nnom

US University, Media Celebrate Prof. Osundare’s Selection For Nigeria Top Academic Award

US-based Nigerian scholar, Prof Niyi Osundare is at the center of national and international acclaim following the announcement of his name as the winner of this year’s Nigeria National Order of Merit, NNOM, Empowered Newswire reports.

READ MORE…

Te voltál az a srác kiért hegyeket megmásztam volna,
De neked nem volt elég, azt kérted életem dobjam oda!
Tudtad te hogy nem tehetem, mert annyi minden vár még rám,
S hogy még fiatal vagyok és előttem áll  sok akadály! 
Nem hitted el, hogy vereseim szívemtől, szívednek szólnak,
Azt se, hogy velem szebb lesz a holnap!
Lehet késő már bánnom,
 de hidd el szívből sajnálom,
Hogy nem hittem neked mikor azt mondtad szeretsz!
Kételkedtem benne, hogy tényleg hiányzom neked,
Ha tehetném vissza forgatnám az időt, hogy hagy legyek veled.

Kapocs

Van köztünk egy különleges kapocs, ami különös dolgokra késztet. Úgy érzem minden reggel jó reggelt-et kell kívánnom, hogy szebbé tegyem a napod. Úgy érzem figyelnem kell rád és ha rossz kedved van fel kell vidítanom. Néha úgy érzem legszívesebben letámadnálak és letépném az összes ruhád. Annyira csábító vagy, annyira különleges a kisugárzásod. Néha teljesen megvadítasz, ami eddig elég kevés embernek sikerült. Ha kívánhatnék valamit, azt kívánnám, hogy fogd meg a kezem, majd nézz a szemembe. Ez többet érne mint a pénz, család, boldogság, luxus cikkek. Néha úgy érzem, hogy a világ végére is utánad mennék és nem érdekelne semmi, még a sok rám leselkedő veszély sem. De… annyira sok a kérdés és nem tudom a választ. Túl sok a bizonytalanság, pedig érzem ezt az apró kis szálat köztünk.

image

image

Csodálatos dolog a felismerés, ugyanakkor borzasztóan fáj is. Tudom, hogy az, ahogyan kinézek, nagyban igen is az én hibám. Én tehetek arról is, hogy a nagy fogyásom után visszaszaladtak rám a kilók. De a leginkább az bánt, hogy ezzel együtt a boldog énem úszik le a klotyón. Kezdek ismét megkeseredni, boldogtalanná válni. Ez pedig egyáltalán nincs rendjén. Egyszer már belekóstoltam, milyen felemelő érzés küzdeni magamért. Nem hagyhatom hát mindezt veszni. Találnom kell módot arra, hogy rendbe hozzam az életem.

Minden agyban dől el. Már csak rá kell szánnom magam, hogy ezentúl folytassam azt, amit márciusban abbahagytam. Be kell fejeznem, nem kereshetek több kibúvót. Nincs időm elmenni kondiba a sok tanulnivaló miatt? Kit izgat, majd elmegyek, miután az írásbeli érettségik lezajlottak. Addig is szépen betartom a diétámat, nem zabálok össze minden édességet. Lassacskán leszoktatom magam a túlcukrozott ételekről, italokról. Beizzítom a videóimat, azokra fogok edzeni.

Tudom, hogy csak kezdőlöketre volt szükségem. Egyedül nem tudtam elindulni az utamon. És a sors iróniája, hogy ezt Neki köszönhetem. (És persze a barátaimnak, akiknek bármit elmondhatok.) Ha nem látom, milyen szép és vékony lány fotóját lájkolja, hogy milyenek a barátnői, és milyen csodálatos férfi Ő, akkor talán sosem ébredek rá, hogy lépnem kell. Viszont semmi esetre sem miatta teszem. Az ő szerepe mindebben csak annyi volt, hogy rájöttem: magányos vagyok. Szépíthetjük akárhogyan, ez így van. Szeretnék párkapcsolatot, melyből rengeteg szeretetet kapok. Szeretném érezni, milyen az, mikor az oltalmazó, erős karjai közé zár, hogy milyen, mikor mellkasára hajtom a fejem és szívverését hallgatom, érzem, hogy minden egyes légvételkor emelkedik, majd süllyed. Tudni akarom, milyen érzés, mikor mélyen a szemembe néz és megcsókol. Akarom…

De mielőtt ezt elérem, teljesen boldognak kell lennem. Az kell, hogy meg legyek elégedve önmagammal. Menni fog, mert elhatároztam magam egy jobb életért, a boldogságomért. Messze még a cél, de látom a fényt az alagút végén. Tapasztalattal vágok neki, már tudom, mire számítsak. És már van egy kis előnyöm: a korábbi próbálkozásomnak köszönhetően NEM utálom magam. Nem sírok, ha tükörbe nézek. Lehetne jobb is, de senki sem tökéletes. Amióta felújítottam a ruhatáram, még több löketet kapott az önbizalmam. Újra felépítem az életem, és sikerülni fog! Majd meglátjátok! :)