hétfő reggeli problémáim

- túl sok emailt írtam (munka meg tanároknak) és félek, hogy összekeveredtek, de nem merem megnézni

- melyik fekete pólómat vegyem fel melyik farmerommal (nem számít, hogy mind ugyan olyan)

- esik és kicsit hideg is van. miért

- hagymaszagú a szám

- éhes vagyok, de nincs itthon kenyér

- müzli helyett csülköt ennék, de nincs

- nincs már szabad hely egyik órára sem, szomorú dolgok

- elfogyott a cigim

Fél óra és minden meg fog oldódni, mert elindulok órára.

44. fejezet

*Ella szemszöge*

„Ella?” Ismétli meg Harry, rángatott vissza a valóságba, amikor csak ő járt az eszemben.

Az összes idegesség, könny, veszekedés, nevetés, viccelődés és az intim pillanatok, amik mind Harryvel voltak.

Csakis ő.

„Senki mást nem akarok” Ejtem ki a számon, amit gondolok és felnézek rá.

„Én sem” Mondja az én örömömre.

Amennyire mérges vagyok rá, amiért a lehető legnehezebb és leghosszabb úton közli ezt velem, el sem hiszem, hogy végre kimondta. Most tényleg el akarja magát kötelezni velem, nem csak játszadozni akar. Végre beismerte. A hasamban megjelennek a pillangók a gondolattó, hogy Harry a barátom. Ilyen sok idő után végre hallom a szavakat. Végre túljutott a múlttól való félelmen és úgy döntött, hogy továbblép. Nem csak magam miatt örülök, hanem miatta is. Hogyha így átvernek valaki az mély sebet hagy és csak remélem, hogy én leszek az, aki begyógyíthatja.

„Szóval akkor lennél a barátnőm?” Kérdezi, egy szerény mosoly játszadozik az ajkainál.

Az általában öntelt és magabiztos viselkedését, most a szerénység és az idegesség veszi át, amitől rettentően sebezhetőnek tűnik. Nem tudom megállni.

„Harry…Sajnálom, de nem tudok” Mondom, a mosolya pedig kezd elhalványulni.

„Mi?” Kérdezi aggódó tekintettel és egyből felkuncogok.

Összezavarodottan néz rám pár másodpercig, mielőtt megkönnyebbülten felsóhajtana.

„Te most csak viccelsz velem” Mosolyog, amikor észreveszi, hogy csak poénkodok.

„Sajnálom” Nevetek egy kicsit jobban, mire ördögien mosolyog rám.

Felemeli a fejét egy kicsit magasabbra és körbenéz a kabinban. Követem a tekintetét, ahogyan oldalra fordítja a fejét, mielőtt gyorsan felkelne és elém állna. Még egyszer körbenéz, majd mindkét kezét megtámasztja az oldalamnál lévő karfán és közelebb hajol hozzám.

„Azt hiszed vicces vagy, mi?” Mosolyog az arcomhoz közeledve.

„Nem” Csuklik el a hangom. A nevetés teljesen eltűnni látszik, ahogyan csak arra tudok gondolni milyen közel vannak Harry ajkai.

„Nagyon szemtelen vagy” Vigyorog egyre közelebb hajolva és érzem a szívverésemet felgyorsulni, bár hamarosan eszembe jut, hogy mit éreztem kevesebb, mint tíz perce.

„Még mindig haragszom rád, ugye tudod?” Mondom gyorsan, mielőtt megpróbálná ajkait az enyémekre helyezni - habár azt nagyon szeretném -, tudnia kell, hogy mekkora segg volt.

„Igen” Bólint elhúzódva tőlem, pedig nem ezt akartam elérni ezzel.

Mutató- és hüvelykujjam közé fogom a nyakláncát és azzal játszok, miközben a szemeibe bámulok.

„És az örökkévalóságot azzal fogom tölteni, hogy kiengeszteljelek” A hangja halknak hallatszik, így csak mi ketten halljuk a szavakat a kis elválasztott helyen.

„Helyes” Válaszolok és a nyakláncánál fogva közelebb húzom őt magamhoz, így ajkaink találkoznak.

Megkönnyebbülten sóhajtok fel, amiért végre megint velem van Harry, de ezúttal most ez sokkal jobb. Ő a barátom, amitől ennek a csóknak is nagyobb lesz a jelentősége.

