rnak

Beni neden yazmıyorsun hiç? diye sordu bana. Tırnak uçlarına kadar hissettiğin bir sancıyı, yazarak anlatamazsın dedim. Sustu, sustuk..
Peygamber Efendimiz MUHAMMED MUSTAFA Sallallahu Aleyhi Vesselem'in sünnetlerinden…
— 

1- Çıplak ayakla namaz kılmazdı.

2- Abdest aldıktan sonra kıbleye döner ve su içerdi.

3- Suyu oturarak içer ve 3 yudumda bitirirdi.

4- Su içmeye Besmele ile başlar, bitirince Hamd ederdi.

5- Bıyıkları en çok kaşları kadar uzatırdı, dudaklarının altına sarkıtmazdı.

6- Mezarlıktan geçerken selam verirdi.

7- Ölüye definden sonra telkin verirdi.

8- Dini nikah kıyardı.

9- Tırnaklarını Cum’a günü keserdi.

10- Tırnak kesmeye şehadet parmağından başlardı.

11- Yatarken sağ tarafı üzerine yatardı.

12- Yatmadan önce abdest alır abdestli olarak uyurdu.

13- Yemek yemeye tuzla başlardı.

14- Yemek sofrasında sirke bulundururdu.

15- Ayakkabısını giymeden önce mutlaka ters çevirirdi. (İçinde akrep vb. zehirli hayvan olabilir diye)

16- Fakirlere mutlaka ‘Uşur’ verirdi. (Uşur: Meyvelerin sebzelerin 20’de birini fakirlere dağıtmak)

17- Duş aldıktan sonra ayaklarını yıkardı.

18- Ezan okunurken dururdu.

19- Gömleğin düğmelerini aşağıdan yukarı doğru ilikler, yukarıdan aşağıya doğru açardı.

20- Namazda sol ayağı üzerine oturur sağ ayağını dikerdi.

21- Namazda rükuya eğilirken sol ayağı sağ ayağın yanına getirirdi.

22- Namazda rükuya giderken sırtı dümdüz olurdu.

23- Cenaze evine yemek gönderirdi.

24- Kabir üzerine su dökerdi, kabri balık sırtı yapardı.

25- Cevizi peynirle (şifadır), üzümü ekmekle yerdi.

26- Buğday ekmeğine arpa unu karıştırırdı.

27- Yemekte güzel şeylerden bahsederdi.

28- Biri seslendiğinde seslenene doğru bütün vücudu ile dönerdi.

29- Yolda başı öne eğik yürürdü.

30- Sabah ve ikindi namazından sonra istiğfar okurdu.

31- Diş temizliği için misvak kullanırdı.

32- İstişare ederdi.

33- Mübah olan yerlere sağ ayakla girer sağ ayakla çıkardı.

34- Günde iki öğün yemeye gayret ederdi.

35- Cenaze namazından sonra ayakta dua ederdi.

36- Her gece yatmadan evvel iki elini açarak birleştirir, İhlas, felak, nas surelerini okuyarak ellerinin içine üfler sonra başından ve yüzünden başlayarak 3 defa elinin eriştiği kadarıyla bütün vücudunu sıvazlar ondan sonra yatardı. Hz. Aişe validemiz bunu her gece 3 defa yaptığını rivayet etmektedir.

37- Hapşırınca Elhamdülillah ,duyarsa da Yerhamükellah derdi.   

38- Ölüm halinde olanlara su içirirdi.

39- Güzel koku sürünürdü.

Dibini kazıdığın hayatının tutunacak son dalı, kuruyan bir ağacın düşen ilk yaprağına dönüştüğü için midir bunca hayal kırıklığı? Çok kısa zamanların payına büyük acılar düşerken, iki satır gülümsemeler zamana yayıldığından mı durulmaz güzelliklerin üzerinde?

Bir anı israf etmemek uğruna zoraki bir sarılma, ihtiyaç ya da heves değildi değil mi F.? Uyurken tek vücut olmamız, rüyalarımızdan bile sakınışımız birbirimizi, bunların hepsi de birer kâbus olabilir değil mi?

Yastığa yorgana küslüğüm yâd olsun,
Uyku teferruat. Ruhu şâd olsun.

