ldv!

4

Ava Gardner would become the prototype for La Dolce Vita's visiting Hollywood star, played in the film by Anita Ekberg (herself not an unknown prey of the Italian photographers), a ravishing, wild, sometimes barefoot screen goddess whose desperate search for excitement goes on deep into the night. Ava's influence was felt throughout the film's first hour, even informing Ekberg's wardrobe, the provocative adaptation of an Italian clergyman's garb that was a replica of a controversial outfit originally created for Ava by the Fontana sisters; the outfit had caused so much negative comment in Italy for its supposed disrespect to the church that the sisters requested she allow them to take it back. Fellini's film, released in 1960, was the cause of considerable analysis and punditry in media and cultural circles. There was grave concern about the depiction of modern life as nothing more than joyless hedonism and spiritual emptiness; to Ava Gardner the first half of La Dolce Vita must have looked like home movies. 

-‘Ava Gardner: Love is Nothing’ by Lee Server

Álom

Viszonylag ritkán szoktam emlékezni az összefüggő álmaimra, de most különösen részletesen megmaradt egy. Olyan volt mintha egy filmet néznék, azt leszámítva, hogy rettenetesen féltem, éreztem a kínzó fájdalmat és a szenvedést. Elég ijesztő volt. Sok krimit nézek, valószínűleg azért is álmodok ilyesmiket, de hát azért, nos, ez azért tényleg sok(k) volt…
Az álmom Balatonföldváron játszódott.( Amióta az eszemet tudom minden nyaramat ott töltöttem szinte, jól ismerem a helyet. - Földvár egy kis város, minden közel van mindenhez és mindenki ismer mindenkit. ) Én,  mint végzett jogász ott dolgoztam a városházán, két kedves középkorú kolléganőm társaságában. Akkor éppen a bejárathoz közeli a parkolóban voltam, a kocsimban kerestem valamit amikor felfigyeltem egy szokatlan zörejre. Egy üldözött férfi a városháza felé tartott, utána nem sokkal két másik, sötét ruhában rohant. Észrevettek, így nem volt időm meghúzódni a kocsimban, kénytelen voltam a városházába visszasietni, az tűnt a legbiztonságosabbnak. Az üldözött férfi akkor ért az ajtóhoz, amikor éppen nyitottam. Nem akartam a belefolyni az ügybe, de ha esetleg mégis komoly bajban mégsem hagyhattam segítség nélkül, így beengedtem. Amikor csuktam volna az ajtót a két sötét ruhás alak hatalmas erővel rontott be. Nagyon gyorsan történt az egész. Rögtön előkerültek a fegyverek. Nagy erővel padlóra küldték a férfit, engem leszorítottak, a kolléganőimet kérdés nélkül lemészárolták. Éreztem, hogy alig kapok levegőt. Szorított a mellkasom a pulzusom az egekbe szökött… Az egyik  üldözőt tudtam megfigyelni jól, a másiknak csak a bűze kábított ahogy nem eresztett. Fekete haja volt, a bőre heges, csúnya. Hosszú vágás éktelenkedett a jobb arcán a szemöldökétől az állcsúcsáig. Átlagos termetű fickó volt, a vállai talán szélesebbek és a 40-es évei közepén járhatott. Ahogy bámult a szemembe a sötét íriszével, már tudtam, hogy akar magának. A térdeim megrogytak. Ha nem szorítottak volna úgy, össze is estem volna. Egy szót sem szólt a sebhelyes, elővette a kését, ami fagyosan csillant meg a beszűrődő napfényben, majd bólintott a másiknak. Fejbe vert hátulról, elvesztettem az eszméletem….
