Azt a nőt, akit nem voltál képes szeretni, amikor a Tiéd volt, sokkal szebbnek fogod majd látni, amikor már valaki mást szeret🫡
Van olyan szempár,
amit az ember örök életére megjegyez.
Mint, ahogy
én a Tiédet.
“I am a different person to different people. Annoying to one. Talented to another. Quiet to a few. Unknown to a lot. But who am I, to me?”
— Unknown
Másnap
Csend van.
És fejfájás.
Bánod a tegnap éjszakát.
Amikor nem számított,
ki vagyok, csak szorítsam a kezed
és csókoljalak tovább.
Túlfűtött beszélgetés.
Meg nem szerzett dobverő.
Homályosan emlékszel vissza
a mocskos suttogásra,
s tovább szédülsz az ágyon.
Eddig tartott a Termimámor.
Ady Endre: Csókokban élő csóktalanok
Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból egy falat,
Vágy, emlék, bánat, cél, okság,
Egy pillanatnyi jóllakottság.
Vonaglottunk bízón, nagyon,
Hűs estén és hideg hajnalon.
Pállott harctér szegény testünk
S jaj, örömre hiába lestünk.
Roskadjunk le a Sors előtt,
Két gyáva, koldus csókmívelők.
Mindegy, kik küldték, kik adták,
Nem ért a csókunk egy fabatkát.
Több voltunk, jaj, tán kevesebb,
Mint a hajrás, kis szerelmesek.
Túl vánkoson, leplen, ingen,
Sírva láttuk meg: ez se Minden.
Be búsak vagyunk, be nagyok,
Csókokban élő csóktalanok,
A Végtelent hogy szeretjük:
Sírunk, csókolunk s újra kezdjük.
Bárhonnan is származik a lelkem, ott mindig ősz van.
Alexander Levin
Félhomály
Amikor a fény és a sötétség szeretkezik.
