Nem az, hogy jövőhéttől, HOLNAPTÓL nincs Béla.

Ma szépen kipakoltam belőle a cuccaimat, bedobtam a télikereket, a dísztárcsákat meg a tetőcsomagtartót és ültem benne pár percet. Reggel 8-kor kiszállok belőle, aztán nem is látom talán többet. Kurvára szerettem, vele tanultam meg igazából vezetni, 3 év alatt beletekertem majd 30 ezer kilométert, bejártuk az országot, Sárospatak, Győr, Szarvas, Kisköre, Tata, Vál, Délegyháza, kicsit határon túl Pozsony, szalagavatóra mentünk, nyaralni vitt, szexeltem benne, végig hallgatott pár vitát, veszekedést, kisebb nagyobb beszélgetéseket, télen csúszkáltunk, nyáron tiportunk százötveneket erdőn-mezőn, elhordtunk pár bútort, ablakot, mentünk együtt 5 méteres faanyagot venni és a tetőn hazahozni, basztak meg parkolásért… Soha nem állt meg, soha nem volt kérdéses, hogy hazaérek-e vele. Vigyáztam rá mint a szemem fényére, bárki beleült mindig hüledezett, hogy milyen tiszta, beszélgettem vele, simogattam, minden reggel amikor beültem köszöntem neki. 

Szóval holnap véget ér 3 év, kurva jó volt, pedig csak egy kibaszott 1,4-es G Astra. Azért bízom benne, hogy még néha látom, Budafokra kerül egy 30 körüli párhoz, akik úgy tűnik vigyázni fognak rá, szóval nyugodt vagyok e tekintetben.

Csak lássam néha megcsillanni az alufelnijét, meg felsejleni a rendszámát.. IVB-182..