— Katie Kacvinsky

ANGELINA JOLIE as GIA MARIE CARANGI  GIA (1998) dir. Michael Cristofer

Alexander Levin

Elmúlik, kedvesem...

Elmúlik, kedvesem.

Abból tudom, ahogy a konyha padlóján sírtam,

Hajnali három órakor, akkor vasárnap éjszaka,

Azt gondolva, hogy a világ véget ért.

Végül, az én világom megtette,

Hogy vérrel s verejtékkel újra felépítsem.

Oh, piszkos kézzel ülni a trónon,

Ahol egyszer majdnem megcsókoltam a halált,

Aznap éjjel a konyhapulton.

És nem tudom miért nem végül.

Mindegy is, de itt vagyok,

És te is itt leszel.

– Alexander Levin

Alexander Levin

Szép dolog maradni, harcolni azért amiben hiszünk, de minden ember átka, hogy egy élete van csupán, nem kilenc. Mégis hogy ítélhetnénk el azt, aki élni akar azzal a fundamentális emberi jogával, hogy azt az egy életét békében töltse.

Alexander Levin

— Rumi

Rupi kaur - Otthon test

Y’all do too much explaining, let whoever think whatever and keep it moving.

El akarok menni hozzád autóval

és a házad előtt ülni akarok 1 órát a kocsiban és gondolkodni hogy becsöngessek-e miközben a kaputokat nézem, és miután becsöngettem és ajtót nyitsz, látni akarlak kikopott melegítőben és azt akarom hogy ne értsd hogy minek jöttem el hozzád mert valószínűleg én sem érteném. És arra a kérdésre hogy mit keresek itt, azt válaszolnám hogy fogalmam sincs, csak elindultam valamerre és itt kötöttem ki nálad, de ha már ott lennék, elmondanám hogy tudom hogy meg vagy lepve és tudom hogy haza akarsz zavarni de most nem akarok jobban sehol máshol lenni és kezdjük újra az egészet az elejétől, mikor megkérdezted a fesztiválon hogy táncolunk-e, és ha újrakezdenénk onnan akkor most biztosan azt felelném hogy igen, mert legelsőnek itt rontottam el és azóta is fáj a fejem emiatt. Mondanám azt is, hogy én nem az vagyok akinek te megismertél, és ekkor biztos elnevetnéd magad mert szerinted ez közhely, én meg vennék egy nagy levegőt hogy ne sírjam el magam és sírás helyett csak rádszólnék hogy Most egyszer a rohadt életben hallgass végig és tudom hogy közhely, de egy igaz közhely. Aztán folytatnám, hogy én nem azért mondtam hogy nem jól ismertél meg mert ilyenkor ezt szokás mondani, hanem azért, mert tudom, hogy más ember voltam mikor veled beszéltem. Valaki olyan akit én sem ismertem igazán. De téged is megértelek, mert féltél tőlem. Mármint attól, hogy majd elkezdek kötődni hozzád, de én gyáva voltam ahhoz hogy kötődjek, szóval ezt a részét megúsztad. Aztán elmondanám hogy ezt az egész monológot annyival könnyebb volt átgondolni mielőtt kijöttél a házból, így meg most hogy ennyi idő után tényleg itt állsz előttem, hát rohadtul zavarban vagyok és igazából fogalmam sincs hogy miről beszélek. És mondanám azt is hogy szálljunk be a kocsiba és megmutatom neked a kedvenc gyerekkori helyem, és miután elindulnánk én folyton csak arra tudnék gondolni, hogy mikor teszed már a sebváltón pihenő kezemre a kezed, tudod, mint a filmekben, vagy a combomra, mint azon a fesztiválon múlt nyáron, de persze neked ez meg sem fordulna a fejedben. Vagy ki tudja. Lehet te is ezen gondolkodnál az ablakon kifelé bámulva, de mégsem tenne semmit egyikőnk se. Aztán lefordulnék a főútról és végül odaérnénk egy tó partjára ahol megkeresnénk a kedvenc stégem, és a szélén ülve ábrándoznál hogy milyen jó lenne horgászni, én meg ábrándoznék hogy milyen jó lenne úszni, aztán csak ülnénk percekig és néznénk a vizet, és egyikőnk sem tudna mit mondani. Aztán én szakítanám meg a csendet valami olyasmivel hogy tedd ki a telefonod a zsebedből te meg néznél rám értetlenül hogy minek, aztán persze megértenéd és elkezdenél aggódni hogy vizes ruhával hogy szállunk majd vissza a kocsiba, de abban a pillanatban én már löknélek be a vízbe, nehogy meggondoljuk magunkat mint ahogy eddig már ezerszer tettük. Aztán a vízben végig azt várnám hogy azt mondd, gyönyörű vagyok vizes hajjal, de ez nem így lenne mert nem szeretsz. Végül egy véletlen összeakadt tekintet után elkezdenél magyarázkodni hogy miért nem lehet köztünk több, én meg elkezdenék magyarázkodni hogy nekem elég az is, ha csak veled lehetek néha, de ettől megijednél és azt hinnéd hogy el kell kötelezned magad, és ezért még messzebb löknél magadtól, mint eddig valaha tetted. Inkább nem akarok elmenni hozzád.

Person: I can’t believe you did that

Me: I can’t believe you really thought I wouldn’t

Had the purest heart and look where it got me

z

i just want a boring love. a love that doesn’t need fights or arguments to keep the fire alive. a “let’s sit and read on opposite ends of the sofa” love. an “i thought of you when i was doing the dishes” love. an “i would rather be at home with the love of my life right now” love

Stoopid

Minden megérint.

- Úgy látszik: sose nő be

a szívem lágya.

- Fodor Ákos

Can't relate to you if you never been thru nothing