejút nagyrészét kombinálja úgy, hogy középen a centrum van.
Eme felvétel 14 panelből áll, mely külön külön 22 x 300 sec expót tartalmaz. Feldolgozás közben a légkör képromboló hatását győztem legyalulni. A Tejút látványa így olyan, mintha egy másik galaxisnak a síkjában látnánk rá.
Noha a déli része a Tejútnak korábban kész volt, de az északit egyszerűen nem sikerült összegyűjteni, nyilván a magyarországi időjárás miatt.
Csak a déli féltekéről készült felvétel korábban már szerepelt Astrobin-en nap képeként.
Egy nyers felvétel így néz ki alább:
Mivel a déli féltekén kiváló volt az ég, ezért nem sokat kellett dolgozni a fotón. Nem volt se fényszennyezés, se pára. Esetleg légkörfény okozhatott problémát.
A déli félteke Tejútja fényesebb, látványosabb mint az északi. A Szeneszsák középen könnyedén felismerhető volt elsőre … még sötétetített ablaküvegen keresztül az autóból is.
Galaxisunk centrumában egy hatalmas szupermasszív fekete lyuk foglal helyet, melyet igazából elrejtenek a porködök és a többi csillag. Míg szabad szemmel láthatatlan, addig különböző hullámhosszon vizsgáló távcsövek átlátnak ezeken a porfelhőkön.
Eme felvétel Hónap Asztrofotója lett a Magyar Asztrofotósok Egyesületének galériájában. Hasonlóan az előző felvételekhez, itt is egy Canon EOS1100D gyűjtötte a fényt. Bár működne ez hagyományos fényképezőgéppel is, de itt el lett távolítva az IR/UV blokkszűrő.
A teljes tejútmozaik egy 24mm-es Samyang objektívvel készült, mely f/4-re lett rekeszelve a lehető legtökéletesebb csillagmező elérése érdekében. Egy objektívről hamar kiderül, hogy nem tökéletes. Elég a csillagos égboltra irányítani és a képszéleket megnézni.
Az utolsó felvétel egy Canon EOS6D-vel készült, plusz egy 50mm-es objektívvel szintén f/4-re rekeszelve. Alul az elmosódott táj mutatja, hogy körülbelül ennyi látszódik Magyarországról a Tejút centrumából. Mivel a horizont felett van átfotózva, ezért a légkör mégjobban torzít, még sűrűbb a légkörfény, és minden más, pld. fényszennyezés.
Az elmosódott horizont az óraműves állványnak köszönhető, hiszen ezeket a felvételeket nem lehetne anélkül elkészíteni ilyen minőségben.