Bir kitaba uzunca daldığımda kendime geldiğim an affetmezdim kendimi
Evin içinde koşarak korkuyla seni arardım
Bulurdum muhakkak, bakışların çoğu kez uzağıma düşmüş
“Gözlerin gözlerime değince, Felaketim olurdu, ağlardım.”

Oysa şimdi,

Bir selamına tebessümle gülümseyip dünyana geri döneceğin insanların
Bir tebessümüme dünyanı yakacağın benden daha yakın olması şimdi sana

“Ne zaman karşımda görsem -onları-
Öldüreceğimden korkardım.”

Ah ulan var ya şu dervim de devrim diye yırtınıyoruz ya hepimiz, devrim yapmak uğuruna ölenler için “hepimiz Berkin Elvanız” gibisinden sloganlar, nidalar atıyoruz. Peki ya bizim can güvenliğimiz için kendini feda eden askerlerimiz? Hiç birinin “hepimiz Mehmetçiğiz” dediğini duymadım. Gezi Parkı olayları esnasında sırf olay çıksın, maksat gösteriş olsun edasıyla amacından şaşarak protesto edenler var. Peki ya bunca şehitlerimiz için kimse ne bir yas tuttu ne de bir ayaklanma gösterdi. Berkin Elvan'ın öldüğü sırada yine iki tane şehidimiz vardı. Ama yine onlardan kimsenin haberi yok. Sizin daha bilmediğiniz, duymadığınız nice Nejdet Aydoğanlar var. Ve ben bir astsubay kızı olarak korkuyorum. Korkuyorum çünkü benim babam da iki senedir doğuda Van Başkale ilçesinin Akbayrak isimli dağbaşında, İran sınırında. Daha önce 2 sene Şırnak'ın Cizre ilçesinde yaşadım. Babam nöbetçiyken falan bazı geceler aynı anda tüm askeri hattan duyuru yapılıyordu: “karartma var.” O an tüm lojmanın elektriği kesilir, tüm perdeler kapatılır ve evdeki aile koridora hareket etmeden uzanırdı. Çünkü bir tehdit altındasınızdır. Hatırlıyorum, ben o zamanlar küçüktüm 6-7 yaşlarındaydım annem bana “saklambaç oynuyoruz” diyordu ve beni öyle kandorıyordu. Siz hiç, bir yaşındaki şehit oğlunun her gördüğü üniformalıya “BABA” diyerek atlayışını gördünüz mü? Peki ya o hamile eşinin çocuğu doğduğunda “anne benim babam neden yok?” sorusuna vericeği ya da veremeyeceği cevabı? O adamın tek suçu hamile eşinin aşerdiği meyveyi almak mıydı? Peki ya onkadının psikolojisi? Kendini ne kadar suçlayacak haberiniz vat mı? Nişanlı bir genç kızın gelinlik bakarken babasının ölüm haberini aldığını gözleriniz önünde gördünüz mü? Görmeyi bırakın duydunuz mu? Biraz gözlerinizi açmanızı isterim. Biraz kendinizi onların yerine koymanızı. Şehitlere kelle, Atatürk'e ayyaş diyen bir cumhurbaşkanımız var. Merak ediyorum; bu ülke daha ne kadar dibe çökecek? (fotoğraf barisgultekin ‘den alıntıdır.)

5

A Seattle-ben élő 8 éves kislány, Gabi Mann már 4 éves kora óta eteti a közelükben élő varjakat. Gabi már egészen kiskorától kezdve rengeteg időt töltött a kertjükben és amikor odakint uzsonnázott mindig elejtett néhány finom falatot a madaraknak, akik cserébe mindenféle apróságot tesznek az etetőbe, mint például gyöngyöket, gombokat, legókat, fülbevalókat, medálokat, kavicsokat és bármit, amit elbírnak.

ikiyüzon.

onca şeyin ardından şiddeti hiç koymayan duygularımın ve içinde bulunduğum “yalnızlık” temalı durumların beni -tırnak içinde- güçlü yapmasını beklerdim. bir kez daha gafil avlandım, o da koymadı. fakat acıyla sabit bu güç gösterim beş para etmiyor; lehime okunacak dualara ihtiyacım var.

geçmek bilmez bir vakte esir düşmek, ölüm dejavusundan farksız. şarkıları defa kere dinleyerek cılkını çıkartmak, cümlelerin içini boşaltmak; kendi kendime yaptığım bilinçsiz bir pansuman olsa gerek.

kabul edilebilir gerekçelerin verdiği yetkiye dayanarak, beni iteleyen ve yalnızlaştıran insanlarımın canı sağolsun. görüyorum ki; ben sahip olmadığımı iddia ettiğim devasa beklentilerin altında kaldım. 