A kezei levándorolnak a derekamra, ahogyan lassan letérdel elém. Az ajkaink továbbra is lassan mozognak, míg én kinyitom a lábaimat és a háta köré csavarom őket. Belemosolyog a csókba, amire én majdnem elnevetem magamat, de hamarosan érzem a nyelvét becsúszni a számba. Kezeimet a nyaka köré fonom, az ujjaimmal pedig a hajába túrok, ahogy mindketten elmélyítjük a csókot. Egy kicsit közelebb húzódik hozzám, én pedig szorosabban fonom kör a lábaimat, hogy a lehető legközelebb legyen hozzám. Halkan felnyögök, amikor néha az ágyékát nekem dörgöli, amit az követ, hogy a kezeit a lábaimon vezeti fel, egészen a szoknyám széléig.

„Um, elnézést” Hallok meg egy édes hangot mellőlünk, mire mindketten elhúzódunk egymástól.

Nem is nézek fel, mivel előre tudom, hogy a stewardess az.

„Sajnálom, de meg kell kérnem, hogy üljön vissza a székébe” Mondja udvariasan és az egyik kezemmel eltakarom a mosolyomat.

Harry éppen most kérdezte meg, hogy lennék-e a barátnője, erre smárolni kezdünk egy repülőn. Hogyan ne mosolyogjak?

„Van valami probléma?” Kérdezi Harry, a keze millimétereket mozdul felfelé a szoknyámnál minden másodpercben, de a légi utaskísérőnek ez nem tűnik fel.

„Ah, igen. Néhány utas mondta, hogy illetlenül viselkedtek” Válaszol és látom Harryt oldalra pillantani.

„Oh, igazán? Kicsoda?” Erőlteti a témát, de tudom, hogy csak szórakozik, szóval megrúgom a fenekét a lábammal, amire kissé felnevet.

„Oké, sajnálom. Visszaülök” Mondja, a lány pedig megköszöni, mielőtt elsétálna.

Harry lassan felkel, a kezei még mindig a lábaimon vannak, amikor hirtelen megcsúsznak és a combjaim között érzem az egyik kezét, amitől eltátom a számat meglepettségemben.

„Hoppá, bocsi” Vigyorog, amint kihúzza a kezét és visszaül a helyére.

Nem néz rám, de egy apró mosolyt elrejt, ahogy felkap egy magazint és úgy tesz, mintha olvasná. Tudja, hogy hogyan éreztem az előbb és direkt csinálta. Látom az elégedett vigyorán, ahogy még több oldalt lapoz.

„Még mindig haragszom rád, és nem érdekel, akármennyire is képzeled magadat szemtelennek és viccesnek” Mondom megnyomva a gombot, amitől a szék átváltozik egyfajta ággyá.

„Tudom” Motyogja, a gödröcskéi látszódnak, pedig még mindig nem néz rám.

Kiveszem a kék takarót a kis tárolóból, kihajtom és a lábaimra rakom, majd a fejemet hajtom hátra.

„Aludnom kell egy kicsit, szóval ne kelts fel” Mondom rápillantva és végre ő is felém fordul.

„Nem foglak. Aludj jól gyönyörűséges barátnőm” Mondja közelebb hajolva és nyom egy puszit a homlokomra.

Én vagyok a barátnője. Már csak az, hogy így hív furcsa, viszont tökéletesen hangzik a szájából.

A másik oldalra fordulok és összekucorgok a székemben, hogy kényelmesebb legyen. Végre találok egy jó helyzetet az oldalamon és felsóhajtok, ahogyan végre ellazulok ezután a pár rossz nap után. Ahogyan kezdek elaludni, érzem a hideg levegőt a hátamon, ahogyan a takarót felemelik. Éppen meg akarok fordulni, hogy megtudjam mi folyik itt, amikor érzek egy kezet a fenekemen. Gyorsan megfordulok, mire Harry magában nevetgél.

„Bocsi, kilátszódott, és nem tudtam megállni” Mosolyog és egy ’nem vagy humoros’ pillantást vetek rá.

Egy részem játszani akar, de a másik részemet valami húzza aludni. Ő az oka annak, hogy ilyen fáradt vagyok. Úgy érzem, hogy addig a pontig sírtam magamat, amikor már semmi nem maradt. Nem tudtam aludni, mert elfogyott az összes könnyem, aminek pedig nincsen értelme. Nem akarom elmondani neki, hogy valószínűleg kevesebb, mint tíz órát aludtam az elmúlt pár napban, mert csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire utáltam őt. Nem érdemes a múlton rágódni. Ami történt, az megtörtént és ideje továbblépni. Harry végre beismerte, hogy tovább akar, és örülök, hogy a válasz én vagyok. Akármennyire is idegesítő, senki másra nem tudok gondolni, akivel szívesebben lennék ezen a repülőn.

