zbe

instagram

Pozè San’w News Weather Report by Pozè - Weather Specialist! #HaitiansBeLike #HaitianParents #ZoePoze #ZBE #MwenFoutFwet #FrediApManjem #JeziEdem #DiYonMoSenye #PozeNews

Shout out Zoe boy entrepreneurs for the shirt! If you like the apparel follow @_zbe for more info. #teamayiti #ZBE … Want me to promote your apparel email me at credo1993@gmail.com or follow me @ZoePoze and DM!

még mindig részeg nyígás :(

Na szóval, addig írom meg amíg még kellőképpen részeg vagyok. Hiányzik az életemből egy operaénekes - mint a dokikban – aki amikor valami ordas nagy faszságot követek el, közbe zengi, hogy HIBAAAA. Na ma este sikerült több hibát is halmoznom, mint az élvezeteket. Például, hiba, hogy nem bontottam meg a tequilám és nem vagyok már öntudatlan részeg. Hiba hogy nem mentem haza, amikor a nano bezárt (BudaiProli jegyzet: még nem zárt be, amikor eljöttünk!!). És nagy hiba, hogy küldtem neked egy sms-t, hogy  ,.„ amire nem is érkezett válasz, de abban a pillanatban hogy jött az értesítés hogy átment, megjelent Cica úrfi a Kármán klubban mert mért ne. Erre mekkora sansz volt? Mármint én kb 3 éve nem voltam itt, ő meg kb soha.  Nem baj, mert idejött mindenkivel tüntetőleg lekezelt meg puszilkózott csak velem nem, sőt még egy kifejezetten kedves kérdésemre is azt sikerült kinyögnie, hogy „pont telibe szarom” . Nem baj legalább beigazolódni látszik a jó döntésem és már nem kell mardosnia a bűntudatnak, hogy ő egy cuki fiú akivel én basztam el, mert rohadtul nem. Ezek után még idejött, hogy gyújtsunk rá, majd megpróbált Elektro  jegyzetet kunyerberálni tőlem, amit letagadtam- hogy rohadjon meg.  De nem baj semmise baj, minden jó, amíg szól a Stolen dance, és én cicásra ittam magam. Hazamegyek, és majd remélem, hogy sokat áll a 918as a pirosban mert az alapjárat egészen izgatóan remegős a régi ikaruszokon. Szóval a lényeg az, hogy kell valaki, aki rám ordít hogy hiba, mert ma jól jött volna. De nem is ez a lényeg,  hanem hogy ,.„ és hogy rohadj meg, ha ez nem motivál arra, hogy visszaírj, és Cica úrfi meg rohadjon meg remélem szar másnapja lesz. Ritkán kívánok ilyet embernek, de neki most nagyon.

Kis intermezzo után folytatom a nyígást innen a 918asról amire kemény 20 darab percet vártam. Igazából állt az éjszakai a Borároson, és a számban éreztem a gyomorsavas keverttel és szar rozéval keveredett ízt, és eszembe jutott annyi minden, az éjszaka amikor az icsa csapos leányzójával sikítottuk bele a végtelen Dunába a bánatunk, az esték amikor prolipropilénnel buta részegen botorkáltunk hazafelé, a hosszúra nyúlt beszélgetések Cicával a nyáron, amikor még volt miről beszélgetni, és filozófiai mélységeket pedzegettünk, és megvitattunk, hogy miért is ennyire elbaszott a magyar családmodell. És Rájöttem, hogy ő volt az első ember akire azt mondtam, hogy tudnám úgy igazán szeretni, és igazából nem rá haragszom, hanem átbaszva érzem magam, hogy nem így alakult. És igazából azért vagyok morcos, mert kihűltem, eltűnt a tűz, elvitted. Nem is elvitted, elloptad, nem akartam neked adni és te mégis elvitted, mintha ez járna neked, mint valami rohadt uzsorás az utolsó fillérig behajtottad rajtam az összes emberi érzést.  Kifacsartál, mint az agyonhasznált törlőruhát, aztán kihajítottál, mert már 60 fokon sem jött ki a mocsok belőlem. És ez azért szomorú, mégpedig eléggé, mert nem hittem volna, hogy nem tanultam semmit és hagytam, hogy valaki még egyszer megtegye velem ugyanezt, hanem is ugyan úgy mint anno, a kedves kis félemberem, de még is megtörtént. Újra. A saját káros megszokásaim rabja vagyok, ugyan azok a gyötrelmes körök, ugyan azok a mély sebek, a saját hibáim, mint valami sportpálya, és én futom rajta a kúpereket, futok, amíg a szívem kiugrik a helyéről, amíg a tüdőm beszúr és a lábam még bírja, amíg a vérem savvá nem válik az ereimben és szét nem mar mindent, de mi a fasznak? Nincs kedvem futni, lenyújtanék már, megpihennék, elfeküdnék a salak mellett a füvön, rágyújtanék és odabújnék melléd büszkén, hogy látod mekkora utat tettem meg, még akkor is, ha csak körbe-körbe.