Nihilofóbia

Embertelenül félek.
Nem. Rettegek.
Valójában nincs is erre szó.
Egy folyón lassan úszó
korhadt fadarab érezheti ezt,
ahogy közeledik a vízesés felé.
Nincs kiálló szikla,
nincs benyúló faág
a hínár sora olyan ritka,
hogy nem akad be már láb.
és ha be is gabalyodnék
akkor is a fulladás jön.
már csak utolsó, szánalmas,
komikus érzéseim nyögöm.
ha akarom hogy fájjon, nem fáj.
ha nyugalomra vágyom megöl,
én meg így próbáljam kisakkozni,
hogy mi a jóeget akarnak tőlem
a nagy betűvel írandó hatalmak
miközben az összes ördögsereget
rám küldik, karmolnak és harapnak
pont ott, ahol a legrosszabb,
pont amikor a leghosszabb
perceimet igyekszem túlélni.
Nyugalmat akarok és csendet,
azokat a pillanatokat amikor
örülni tudtam a vágynak,
virágnak, madárnak, fának,
ehelyett egy pánikszobába
hurcoltak, ahol nincs senki,
nincs feladat, amit megoldani
azokkal az emberekkel kell,
akik szerethetők, fontosak, akikkel
biztonságban vagy és csak élsz.
olyan ez, mint egy fóbia,
csak most magadtól félsz.

Napi menüs rakott krumpi a Montana Pizzériából, 700 Ft
Borravaló a futárnak 50 Ft
Az érzés, hogy spóroltál 8200 Ft-ot a Bábelhez képest: megfizethetetlen!

azok az ortodox papok, akik

a román kórházakban járnak-kelnek, és bárkiért imádkoznak 10 lejért


Karşılıklı otursak da ne zaman
Masa örtüsünü ikiye bölen ellerimizdi
Bir tırnak yeşilinden gerisin geriye
Ayak bileklerimizden gerisin geriye
Bütün bunlar gereksiz, bilmiyorum sanma
Gereksiz ama yalnızlık böyle…

venni kellene a gyereknek pólót, de hirtelen és sokat, szóval nem szeretnél 5-6 rugót adni egy darabért (mert annyiért biztosan találnál olyat, amit ráadnál), ehhez jön még a sznobságod (álsznobságod?), hogy kínaiban nem akarsz neki venni, meg igazából az ilyen céundáháundemmel is kicsit úgy vagy, hogy oké, de minden gyereken az van, és akkor elkezdesz használtat nézegetni, mert az olcsó is, meg hátha találsz valami jót és akkor jön ez, hogy minden pólóra írnak valamit, mintha egy pólóra kötelező lenne írni, és akkor vagy ilyenek, hogy surfer trainer athlete champion biker driver undertaker vagy eatshit getthefuckout iamthebest girlscangofuckatree és ha nem, akkor mindenképpen kell rá valami kép, ami általában focilabda, majom vagy halálfej.

és nekem hiába tetszik az, hogy save the planet, send girls to the moon, vagy boys are stupid you should throw rocks at them, vagy socialismo o muerta, nem járathatom ezt a szegény gyereket az én agymenéseimben, hogy valaki azt higgye, hogy ezek az ő agymenései. mindezek után kb. nem marad semmi.

Ne higgyen a gyerek se tanárnak, se szülőnek, ha az nem bizonyít

 – interjú Lawrence M. Krauss elméleti fizikussal
2015. április 10., péntek, 18:00 Utolsó frissítés: 2015. április 10., péntek, 18:16
Szerző: Boldogkői Zsolt – Borbély Csilla
antiteizmus; vallás; Lawrence M. Krauss; 

Jó evolúciós oka van annak, hogy őseink mindennapi döntéseiben fontos szerepet kapott a hit, de fontos, hogy gondolkodó emberként képesek legyünk a “hinni akarás” rétegét lehámozni a gondolkodásunkról – véli Lawrence M. Krauss elméleti fizikus, korunk egyik legaktívabb vallásellenző tudósa. Egy Belfastban rendezett konferencián beszélgettünk vele a létezés magyarázatának vallási és tudományos rétegeiről, valamint arról, véleménye szerint melyikkel mennyit kellene foglalkozni az oktatásban.

