Annyira nagyon szerettelek, hogy elengedtelek. Szétfeszítettem a szárnyaidba kapaszkodó ujjaimat és hagytalak elszállni.
És soha többé nem próbáltalak meg újra elfogni.
Ha időnként visszarepülsz hozzám és magaddal hozod a régmúlt idők szelét, megfékezem a levegőben táncoló alakod után kapó kezeimet - összekulcsolom őket a szívemen, nehogy megperzselődjenek a napsugaraktól, amik a testedből lövellnek kifele és hagyom, hogy megpihenj nálam, mielőtt megint indulnod kellene. És elengedlek. Újra és újra és újra.

- attól, hogy visszatér, még nem biztos, hogy a tiéd