badliar002 reblogged
iknowthis
badliar002 reblogged
“Már nem is emlékszem a hangjára…”
—
badliar002 reblogged
amikor valaki miatt egy név teljesen megváltozik számodra
Source: feketeherceg
badliar002 reblogged
Heinrich Heine: BÁNAT
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
badliar002 reblogged
“Még mindig azt hiszem érdemes várni.”
—
badliar002 reblogged
date a boy who will stay up late and fall asleep on call with you
badliar002 reblogged
bro this quarantine got me charging my phone 5 times a day man
badliar002 reblogged
Mi a fasz van ezzel az évvel?
badliar002 reblogged
badliar002 reblogged
“How foolish to believe we are more powerful than the sea or the sky.”
—
Ruta Sepetys, Salt to the Sea
badliar002 reblogged
Meow
badliar002 reblogged
deatholy-deactivated20190626
Anonymous asked:
How are you?
i wanna die sometimes but i’m fine
badliar002 reblogged
fruitsaladchewits-deactivated20
badliar002 reblogged
Túlzsúfolt
Hárman vagyunk itt: Te, én s aki szeretnéd, hogy legyek. De, nem.
badliar002 reblogged
Simon Márton - Arról, hogy mi jó
A téli szombat délelőttök, amikor semmi dolgunk.
Az egyszerű, matt, nehéz porcelánok.
Egy kényelmes szék. Egy nyaklánc felcsatolása.
Az ablakpárkányon álló, antik ezüst hamutálban a hó.
A percekig tartó, felszabadult, abbahagyhatatlan nevetés.
A sirályok éjszakánként a hidak felett.
Amikor azt hiszed, nincs nálad tűz, mégis találsz a zsebedben.
Nézni, ahogy mások horgásznak.
A körte. A ribizli. Az agavék csöndje.
Életedben először venni le valakiről a pólót.
A kihalt utcák karácsonykor. Egy rendes kávé.
Az ecset nyoma egy ötszáz éves képen. Fejből tudni bármit.
Egyedül utazni egy üres buszon. A régi akciófilmek. A régi híradók.
A kocsiból elsőként látni meg a tengert.
Felnézni a Sarkcsillagra. Beágyazni. Éhesen ébredni.
A százéves lexikonok naivitása. Amikor inkább hazasétálsz.
Amikor ez a park, amiben éjszakánként úgy fuldoklom,
mint a halott katonalány tüdejében az eltévedt bogár,
a kelő napban felragyog.
badliar002 reblogged
Nem eshetek újra ilyen hibába, úgyhogy kibaszom a szívemet a picsába.
badliar002 reblogged
Nehogy te is elkéss, mint az idei tél. Mikor várnak nem vagy itt, mire ideérsz, már senki nem kíváncsi rád.
badliar002 reblogged
Az a baj, hogy inkább hallgatnám a hangod, mint a kedvenc zeném.
badliar002 reblogged
“But recently, he went on, and perhaps because he was elsewhere that year, it came to him that the situation was entirely reversed, that he was a Poseidonian on all but one day a year and that the lure of bygone days had never left him, that he had forgotten nothing and didn’t want to forget, and that even if he couldn’t write or call to see whether I too had forgotten nothing, still, he knew that though neither of us sought out the other it was only because we had never really parted and that, regardless of where we were, who we were with, and whatever stood in our way, all he needed when the time was right was simply to come and find me. “And you did.” “And I did,” he said. “I wish my father were alive today.” Oliver looked at me, was silent a while, then said: “So do I, so do I.””
— Find Me, André Aciman
badliar002 reblogged
The End of the F***ing World (Season 1)