Ateista helyett egyenesen antiteistának, az isteni létezés aktív tagadójának nevezi magát Lawrence M. Krauss, aki Richard Dawkins mellett a vallások egyik leghangosabb ellenzője. Az elméleti fizikus és kozmológus az egyetlen olyan tudós, aki a három legkomolyabb amerikai fizikus társaságtól kapott már rangos elismerést. Legutóbbi, Világegyetem a semmiből című könyvében saját területére alapozva igyekszik megcáfolni a teremtő intelligencia létezésével kapcsolatban legtöbbször felhozott érvet: Krauss szerint a fizika jelenlegi törvényeit figyelembe véve igenis lehetséges, hogy a valaminek tekinthető univerzum – azaz minden, amit ma ismerünk –, a semmiből jött létre.

hvg.hu: Ön szerint mi a létezés?

Lawrence Krauss: Ami valóban létezik, nem más, mint ami akkor is létezik, ha már nem hiszünk benne. Ez a létezés, a valóság végső természete. Philiph K. Dick mondta ezt, és úgy vélem, helyesen fogalmazott.

hvg.hu: De ha a létezés alapvetően hit nélküli, mit gondol, miért alakult ki mégis a hit? Miért hisznek az emberek különféle, nem racionális alapú dolgokban?

L. K.: A hit iránti igény mélyen rögzült bennünk, hinni akarunk a történetben, hinni akarunk a célban. A hit ebben az értelemben evolúciósan belénk van kódolva: hogy a dolgok okkal történnek, minden jelenségnek oka van. Az ősidőkben, amikor Afrika síkságain a levelek megzörrentek, két dolgot gondolhattak eleink: vagy oroszlán van ott, vagy semmi különös. Azok az emberek, akik valamilyen okot feltételeztek, tehát azt hitték, hogy a zajt oroszlán okozta, és elmenekültek, ők sikeresen túléltek, ha valóban oroszlán volt a bokorban. Ilyen értelemben, úgy vélem, jó evolúciós oka van annak, hogy az emberek hinni akarnak valamilyen okban. Másrészt van egy vonzódásunk a jobb világ eszméjéhez is: abban akarunk hinni, hogy a világ igazságos, törődik velünk és boldogabbá tesz minket.

Lawrence M. Krauss
Fotó: Facebook / Lawrence M. Krauss
Meg kell érteni azonban, hogy nem vesztünk semmit azáltal, hogy elvetjük ezeket a hiedelmeket. A tudomány elvileg arra inspirál minket, hogy rákérdezzünk dolgokra, ne higgyünk el bármit, és legyünk gyanakvóak. De ettől nem lesz rosszabb a világ, sőt, szerintem inkább érdekesebbé válik.

hvg.hu: És az nem lehetséges, hogy az ember alaptermészete miatt hiába is vetnénk el a vallást és a hasonló dolgokat?? Hogy a vallás hiányában az emberek más ideológiákat alkalmaznának azokra a genetikailag motivált cselekvésekre, amiket a vallás nevében követtek, követnek el?

L. K.: Nem tudok eleget az emberi természetről, hogy válaszolni tudjak erre. Azt viszont tudom, hogy vannak jó és rossz emberek, a cselekedeteket ők követik el, és a vallás csak közreműködik ezekben. Tehát, ha megszabadulnánk tőle, biztosan felbukkannának más tényezők, amelyek a helyébe lépnének. Emellett tény, hogy a vallásnak van pozitív hatása is: összehozza az embereket egy közösségbe, de tudják… úgy is meg kell tudni ezt oldani, hogy nem hazudunk az embereknek. Úgy gondolom, másnak is lehet ugyanilyen pozitív hatása. Tehát nem az a kérdés, hogy van-e pozitív hatása a vallásnak, vagy hogy helyébe léphet-e valami hasonló. Azon kell elgondolkodunk, hogy helyettesíthető-e valami hatékonyabbal.

hvg.hu: Ez lenne ön szerint a tudomány?

