pults

Essa trouxa aqui acreditou em todas as mentiras que você disse pra ela.
Essa trouxa aqui aceitou todos seus pedidos de desculpas.
Essa trouxa aqui não vive mais em função de você.
—  depender-te
Én nem a tescot sajnálom

Úgy alakult, hogy elmaradt heti bevásárlás és üres a spájz itthon, hát leugrottam a kisboltba némi alapvetőért és igen, ez az élmény ismét megerősített abban a szokásomban, hogy miért is nem vásárolok ilyen helyen. Én nem a tescot sajnálom, az viszont mélységesen felbasz amit ezek a sarki coopok/cba-k csinálnak. Azok amelyeket mindenki, mindenhol csak kispiszkosnak hív (milyen érdekes, mindenhol van ilyen!), és botlasz a csempében, pereg a vakolat, rozsdállik a regál, a köszönésemre szúros tekintet a pult mögül, kérdezni már nem is merek, én kérek elnézést. És nem is lejárat közeli parizer vagy az emberi fogyasztásra alkalmatlan aro tejtermékek zavarnak, hanem a pronyó miliő, aminek minden részletéből sűt a kurvaanyád! Belépve leesik a szaturáció, minden fakó, halvány. Az egész azt idézi, mikor kilencvenvalahényban véletlenül betévedtünk a rommá lőtt Zágrábba, csak ott nem utáltak minket zsigerből. És akkor ezeknek a igénytelen, mindenhájjal megkent jóleszazúgy harácsoknak kellene kedvezni? Tényleg inkább templomba megyek. 

Gesaffelstein - Aleph

Rég meg kellett volna hallgatnom ezt az albumot. A Pursuit óta szinte rajongok a kis cingár francia dj zenéjéért. Kimentem a Szigetre is érte, annak ellenére, hogy aznap egy ismerősöm sem jött velem, és “egyedül” indultam neki az estének. Végül két hollandhoz verődtem, akikkel iszonyatos bulizásba fulladt az éjjel… Amikor beértünk a sátorba, és Mike Lévy megjelent a keverőpult mögött zakóban, ingben, és cigivel a szájában, és elkezdődött, hát az leírhatatlan.. A végén már az egyik holland nyakában kalimpáltam. 

Hangulat kell ehhez az albumhoz, ugyanakkor, ahogy elkezdtem hallgatni, az Aleph elkezdte átalakítani a haragot, és mindazt ami feszít belülről. Továbbfűzte és más síkra emelte. Még nem értem a végére, de már tudom, hogy egész más érzésekkel fogok kijönni belőle, mint ahogyan beléptem az ajtaján. 

Ritkán hallgatok techno zenét, valószínűleg sokan nem is gondolnák, hogy egyáltalán hallgatok.  Úgy tűnik ebből a műfajból kevés tud igazán betalálni annyira, hogy megszeressem. Ez mélyen a vesémbe szúrt, és meg is forgatta a kést bennem. Egyrészt kitűnő cucc ha úgy istenigazából ki akarod ugrálni magadból a sok szart, akár úgy, hogy otthon vagy és ez bömböl, akár úgy hogy együtt robbansz fel a tömeggel egy bulin. 

Másrészt az itt-ott elejtett kis nüanszok a számokban, amikor felcsendül pár édeskés dallam a durva basszusok és agresszív effektek között, ráébreszt arra, hogy a sötétnek is van egy jó oldala. Hiába “dark as fuck” ez az album, nem létezhet a nélkül, hogy megcsillanjon benne egy kicsi fény, különben nem éreznénk át ezt a szinte mindent bekebelező sötét őserőt.

Stebiu Tavo liauną nugarą, plaukiančią neklotos lovos link, kur kvepiančių plaukų inkarą išmetus, dar ilgai mintimis dreifuosi, mėgindama perprasti įtrūkimus lubose. Jie panašūs į mano delnų labirintus. Neproporcingi. Balti. Nepasiekiami.

Miegok, meile mano, sakyčiau. Bet juk tai vieninteliai mūsų susitikimai. Uždrausti. Neleistini. Neprognozuojami. Pavojingi. Nes aš, kaip šaltis už stiklo, kuris, vos pravėrus langą, pultų bučiuot apnuogintą odą.

Žinai, kad esu. Čia pat. Greta. Arti. Šalia. Arčiau. Blakstienos, žvilgsnis stringantis jose ar žiemos naktys, kas ilgiau?

Neprabils, nepavers kambario tylos skutais, kas?

Jei tik nebijočiau pralaimėt, sujaukt tvarkos ir beprotybės židinį pakurstyt – kalbėčiau. Kalbėčiau, kad net tamsos durklai Tavo grožio šarvui juoką kelia. Kalbėčiau, kad net ir nudreifavusi girdėtum aidą. Kalbėčiau, kad net ir pati pradėtumei kalbėt.

O dabar. Dabar miegok.

MONOCHROME/ Hôtel NOMURI

Sziasztok 😊! Az eddigi szokással ellentétben a bulira hangolódást , iszogatást örülnénk ha a Nomuriban tennétek meg, előmelegítve az este helyszínét . Különös képpen ,hogy az ital fogyasztásra éjfél előtt 50%-os kedvezményt adunk ! Nyugodtan gyertek, már 22:00 ora után várunk bennetek ! Mi is korán érkezünk és hangolódunk az estére még az is lehet hogy a valamelyik pult mögűl láttok viszont minket elsőre 😊 ! Találkozunk pár óra múlva . Mindenki készűljön 🚀! Szép estét ! 😎😘

Pultes Iulianae - Julian Porridge

Mmm… meaty porridge. This has to be more delicious than the soggy bread and liver that we made last week, yes? (The answer is definitely.)


