Köszönöm a világ összes sorsának, hogy úgy alakította a dolgokat, hogy a mi útjaink keresztbe fussanak egymáson.
Gyere és ismerj meg. Tudd, milyen vagyok, ha csak három órát aludtam az éjjel, tudd, hogyan kezeld, ha hisztizem. Tudd meg, minek örülök a legjobban, mivel tudsz igazán boldoggá tenni, és élj is ezekkel a lehetőségekkel. Tudd, hogy mi az, ami leginkább felbosszant, mi az, ami megnyugtat. Ismerd azt az énem, aki elolvad egy kisgyerek láttán, ismerd azt, amelyik hajnali kettőkor a világ dolgain mereng, de ismerd azt is, amelyik energikus, és csak ontja magából a fényt a környezetére. Ismerd meg, milyen vagyok akkor, mikor nem látok mást, csak sötétséget, és húzz ki onnan. Ismerj akkor, mikor örülök, és tudd, hogy Veled is meg akarom osztani az örömöm. Ismerd a múltam, legyél a jövőm. Szeress akkor is, ha nincs kedvem senkihez, ha káosz szabadul el körülöttem, szeress, ha türelmesnek kell lenned velem, szeress akkor, ha sértve érzem magam a tetteidtől. Lásd milyen vagyok a szürke hétköznapokon, láss engem ha minden összejön, de láss akkor is, ha a dolgok összeomlanak körülöttem. Lásd meg az őszinte mosolyom, de lásd meg a szomorúságot is a hamisban. Lásd hogyan csillog a szemem, ha Rólad beszélek, lásd az üveges tekintetem, ha keserűséget érzek. Akarj engem, mikor nem érsz el odáig, ahol vagyok, de akkor se unj meg, ha bármikor karnyújtásnyira állok Tőled. Akarj engem boldoggá tenni és megóvni minden rossztól. Akarj fényt hozni az életembe, akarj engem mindenestül, minden hibámmal együttvéve, lelkemet testemet teljesen.
Azt mondtad, jobban meg akartál ismerni, mint bárki más. Hát gyere és ismerj meg.
Sz!
Tudod néha megijedek
Megijedek attól, hogy mennyire fontos vagy
Hogy állandóan te jársz a fejemben
És bármennyire akarom, nem tudom irányítani
Mindig rád gondolok
Hogy soha nem akarlak elveszíteni
Hogy bármit megadnék, hogy veled lehessek
Annyira hatással vagy rám és a legrosszabb hogy te nem ezt érzed
Mert a miénk nem az a filmbe illő szerelem, hogy lessük egymás minden gondolatát. Mi az egyik pillanatban utáljuk a másikat, a következőben meg már egymás nyakába borulva sírunk, hogy még ennyire nem szerettünk senkit soha. A legkisebb dolgokon összekapunk, de még a legnagyobbak sem állhatnak közénk. Az utcán ordibálva veszekszünk, vagy éppen otthon csendben szemezünk. Mert nálunk fél perc olyan, mint másnál egy egész hónap. Szerelem, utálat, eltaszítás, vagy éppen a legszorosabb ölelés. Ezek vagyunk mi.
ƒɾơɱ ɦєɾ
Számomra te vagy az a személy, aki visszafordítja az időt. Megállítja azt. Kitágítja. Mindig a szándékaidon múlik, a kedveden, az elmeállapotodon. Az Idő a te kezedben képlékeny. Egy hét mintha egy hónap lenne, mikor messze vagyok tőled, egy másodperc ugyanúgy egy hónapnak tűnik, mikor meg akarlak csókolni.
Te vagy a személy, aki beszélgetéseket kezdeményez és vitákat… Sokkal több vitát. Kibaszott. Nagyokat. A szavaid hipnotizálják a tömeget. Ugyanúgy gyógyítóak, ahogy a fájdalmasak. A lényeg, hogy megmozgass bennük valamit és minden alkalommal megteszed. Te vagy az, akinek hiába próbálom az arcába csapni az ajtót, megállítod azt a lábaddal, hogy így mondhasd el szavak nélkül, törődsz velem. Káoszt teremtesz magad körül, nem szabad akaratodból, neked csupán ez a nyugalom. Ki nem állhatod a csendet, de nem is kell gyakran szembenézned vele, hisz az elméd folyton viaskodik a hangokkal, a suttogással és hiába tudom, hogy te nem félsz a harctól, mindig a hátad mögé nézel mielőtt befordulsz a sarkon. Miért? Mert a kínzó gondolatok hamarabb levadásznak minket, mint bármelyik sorozatgyilkos.