a legpoénabb amikor a szüleid azt hiszik hogy fiú miatt vágdosod magad, közbe meg tökre miattuk..

A szobádban ülsz, az ajtó zárva. Egy toll és egy papír az asztalon.. A kezed remeg, nem tudod hogy kezdd. Egy búcsúlevél a családodnak. Mert úgy érzed senki sem ért meg téged, senki nem tudja min mész keresztül. Senkit nem érdekli, hogy élsz vagy nem.. Ez az az éjjel, amikor ennek vége szakad. Lassan az ágyba mászol, és utolsó lélegzeteidet veszed, sötétségbe meredő tekintettel. Senkit sem érdekelsz, ugye? Nos, talán rosszul gondoltad. Kedd van, másnap reggel, reggel 6:30. Anyukád jön, és az ajtódon kopogtat. Nem sejti, hogy bármi baj lehet, és megismétli. Nem tudja, hogy nem hallod, nem tudja, hogy elmentél. A nevedet kiabálja és kéri, hogy nyisd ki. Nem kap választ, ezért bemegy és ordibálni kezd. A földre zuhan, közbe apukád beviharzik a szobába. Anyukád erőt vesz magán és odasétál az ágyadhoz, a tested fölé hajol, sír, üvölt, rázza a kezed. Apukád próbál erős maradni, de könnyek szöknek a szemébe. A mentőket hívja. Az anyukád magát hibáztatja, eszébe jut minden pillanat, amikor nemet mondott neked, amikor kiabált veled, vagy a szobádba küldött valami hülyeségért. Az apukád magát hibáztatja, amiért nem volt ott neked. Amiért annyit dolgozott, hogy alig láthattad. Senkit sem érdekelsz, ugye? 8:34, az igazgató kopogtat a termetek ajtaján.Az osztályfőnököddel beszél. Minden osztálytársad aggódik, hogy mi történhetett. Az igazgató bejelenti, hogy öngyilkos lettél. A népszerű lány, aki bunkó volt veled, magát hibáztatja. A fiú, aki mindig le akarta másolni a házid, magát hibáztatja. A gyerek, aki mögötted ült, és dobált téged, magát hibáztatja. A tanár, aki rád ordított, veszekedett veled, mert nem volt kész a házid, magát hibáztatja. Az emberek sírnak, őrjöngenek, hogy mit tettek. SENKIT SEM ÉRDEKELSZ, UGYE? 14:00 a testvéreid hazaérnek. Az anyukádnak el kell mondania nekik mi történt. A kistestvéred, lényegtelen hányszor veszekedett veled, elvette a cuccaid annak ellenére, hogy megtiltottad, üvöltötte neked hogy utál, ezeknek ellenére szeretett téged, te voltál a hőse, a példaképe. Most magát hibáztatja. Miért nem mondta el neked, amikor még volt rá lehetősége? A bátyád hazaér, a kőszívű fiú aki sosem sír.. Magát hibáztatja, amiért szivatott téged. Lyukakat üt a falba, olyan ideges. Nem tudja felfogni, hogy elmentél. Örökre. Senkit sem érdekelsz, ugye? Eltelt egy hónap. A szobád ajtaja azóta is zárva. Már minden más. A bátyádnak dühkitörései vannak. A kistestvéred minden nap sír, és várja, hogy visszagyere. A népszerű lány anorexiás lett. Ők nem tudják elviselni, hogy mit tettek. Apukád depressziós, anyukád nem alszik éjszakánként. A fiú aki, mindig le akarta másolni a házid, most vágdossa magát. De senki sem törödik veled, nincs igazam? Senki sem tudja mit mondjon, mindenki sokkolva van. Sírnak és hiányzol nekik. Nem tudnak elválni tőled, még nem, soha! Mindenki kéri, hogy gyere vissza,de te már nem fogsz.
Ha emberek néha nem is mutatják ki, fontos vagy nekik!!