L. K.: Minden bizonyíték arra mutat, hogy ha elkezdjük olyannak elfogadni az univerzumot, amilyen valójában, a döntéseink racionálisabbak lesznek. Nem mondjuk, hogy a nők alacsonyabb rendűek vagy boszorkányok, és ezért égessük meg őket. Vagy, hogy a melegek természetellenesek – mert valójában nem azok. Ha egyre többet tudunk meg a világról – és igen, a tudomány éppen ezzel foglalkozik –, akkor azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy egyre gyakrabban döntsünk racionálisan. Amellett, hogy továbbra is lesz persze hatalom, gyűlölködés, az emberek emberek maradnak, néha irracionális gondolatokkal.

hvg.hu: De vajon eljuthat-e a tudomány közérthető, mégis hiteles formában az irracionálisan gondolkodó emberekhez? Meggyőzhetők-e tömegesen az emberek racionális érveléssel?

L. K.: Azt hiszem, annak érdekében, hogy több embert érhessünk el, nemcsak racionális érveket kell használunk, hanem meg kell próbálni az embereket szembesíteni a saját téves elképzeléseikkel. Az oktatásban és a tudományban van egy törvény, amely így szól: hogy az emberek valamit valóban megértsenek, szembesíteni kell őket a téves elképzeléseikkel.

hvg.hu: És hogyan működik jelenleg ez az oktatásban? Gondolok itt például arra, hogy a tudományosan bizonyított elméletek mellett több országban a vallásoktatás is szerepel a tantervben.

L. K.: A vallásoktatás nem biztos, hogy rossz hatással van a racionális dolgokra – attól függ, hogy milyen jellegű. Szerintem, ha például a gyerekek összehasonlító vallástant tanulnak, hogy megismerjek a különböző irányzatokat, melyek az emberiség történelme során jöttek létre, az olyan, mintha történelmet tanulnának. Vagyis a különböző területeken kialakult történeteket ismernék meg; és ha ezeket valóban csak történetekként kezeljük, akkor előnyükre válhat. De ha a hittant tényként tanítják, akkor semmi esetre sem lehet hasznos. Ezzel hazudnának, és kárt okoznának a gyerekeknek. A közelmúltban összegyűjtött számos vizsgálat is erre utal. Született egy tanulmány az Egyesült Államokban, mely azt mutatja, hogy azok a gyermekek, akik hittanórára járnak, nehezebben birkóznak meg a tények, a képzelet és a tündérmesék szétválasztásával, vagyis nagyobb nehézségeket tapasztalnak a valóság és a fikció közötti különbség megértésében. És ugye ez nem lehet cél. Véleményem szerint az ilyenfajta nevelést lényegében tekinthetjük a gyermekbántalmazás egyik formájának is.

hvg.hu: Tehát ha egy országban (ez történik most Észak-Írországban)­ az iskolában nem ismeretterjesztő jellegű hittant oktatnak, akkor ön szerint a gyermekeknek jogot kellene biztosítani a kilépésre?

L. K.: Természetesen! A gyermekeknek kell, hogy joguk legyen kilépni valamiből, amit nem mindenki fogad el, ha úgy tanítják, hogy abban feltétlenül hinni kell. Azt kellene megtanítani a gyerekeknek, hogy semmit se higgyenek el a tanároknak vagy a szülőknek, amire nincs bizonyíték. Azt kellene tanítanunk nekik, hogy kételkedjenek.

hvg.hu: Ebben mi segíthet? Milyen tantárgyakat javasolna a kilépőknek?

L. K.: Kutatóként természetesen a már felvetett tudományt javaslom, de bármi jó, ami kreatív és a gyermekeket kérdezésre ösztönzi a világunkkal kapcsolatban az irodalomtól a tudományokig. Az a cél, hogy arra biztassuk a gyerekeket: tegyenek fel kérdéseket, továbbá biztosítsuk nekik az eszközöket ahhoz, hogy megtanulják, miként kell megválaszolni azokat. Nem hiszem, hogy a téma a fontos, inkább a kreativitás és a szkeptikus gondolkodás lehetőségének a biztosítására kellene törekedni.

hvg.hu: A nyilvánvalóan lassabban beérő oktatási változások mellett van értelme jogi szabályozás szintjén is hozzányúlni a tudományosan bizonyíthatatlan, ugyanakkor alkalmazott tételekhez, például az orvoslás területén?

