Látszik, hogy nem ismernek. Ítélkeznek az alapján, amit látnak. Vagy egy visszahúzódó, védtelen lányt, vagy egy flegma köcsögöt. Sosem láttak még a stressz miatt zokogni, vagy halálosan szerelmesnek lenni. Nem tudják milyen vagyok a barátaimmal, a családommal, a szeretteimmel. Senki nem ismeri az igaz, gyengéd, törődő, ragaszkodó és szerethető oldalam, csak a hozzám közel állók. Ne ítélkezz, kérlek. Ismerj meg.

Nem tudod, hogy abban a pillanatban mit éreztem. Fogalmad sincsen róla, hogy mennyire szarul esett. De mindegy.. Mit számít.. Mindig ez van, és őszintén, kezdem már unni. De nagyon..

“De nem menekülhetsz el magadtól. Nem dönthetsz úgy, hogy többé nem nézel magadra. Nem dönthetsz úgy, hogy kikapcsolod a zajt a fejedben.”

— Tizenhárom okom volt

Avatar

Ö N B I Z A L O M

Ha hiszel a hullócsillagoktól kért kívánságaidban, a közhelyekkel teli horoszkópodban, egy négylevelű lóhere megtalálásának szerencséjében, az éjfélkor elsuttogott vágyaid teljesülésében, a Top Joy kupak írásában, a karácsonyi csodákban,

akkor magadban miért nem?

Az évek alatt annyit bántottak, hogy az a kevés kis önbizalmam is megszűnt létezni.

Már azt sem hiszem el, mikor valaki azt mondja, hogy szép vagyok.

Mitől félek?

  • A pókoktól
  • A magasságtól
  • A szűk helyektől
  • A bohocoktól
  • Attól,hogy nem szeretnek meg az emberek
  • Attól,hogy a fontos emberek eltűnnek mellőlem

És hogy mitől nem félek?

Sok mindentől.Eddig attól sem féltem,hogy nem szeretsz,mert elhitetted velem,hogy te igen is szeretsz.Hiba volt.Ezt is felírhatom a listámra.