Ingredients

3 handfuls barley (the actual recipe uses spelt. I couldn’t find spelt. Use any grain you like - it’ll probably be fine)

1 tbsp olive oil

250g mince meat (I used beef, Apicius  doesn’t actually seem to care. The original recipe also includes cooked brains with the meat. Since my unfortunate adventures eating liver last week I’m staying away from any animal parts that are not muscles.)

black pepper

a handful of parsley (or lovage, if you know where to buy lovage. If you do, please tell me.)

2 tsps fennel seeds

1 tbsp fish sauce (nam pla)

wine (any wine, Apicius doesn’t care)

1 cup stock


Method

Soak your grains. Cover them with about three times as much water as you have grains.Soak them forever. They will never be soft enough. Keep soaking them. Probably overnight.

Boil the grains. When they start boiling, add oil, and then turn them down. Keep a close eye on them or they will stick to the bottom of your saucepan.

While the grains are boiling, but all the other ingredients except stock in a different saucepan and brown the meat. Once it’s brown, add the stock.

Check if the grains are cooked. If they are, add the meat and stock to the grains. Stir it. Eat it. It’s kind of like really thick soup, or savoury porridge. Even my poor household who were subjected last week to soggy bread and liver ate it enthusiastically!

Look under the cut for the original recipe, and highly relevant pictures of Alexander the Great.

Keep reading

Dan Deacon live @ SchwuZ, Berlin 02| 20| 15

Passend zum Albumrelease seines Werkes Gliss Riffer besuchte der Elektromeister Dan Deacon Berlin und gab ein knapp anderthalbstündiges, bass- und noisewütiges Gastspiel im SchwuZ. 

Das in Neukölln etwas abseits gelegenen SchwuZ, zwischen Rollbergkino und Karl-Marx-Straße, in den Hallen und Räumlichkeiten der alten Kindl Brauerei, verschluckt ideal den dröhnenden Lärm der Elektromaschinerie Dan Deacon. Gut so, denn Deacon drehte mächtig auf.

Nachdem ich vor zweieinhalb Jahren Dan Deacon zuletzt in Hamburg gesehen hatte und ich wusste, was Deacon für ein Vorzeigeentertainer ist, war die Freude dementsprechend groß. Wie reagiert das Publikum? Macht es gänzlich jeden Quastch mit? Ist es tanzwütig? Gibts nur Elektrojunkies oder auch Indie- und Rockfans? Durch den für mich deutlich rausstechenden Punk in den Soundkomplexen gehe ich mal von letzterem stark aus.

Das mit Neonkabeln und Reglern bestückte Pult an elektronischem Firlefanz benutzt als Unterlage Deacons Koffer. An den Seiten sind einfach gehaltenen jedoch äußerst effektive Lichtarrangements angebracht. Deacon, ein eher unscheinbarer Typ, der eher als Laborassistent im Fachbereich Elektrotechnik an der Uni durchgehen würde, betritt den Platz hinter seinem Koffer und gibt, bevor der erste Ton durch die Halle schallt, dem Publikum sofort eine erste Einschätzung, wie das hier wohl gleich werden wird:

Linker Arm in die Luft, Zeigefinger rausstrecken, umdrehen, zur Discokugel zeigen, fallen lassen, Hand auflegen auf des Nachbarn Kopfes. Es folgen hypnotische Anweisungen: Irgendwas, irgendwie soll ich von meinem Vordermann, der meine Hand auf seinem Schädel spürt annehmen. Memories, Body, Style - vieles geht schlecht, nehm’ ich seine Haare. Dan Deacon hat ohne einen Ton aus seinen Reglern fließen zu lassen das Publikum fest im Griff und im Bann. Ein perfektes Intro. Alle sind höchst gespannt, lächeln, strahlen - alle sind bereit. Kein Wunder also, dass beim ersten Track Padding Ghost alle wild anfangen zu tanzen. In der Folge finden Dancecontests, Vor- und Nachmachübungen statt, bei dem das Publikum stets interaktiv mit dem Künstler bleibt - Bad Battle Seite gegen Seite, Solomoves Minimum 5 Sek. - nicht mitmachen gilt nicht. So erhalten Tracks wie Sheathed Wings oder The Crystal Cat ihre ganz spezielle Choreographie. Während Sheathed Wings vom neuen Werk Gliss Riffer stammt, haben Padding Ghost und The Crystal Cat schon ein paar Jahre auf dem Buckel. The Crystal Cat könnte als erster Hit Dan Deacons durchgehen, grade wenn man sich noch mal das kultige Lo-Fi Video in Erinnerung ruft. Learning To Relax höre ich noch raus, welches ebenfalls ein neues Stück ist. Das wumst schon mächtig in der Bauchgegend. Die hell verzerrten Töne bereiten sichtlich unerprobten ein ordentliches Ziepen in der Muschel. Die Feiermenge macht aber im Pulk weiter, folgt den Anweisungen des Protagonisten und tanzt ab. Feel The Lightning ist die aktuelle Single und wird bei den ersten einsetzenden Tönen bejubelt. Der Song schwankt mehr in Richtung Pop und mäßigt den Bass und den Beat ein wenig, der vorher so einiges zerfetzt hat. Zum Ende hin lässt Dan Deacon seine USA Quadrologie aus dem Album America abspielen, aus der er aber eine Trilogie macht (wenn ich mich nicht verhört habe). Applaus! Ich glaub er hätte noch Stunden weitermachen können - vielleicht nicht für alle, doch die Masse war echt gut drauf und genoss das Klang- und Farbspektrum, welches Dan Deacon Ihnen bot. Hoffen wir das der aus Baltimore kommende Dan Deacon ganz schnell wieder vorbeischaut.

Sein aktuelles Album Gliss Riffer erschien am Freitag (20.02.2015) via Domino Records.