Diák vagy, tanuló és tanár. Az összes egyszerre, szépen sorjában. Megtanultad a belsődben dúló vihart kifordítani és saját maga ellen fordítani mint egy esernyőt. Diák vagy. Aztán szépen lassan leereszted az esernyőt és a vihar szemébe nézel. Elemzed, kincset érő kis darabkákká marcangolod a csendedet. Tanuló vagy. Nem csak hallgatod a leckéket, feladod őket saját magadnak. Aztán tanár lettél. Megtaláltad az értékeket saját magadban és ami még csodálatosabb mindenki másban is. Tanítod az embereket. Hogyan szeressenek, utáljanak, szenvedjenek, álljanak fel, törjenek ki, tegyenek egy lépést hátra, hogy láthassák a nagyobb képet. Ez gyönyörű.
Olyan vagy, mint az eső Májusban. Hűsítő. Aztán olyan, mint a novemberi eső. Dermesztő. Olyan vagy akárcsak egy bunker, vagy egy kastély. Akár rozoga, akár sziklaszilárd, mindig az Otthonom. Aztán, mint egy rózsa. Egyszer csak szirmaid, máskor csak tüskéid vannak. Nem számít, hogy az édes illatoddal, vagy a keserű tüskéiddel, de mindig szíven találsz.
Mindig.
-R. 🌹
Igen, lehet néha kurvára naív vagyok, lehet néha nem a helyes úton járok és elbaszok valamit. De könyörgöm fiatal vagyok. Ilyen korba még ki kell használni az életet. Ilyenkor meg lehet naívnak és ostobának lenni. Mert nincs férjünk és 2 gyerekünk akiknek vacsorát kell tenni az asztalra. Majd ha lesz, akkor kell visszafogni magunkat és akkor komolynak és bölcsnek lenni. Ha most nem rontunk el dolgokat, nem csinálunk hülyeségeket vagy valami, később mikor már közeleg a harmadik X és családunk van akkor fogunk rájönni, hogy mennyi mindent elmulasztottam az életbe meg basszus ha akkor és ott kicsit bevállalósabb vagyok lehet jobb lett volna. De akkor már késő lesz. És ha akkor kezdünk el kalandokat keresni, hát 25-35 évesen család mellett hát mit ne mondjak akkor már nem kéne. Mert ha most még a barátunk/barátnőket egy picit megcsaljuk hát Isten engem úgy segéljen még lehet. Még éljünk, még játszunk. Még lehet. Még lehet kurvára de berúgni és kiszívott nyakkal hazaérni, még lehet 3 kapcsolat egyszerre. Még nincs az a kötelék az a bizonyos jegy gyűrű ami összekötne bárkit is bárkivel. Még nincs! Szóval nekem ne mondja bárki is, hogy jajj ezt nem így kellett volna, meg ne légy már ennyire naív. DE! Igen is, nekem akkor az ott úgy tuti jó volt és lehet, hogy baromi nagy butaság volt dehát könyörgöm fiatal vagyunk miért ne tennénk azt amit jónak látunk?
