Turi Tímea: Meridián
Mindannyian most érünk be. Most érünk be, és elbukunk. Szétnézünk, és a gerincünk roppan, a hangunk furcsán cseng, idegen hangunk. Istenem, mennyi munka van abban, hogy végre nem azok vagyunk, akik régen, hogy végre azok vagyunk, akik lenni akartunk (akkor is, hogyha nem vettük észre): fiatal felnőttek a büszkeségben. Istenem, hideg a bizonyosság, hogy a tétova mozdulatok végül beértek, hogy beértünk mindannyian, hogy egyszerre értünk, hogy most értünk be – és most elbukunk.






