Kérlek titeket osszátok meg, hátha meglátja az illető! Nagyon megkedveltem egy lányt, akit nem tudok elfelejteni. Írtam róla egy verset, amit szeretném ha eljutna hozzá. A vers címe: Emléknek “Amikor először megláttalak, egyből a szívembe zártalak. A park melletti szobornál vártalak, odafutottam hozzád és átkaroltalak. A kapcsolatunk hamar tönkrement, erre mondják könnyen jött könnyen ment. Mikor megkérdeztelek igent mondtál, De másnap már csalódást okoztál. A buliban full józan voltál, ittál fél pohár vodkát, és határozott döntést hoztál. Mai napig a fejemben maradtál, bennem rossz érzéseket kavartál. Lelkileg teljesen leromboltál, pedig tetszett hogy cukin mosolyogtál, és élvezted hogy kutyát simogattál. Neked is van egy otthon nálad, meg egy tőlem kapott párna, amit megköszöntél, láttam hogy nagyon örültél. Remélem megtartod emléknek, de ha kidobod azt is megértem, hiszen úgysem kellek neked, rájöttem hogy nem felelek meg. Azért látok még reményt, hogy kapok egy esélyt. Mi lenne ha újra kezdenénk, mindketten boldogok lennénk. Most ez csak egy álom, kíváncsian a válaszodat várom. Ha elutasítasz azt sem bánom, akkor külön utat járok. Ígérem utoljára próbálkozok, több időt rád nem áldozok. De ha összetalálkoznánk véletlen, még egyszer az életben, csak egy mosolyt kérek, legyen mire emlékezzek. Remélem ezt majd megteszed, hogy jobb kedvem legyen. 3 találkozó elég volt ehhez, hogy megkedveljelek. Sajnos a barátaid nem szeretnek, azt hitték rosszat tettem veled, esküszöm nem fenyegettelek. Letiltottál messengeren, nem akartad, de mégis megtetted, ez kellett ahhoz hogy elfelejts.”

Ha most a világon bárhová mehetnél, valahová vagy valakihez mennél?

gondolj egy zenére

Elfogadnék most egy hosszú ölelést.

Én akarok lenni az ok, ami miatt mosolyogsz a telefonodra.

—

—

Bízok abban, hogy egy nap, minden a legjobb lesz.

-saját

Vannak napok amik egyszerűen csak... nehezek.

nem vagyok rendben, de majd tettetem.

Tudom, hogy úgyse, de akkor is reménykedek..

— Durica Katarina (via osszetort-kiskrumpli)