Neki
Tudom, hogy fiatal vagyok és mi egyéb. De van valami, amit már nem tudok magamban tartani. Nem megy. Belefáradtam ebbe, ebbe az egészbe. Talán el sem hiszed, de már másfél éve küzdök az érzéssel, küzdök Veled. És már nem bírom tovább. Sokszor éreztem azt, hogy legszívesebben kiállnék a világ tetejére és a messzeségbe ordítanám mindezt… minden érzésemet, minden gondolatomat. Most visszagondolva, talán tényleg ezt kellett volna tennem, hogy ne jussak ide. Ne jussak ide, hogy felemészt az érzés. A helyzet az, hogy nagyon különleges embernek tartalak az első perctől fogva. Foglalkoztattál. És egyre jobban megkedveltelek, majd beléd szerettem. Igen. Sokáig magamnak is féltem elismerni, de ma már hiába tagadnám. Amikor beszélünk nem is tudom megfogalmazni mit érzek. Veled olyan könnyen megy, érted? A közeledben biztonságot érzek, olyat, amilyet már régen nem. És ez nagyon furcsa számomra, olyan megmagyarázhatatlan, mint ez az egész. De a napjaim részévé váltál. Sokat gondolok rád, hogy vajon mit csinálsz, merre lehetsz, hogy érzed magad, na meg persze, hogy eszedbe jutok-e néhanapján. Mikor átölelsz… na az végképp leírhatatlan. Hogy őszinte legyek, hiába próbálkozom, visszaemlékezni sem nagyon tudok rájuk. Szóval, ez egy igazán bonyolult dolog. Sok időbe telt, mire tisztáztam magammal. De most már azt tényként közölhetem, hogy “kedvellek”. Jól érzem magam a társaságodban. És ez egyre erősebb érzés. Minden apró kis pillanatunkkal egyre erősebb. Ezt mondjuk már megszoktam. De a mosolyodat, és azt, ahogy a szemembe nézel még mindig nem tudtam megszokni. Remegek belül, mikor meglátlak. Mikor hirtelen szólsz hozzám, a szavam is eláll, ezért kapsz mindig olyan bugyuta válaszokat. Pedig igazából legszívesebben mindent elmondanék ami akkor épp bennem van, a problémákat, örömöket, mindent! De nem tudom mi kötne le… Nehéz. Tapasztalatlan vagyok, de azt hiszem belerázódnék. Belerázódnánk… mert hogy nem vagyok könnyű eset, az biztos. De Veled akarok lenni. Tessék, kimondom. Mindennél fontosabb vagy. Mert beléd szerettem.
Annyira szép.
Sohonyai Attila - Csak legyél ott
Ha este megjövök, van, hogy szorongok, ne kérdezz, csak legyél ott.
Mikor a vállamra ül a félelem madár, s bordáimhoz közel károg, ne hessegesd el, csak legyél ott.
Mikor a kis, szépnek látszó pelyhekből egyszer csak mázsa teher lesz, a testem megrogy, ne emelj le semmit, csak legyél ott.
Mikor téged okollak, s bántalak a semmiért, bocsásd nekem, s viszonzásra kérlek ne keress okot, csak legyél ott.
Mert ha este megjövök, van, hogy szorongok, nem kell, hogy megértsd, csak engedj magadhoz, hadd legyek ott.
Szerelem, szerelem, whiskey
Valószínűleg azt hiszed, hogy csodásan szórakozom valahol, valakivel akinek sikerült elfelejtetnie a neved. Pedig itt ülök a tetőn hajnali háromkor, a legjobb barátom egy doboz cigi, a kedvesem pedig egy üveg whiskey. Végül is jól megvagyunk. Egész éjjel le sem akadtam a szájáról. Azt hiszem szerelmes vagyok.
- Alexander Levin
Én nagyon szívesen megváltozok, HA van kiért. De amíg nincs, addig hagyjatok ezzel a hülyeséggel.
A
De én nem értem. Már senkiben sem lehet bízni? Bárkivel osztok is meg valamit, másnap visszahallom.
Csend
Csak már megint egyedül alszom el, 8 nap óta ez az első, és szinte el is felejtettem milyen érzés ha akárhova fordulok, te nem fekszel ott. Mert ma még kihúzok 2 napot nélküled, de aztán mihez kezdjek 16 nap magánnyal? Már megint egyedül maradtam a gondolataimmal, amik tulajdonképpen csak gondok. Nem tudom mi jár majd a fejedben akkor amikor én pont felkelek majd, te pedig lefekvéshez készülődsz. De azt tudom, hogy nekem te leszel az a bizonyos első gondolatom. Önző vagyok akkor, ha azt mondom hogyha bármit kérhetnék, az az lenne hogy ne menj? Egy másik időzónában fogsz új emberekkel találkozni, új dolgokat nézni, miközben én az otthonom magányában próbálom elfelejteni azt, hogy 7339.3 km-re vagy tőlem. 6 óra lesz köztünk, 9 óra repülőút, és rengeteg csend. Emlékszem, megkérdezted mit hozz nekem abból a délnyugati városból, és én azt válaszoltam hogy magadat. Te pedig nevettél. Azóta is hallom azt a nevetést. Lehet, hogy mikor ott nevetsz, akkor idáig hallani fogom. Bárcsak hallanám.
Azt hiszem nem lehet véletlen ,hogy ennyi ideje szenvedünk egymással ..
Figyelj