Az idő Londonban szörnyű. Nincs annyira hideg, mint Párizsban, de szakad az eső. Amint a taxi leparkol a fedett rész alatt Harryék felhajtójánál, mindketten kiszállunk, gyorsan megragadjuk a bőröndjeinket és a bejárati ajtó felé indulunk, mielőtt a szél megint elkezdene fújni.

„Köszönjük” Kiabál vissza Harry a sofőrnek, aki int egyet, mielőtt visszafordulna a kocsival az esőbe.

„Szóval gondolom itt válunk szét” Mondom, egyik lábamról a másikra állva, ahogyan kinyitja a bejárati ajtót.

„Nem fogsz körbevezetni az új házban?” Kérdezi belökve a bejárati ajtót és egy pillantás nélkül bedobná a csomagját.

Elfelejtettem, hogy még nem látta a belsejét a saját házának, pedig még én is többször láttam.

„Csak elviszem a csomagomat a szobámba” Mosolygok a türkiz színű szobámra gondolva, amit Harry nekem tervezett.

„Tökéletes. Akkor találkozunk egy percen belül” Mondja, én pedig aprót bólintok, mielőtt rohanni kezdenék a ház másik felére.

Amikor látom az apró, vizes ösvényt, ami a kis házhoz vezet, felnyögök, mivel tudom, hogy el fogok ázni. Hogyha nagyon gyorsan szaladok, még akkor is bőrig ázom majd. Magamban elszámolok háromig, mielőtt kilépnék az esőbe, a kis kabátom egyre jobban átázik az esőcseppektől. Lefordulok a kis ösvényről, miközben próbálom eltakarni az arcomat az esőtől, míg a másik kezem hirtelen elengedi a csúszós fogóját a bőröndömnek.

„Francba!” Káromkodok magamban, amikor látom a fűre csúszni, amitől egy nagy folt lesz az oldalán.

Felveszem és magam felé rángatom, mert a kerék beszorult az egyik lyukba a kis járdán. Végre kiveszem és megyek tovább, amikor hallok egy ajtót becsapódni a házból.

Megfordulok és látom Harryt felém futni az esőben.

„Mit csinálsz még mindig itt?” Kérdezi elvéve a bőröndöt a kezemből.

„Uh, nem tudom” Rázom meg a fejemet az ügyetlenségemen, ahogy mindketten szaladni kezdünk az esőben.

Végre elérünk az ajtóhoz, mindkettőnk ruhája csurom víz, bár mindketten tető alatt állunk már, ahogyan próbálom megtalálni a kulcsomat.

„Gyerünk Ella, jég hideg van” Mondja Harry abban a pillanatban, amikor megtalálom a kulcsot a táskám legalján.

Gyorsan kizárom és kinyitom az ajtót. Mindketten besietünk, hogy felmelegedjünk. Harry becsukja maga mögött az ajtót, lerakja a bőröndömet, majd felegyenesedik.

Édes Istenem.

Meg kell állítanom magamat, nehogy tátva maradjon a szám a látványától. Levette a kabátját, a vizes, fehér pólója most átlátszik és a testéhez tapad, amitől láthatom minden izmát, csakúgy, mint a tetoválásait a karján és a mellkasán. Cseppek hagyják el a sötét, vizes haját és lefolynak az arcán. Mindketten fáradtan zihálunk, bár én inkább amiatt, ahogyan Harry most kinéz.

„Szóval akkor körbevezetsz a házban, vagy sem?” Kérdezi és végre a szemébe nézek, miután feltűnt, hogy stíröltem.

„Umm..Nem igazán akarok oda kimenni” Célzok arra, ami nagyon úgy néz ki, hogy egy vihar kezdete.

„Akkor talán körbevezethetnél a sajátodban” Vigyorog és egy óriási lépéssel átszeli a közöttünk lévő távolságot, a szívem pedig majdnem kiugrik a helyéről amikor a nagy kezeivel körbefogja az arcomat. 

Na melyik az az ellenzéki politikusnő, aki az ellenzék jelenlegi szétesett állapotában, pár héttel a hosszú ideig utolsó választások előtt, "kampány" közepén azt közli a sajtóson keresztül a Mandiner riportírójával - aki egy egyébként a politikusnő számára fontos témában keresné és szólaltatná meg őt pár perc erejéig, tkp bármikor -, hogy NEM ÉR RÁ?
Text
Photo
Quote
Link
Chat
Audio
Video