วิชา ก.พ.อ. ได้เกรด 4 มีประโยชน์มากสำหรับวันนี้ ปลูกพันธ์ุไม้ท้องถิ่น แต่ชักภาพให้ความสำคัญกะต้นไม้มั่งป่ะ #นางพญาเสือโคร่ง ต้นที่ฉันปลูก ต้องงามที่สุดเบยยยย ค่อยดูนะ อิอิ #PYee #PKor #PNok

Kultúrvízió

Viakolorral kirakott tér, a népviseletbe öltözött lányok fabódékból árulják a nemzetiszín szalaggal átkötött hungarikumokat, miközben egy középkorú nő lila ruhában népszerű áriákat énekel. Távolabb egy férfi Szent István képmását faragja bármibe, mellette fehér kanapék, rajtuk fiatal vállalkozók és egyéb középvezetők közepes, drága borokat isznak. Az étteremben a még elviselhetőnél sokkal több ember eszik irodai belépőkártyával a nyakában. 

Az első Szigetemre még Ceglédről érkeztem hetijeggyel sátrazni, szóval teljes volt a beszűkült szigetlakó tudatállapot. Majd a kétezres évek elején már a budapesti albérletemből indultam meg a heti szigetes sátrazásra, így megvolt az a luxusom is, hogy ha akartam 2-3 naponta hazamehettem rendes fürdőszobába és hálóba, de amennyi előnye volt elhagyni a Szigetet egy kis kényelemért, annyira meg is viselt, hogy pár órára ott kell hagynom a fesztivált. Emlékszem, hogy ültünk a barátnőmmel a metrón és néztük az embereket, hogy: “ÚRISTEN, ezek mit csinálnak itt, nem vágják, hogy az ÉLET most a hajógyárin van? Miből maradnak ki szerencsétlenek és lehet nem is tudnak róla… meg az oké, hogy a nyugdíjasok meg középkorúak a városban maradtak, de hogy vannak fiatalok, akik a Sziget ideje alatt is tolják az átlag hétköznapokat?!” Egy ilyen út után hazatérni a kispesti panelba arra a pár órára teljes tudathasadt állapotot okozott és remegve hallgattuk a rádiót, hogy mi folyik odakint addig is, amíg mi távol vagyunk.

Szóval nyilván most én vagyok hosszú évek óta, az aki pont leszarja, hogy micsoda buli folyik odakint egy hétig és élem kedvelt és megszokott hétköznapjaimat, de nagyon vicces és szívmelengető így visszagondolni, hogy milyen kis idióta csírák voltunk tizeniksz éve :DDD

A feleségem tréningen, a lányom oviban. Én beteget jelentettem és itthon ülök - egy nagy, piros habszivacs bohócorral az arcom közepén.

Helló középkorúság. Hi midlife. 

Betértem egy régi kifőzdébe a belváros szélén (ahol hónapok óta nem voltam) és amíg ettem hallgattam a betérő emberek rendeléseit. Feltűnt, hogy az átlagos középkorú nők (akik ott is esznek) ilyneket kérnek, mint pacalpörkölt, borjúláb, körömpörkölt. Furcsa.

Már éppen kezdtem magam középkorú, 3 gyerekes családanyának érezni, így hogy a tévé előtt állva vasalok…de mikor a Pepsi reklámban felcsendült a Watch out for this és mindent hátrahagyva táncolni kezdtem, és Tomorrowlanden éreztem magam másfél percre, rájöttem hogy még nem vagyok az! Szerintem ők nem csinálnak ilyet!

Text
Photo
Quote
Link
Chat
Audio
Video