sanghaj

3

At night, when you walk around the city, you will definitely stumble into some street food vendors. At first you might be quite scared, since there is no one to check the source of the food or the ingredients they use to prepare it, but there are some places that you can trust. Usually a skewer costs about 2 kuai (33 US cents).

Ha éjszaka sétálsz az utcákon a következőt tapasztalod: ahogy sötétedik, úgy kelnek életre a grill bódék. Első gondolatom nem volt túl pozitív: féltem az utcai kajától, hiszen nincs aki a minőségét ellenőrízné. Viszont idő után kitapasztaltuk, hogy hol vannak azok a helyek, amikben megbízhatunk. Egy saslik kb 80 Ft-ba kerül.

Metróban próbálják az olvasást népszerűsíteni Kínában
  • Könyvtárhoz hasonló szolgáltatás.
  • A Sanghajt nyugat-kelet irányban kettészelő zöld metróvonalon lehet olvasni.
  • A metróállomásokon elhelyezett könyvespolcokról az utasok könyveket vagy magazinokat vehetnek le.
  • A célállomásra érve az ottani polcokra teszik vissza a köteteket, újságokat.
  • A szolgáltatás teljesen ingyenes
  • A programot a városi metrótársaság és egy helyi könyvesbolt koordinálja.
  • A használt könyveket egy tavalyi lakossági gyűjtőakció során szerezték be. 
  • Kevesen olvasnak Kínában
  • via MTI
SHANGHAI

Nankingban hamar elszaladt ez a par nap: megneztuk a nankingi meszarlas aldozatainak allitott emlekmut, aznap delutan pedig a csazsari palotat (korabban Nanking is fovaros volt), ahol csak mi voltunk kb. az egyetlen latogatok. Masodik napunkon elmentunk a Konfuciusz Templomba es megneztuk a Qinhuai folyot (regebben itt volt a kurtizannegyed). Felmentunk a regi varosfalra is, ahol egy felreforditott tablanak koszonhetoen megtudtuk, hogy regen bizony radiummal (礌石, agyugolyo) lottek az ellensegre, legyenek azok akar cosplayezo japan megszallok (“Japanese in vaders”).

Ma reggel koran keltunk es kibuszoztunk a vonatallomasra. A jegykezelo lanyok aranyosak voltak, en buzgon odaadtam az utlevelem ellenorzesre, ok meg osszesugtak, hogy “en ezt nem tudom elolvasni”. A vonatunk kesett egy orat, mert Laszabol jott. A vonat kicsit koszos volt, viszont a feliratok kinai es angol mellett tibetiul is kint voltak, es a velunk szemben ulokrol is kiderult, hogy apu ugyan kinai, de a felesege tibeti, igy lanyai is azok. A bundagalleros kabatban levo lanyok mutattak is nekunk fotokat Qinghairol, ahonnan jonnek (ok akkor mar 24 oraja vonatoztak, Xiningben szalltak fel) meg Laszarol: sok szerzetes meg jak, es gyonyoru termeszet.

A sanghaji metro sem rossz: 13 vonalaval es 292 megallojaval… Nem tudom, mit mondjak ra. A hosztelunk egy huszonemeletes epuletben van, nagyon szep, sok a kulfoldi (van egy amerikai, akinek magyar a mostohaapja) es jo helyen van. Sanghaj olyan, mintha csak felhokarcolokbol allna. 8 fok van, Hebei utan ez mar szinte tavasz.

Csak gyorsan bejelentkeztem, mindjart megyunk enni es felfedezni a varost, sot, egy magyar csoporttarsammal is ossze fogok futni.

Azt multkor elfelejtettem megirni, hogy a tibetiek, akikkel a vonaton beszelgettunk, Qinghaibol jottek es NYOLCADIKAN indultak el otthonrol, szoval mar harom napja uton voltak. Busszal mentek Xiningbe, ott szalltak fel a Sanghajba meno vonatra.

Amikor a tobbi magyarnak azt mondtam, hogy “Jackie Chan dzsekit csen”, a bacsi velem szemben felrohogott, mondta, hogy ez tibetiul volt, a dzsagi azt jelenti, hogy kinai.

———

Sanghaj gyonyoru, az epuletek nagyon szepek, nehany utca olyan, mintha Budapesten lenne, otodik keruleti pucc, Vorosmarty ter, stb.

Kicsit elut az eszak-kinai nyomortol.