az emberek elmennek aztán mikor kedvük tartja, visszajönnek mintha semmi se történt volna.
El fogsz késni
Majd egyszer rájössz, hogy én voltam minden amire valaha is szükséged volt.
“Mert a végén, amikor valakit elveszítesz, minden gyertya, minden ima hiábavaló lesz, mert az egyetlen dolog, amid marad, az a lyuk az életedben, ahol az a valaki, akivel törődtél, létezett.”
—
néha beleremeg a mellkasom mikor elindul egy szám és te jutsz eszembe, de már nem úgy, nem annyira, nem azért, az agyam már nagyon elengedne de a szívem folyton az emléked után rohan és magához szorítja (úgy ahogy én nem tudtalak téged soha). sokszor nem jutsz már eszembe de amikor igen akkor nagyon és minden kepzelgésemben a jövőről benne vagy valahol. nem a középpontban csak egy félreeső kis sarokban de ott vagy. mert nem tudom elképzelni hogy nem. pedig el kell képzelem. és elképzelem. és tudom, hogy nem. azt mondják, hogy még mindig sokszor emlegetlek, hogy minden beszélgetésben legalább egyszer előkerülsz, de nem tehetek róla. lehet túlzottan hozzászokott a szám a nevedhez. lehet hogy nem tud kikopni ez a szokás belőlem soha sem. de hogy is kophatna ki mikor nem tudom nem megemlíteni, hogy 3 hete szombaton mikor vártam a 17-es villamost a délinél az első ember akit észrevettem az elsuhanó ablak mögött az te voltál. ott ültél azon a villamoson amire muszáj volt felszállnom. nem köszöntem. hátat fordítva vártam hogy leszállhassak. megspóroltam mindkettőnknek 1 megállónyi kellemetlen hogy vagyot és az azt követő csendeket, így csak visszatartva a levegőt számoltam a perceket aztán elsétáltam és az élet ment tovább pontosan úgy mint a villamos amin egy visszatartott levegőnyi időt együtt töltöttünk. aztán most elindult egy szám és valamiért te jutottál eszembe róla . beleremegett a mellkasom csak már nem úgy, nem annyira és nem azért. de mégis bent tartom a levegőt és számolok.
Bojtor Zsuzsanna
Egyszer én is kedves voltam.
Csak aztán elvették az életkedvem.
@sotetsegben-a-visszhang
Szeretnék
Bor áztatta estén
Lenni az üveg
amit oly szorosan fogsz
hogy szinte össze roppan
de el nem ereszted
hisz megmámorít
Mert azokat az embereket mindig elítélik, akik túl régóta szerelmesek viszonzatlanul és még mindig nem léptek túl a másikon, mintha annyira muszáj lenne, ez nem a mi döntésünk ez a lelkünk döntése.
Feküdj rám, ölelj át bátran,
Csak mi ketten egy hatalmas ágyban.
Mielőtt elalszunk csókolj meg lágyan.
Aludjunk együtt, ez minden vágyam.
“Sosem lehet tudni egy nőnél, hol végződik az angyal, és hol kezdődik az ördög.”
- Heinrich Heine
“„ Ne keress kést, ha hátba akarsz szúrni, akkor inkább kérj tőlem. Ne akarj megnevettetni, ha tudod, hogy megbántasz, inkább szemtől szembe törj össze. És végül, ne legyél az életem része, ha pontosan tudod, hogy csak mérgezel. “”
—