L. K.: Természetesen kellenének törvények, amelyek megvédenék az embereket attól, hogy becsapják őket. Például, mint ahogy létezik olyan törvény, ami a csalástól védi meg őket, szükségesek lennének olyan törvények, amelyek megvédik az embereket a hamis gyógymódoktól. És ahogy barátom, Tim Minchin mondja: “Hogy nevezik az alternatív gyógymódot, ami működik is? – Orvostudománynak.”

4

amikor még nem voltam cigánybérenc liberális köcsög, igazából magyartanárnak készültem - rengeteget olvastam, szavaltam, színjátszóztam, drámáztam, ezért amikor kiderült, h április 11-én fogunk rakétázni a telepiekkel, biztos voltam benne, h egész nap köpöm majd - főképp a szerelmeimről/től persze - a verseket. amúgy is kerülgetett más irányból is a téma már 1-2 éve (mmint a tűzhely, kemence, kályha, sütés, meleg, otthon, asszony, étel és még ezerféleképpen), szóval vártam is egy csomó mindent, de persze semmi sem olyan lett, mint ahogy elképzeltem. nem mintha ez baj lenne, csak az élet ennél sokkal-sokkal egyszerűbb, és ezt mindig újra kell tanulnom, legalábbis most még mindig itt tartok. mmint h újra kell tanulnom dolgokat, mert a nagy igyekezetben el-elhagyok csomagokat, pedig már azt hittem, benne vannak a zsákban. de mondjuk nem is ezt akartam mesélni, hanem h kurvajó, h fáj a csuklóm a tennapi sárdagasztástól, húzódik a combom a téglahordástól, lapátolástól, talicskázástól, és a szeplőim is előszaladtak végre (ami nálam a tavasz hivatalos kezdete); mert reggeltől estig sütött ránk a nap, a szintén nagy igyekezetben, vagy harmincunkra. és persze ment néha a pampogás erre vagy arra, meg nem mindig tudta mindenki, mi nekijje a dolga, de valahogy mégis estére meglett a tűzhely, szépen voltunk-ettünk együtt, elfáradtunk tisztességgel, és szavalni is csak egyszer kezdtem (ráadásul nem ja-t), pont, amikor fellobbant a rakétában az első tűz. ilyenkor az szokott jönni, h szeretem az életemet. most is az jön.

Dékány Dávid: Dal az A-húrhoz

Indulnál, de még nem engedlek haza.
Majd csak akkor, ha már annyira fáradt leszek, 
hogy a távozásod után rögtön elalszom,
és nem marad időm gondolkodni.

Nemsoká feljön a nap, téged már várnak, 
de rajtam ne kérj számon semmit,
a te döntésed volt, hogy inkább nekik hiányozz.

Innentől a titkod vagyok, 
és nem beszélsz majd rólam
még a legjobbaknak sem,
és tudod jól, hogy mostantól
csak mellettem vagy biztonságban.

Ismerek egy erdőt, aminek lombja
ugyanolyan kék, mint a pulóvered.
Ott fogunk tüzet gyújtani fűrészporból
és raklapokból szövetségünk évfordulóján.

Most pedig mehetsz.
Vidd a gitártokot, abban hoztad a ruháidat
meg a fogkefédet, mert elszakadt a táskád.
És mikor legközelebb jössz,
írunk egy közös számot,
az lesz a címe, hogy Dal az A-húrhoz,
mert az A-húr hangja bíborvörös,
mint az első áldozatunk koporsójának bélése
vagy a legszebb ünnepek.

És persze dehogy fogok elaludni rögtön.
Csak nem akarlak kikísérni az állomásra, 
nem akarom látni azt a sok búcsúzkodó embert, 
nekem már egy chatelés utolsó néhány
hangulatjele is nehéz,
egyszerűen túl önző vagyok az ilyesmihez.
És nem akarok az állomásról
egyedül hazasétálni, mert a hirdetőoszlopok
egy romantikus vígjáték plakátjaival vannak tele.
Egyenként kéne letépnem az összeset, 
és a sarki utazási iroda katalógusán is
túl tökéletesre retusálták azt a párt
ahhoz, hogy ne törjem be a kirakat üvegét.

Szóval most inkább fürdök, legalább egy órát,
de előtte még sokáig bámulom
azt a két láda diót az egyik földszinti lakás előtt.
A fáradtság miatt úgy hallom, 
hogy bentről szólsz,
pedig csak a te hangodon folyik a víz,
lassan, mint az első tavaszi metszéskor elvérző
diófák nedve.