Amikor magamhoz tértem csak mély dörmögést értettem a beszédükből. Nem tudtam kihámozni a betűket, a szavakat, a mondatokat.  A végtagjaim nem mozogtak, rettenetesen fáztam. Az irodai asztalra terítettek ki leszaggatva a ruháimat. Pár másodperc elteltével elviselhetetlen fájdalom áradt szét a testemben. Csurom víznek éreztem magam. De nem víz volt. A saját véremben feküdtem. Újra pánik lett úrrá rajtam, ahogy kezdtem magamhoz térni. A bőröm húzódott, a testemet hosszú és mély vágások borították szerteszét. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól, de egy hang sem jött ki a torkomon szerencsére. Csak a könnyeim folytak végig az arcomon a véremmel keveredve. Megpróbáltam felemelni a lábam, hogy elfussak, de nem ment. Elkezdtem gondolkozni az életemről. Boldog gyermekkoromról, a családomról és a drága barátaimról. Hogy szerettem volna saját családot, gyerekeket. Egy kis házat, nyugodt környezetben pár virgonc kutyával. Aztán észbe kaptam, hogy mit is csinálok. Fenébe is, 26 éves vagyok csak, előttem az egész élet. A terveim az én megvalósításomra várnak. Ki kell jutnom innen ! Ki fogok jutni innen! Nem halhatok meg így!  - Amíg vívódtam magammal a két férfi még mindig erősen tanácskozott. Ezalatt nekem is sikerült összegyűjtenem némi erőt, hogy megmozduljak. Féltem, ha felállok összerogyok és akkor vége… Akkor a sebhelyes felháborodva felképelte a másikat, tudtam , hogy eljött az én időm, most kell menekülnöm. Lefordultam az asztalról és az irányt a hátsó kijárat felé vettem. Nem tudom mennyire lehettem gyors, de sikerült kijutnom. Az utca üres volt. El sem hittem. Könyörögtem magamban egy járókelőért, bárkiért aki segíteni tudott volna rajtam. Egy örökkévalóságnak tűnt az út de már csak pár méter volt a rendőrségig. Ijesztően ismerős léptek sűrűsödését hallottam magam mögött. Hátra pillantottam és a sötét szempár szinte újra elkezdte  lefejteni a bőröm. Egyre csak közeledett de abban a pillanatban kilépett egy rendőr a bejáraton, hogy rágyújtson egy cigire. Meglátott és rögtön rohant  felém. A mögöttem lévő léptek zaja elhalkult, megszűnt. A rendőr karjába zuhantam, elájultam. - először ébredtem fel az álomból… A torkom száraz volt, így ittam egy kis vizet. Némán feküdtem az ágyamban, éreztem, hogy még mindig félek. Aztán szép lassan visszaaludtam.
Amikor újra elnyomott az álom, folytatódott a rémtörténet. Pár év eltelt, talán 32 lehettem. Már a rendőrségen dolgoztam, mint szakértő. A két alakot örökre rács mögé akartam juttatni , bár a halálukat kívántam igazándiból.Az élet úgy hozta, hogy aki lefogott tűzharcban meghalt 2 éve egy bankrablásnál. Így a sebhelyes maradt már csak. Minden napom róla szólt… Szergej volt a neve, Albániában született még a 60 évek közepén. Családját meggyilkolta egy rivális család bérgyilkosa, csak ő élte túl.A szerb bérgyilkos azért hagyta életben, mert a gyerekkori önmagára emlékeztette, majd szárnyai alá vette. Szergejben semmi pozitív érzés nem maradt. Csak a gyilkolás és a testek vagdosása nyújtott neki örömöt. 
Egy eset kapcsán egy erdő szélére kértek ki minket, prostitúció, drogkereskedelem, szervkereskedelem fülesét kaptuk. Az erdő szélén fahulladékból összetákolt bodegák álltak össze-vissza. Az összeset körbeállták a rohamosztagosok és egyszerre berontottak. Én észrevettem  távolabb egy külön álló tákolmányt és lassan közelítettem meg. Óvatosan belöktem az ajtaját. Egy fiatal lány testét láttam ismerős vágásokkal. Tettem előre egy bátortalan lépést,ekkor oldalról elém került a fagyos sötét ismerős szempár. Hátralendítette azt a kését, aztán egy hangos durranás… A földre rogyott. A mögöttem lévő rendőr lelőtte. Végig a szemebe bámult amíg ki nem hunyt a fény a szeméből. Térdre rogytam, az egész testem lángolt szédültem és elájultam. - Ismét felébredtem….
Még mindig erőtlennek érzem magam amióta felébredtem.

Today’s choice - Nike LDV PGS!!! #Nike #vintagenike #nikeretro #1999 #nikeair #nikeldv #longdistancevector #LDV #90s #90srunners #vintagewomft #womft #womfthisafternoon #vintagesneakercollector #vintagesneakers #madkickscrew #dashapecrew #madkickssneakers #madkicks #allsuede #dashapesneakers #nicekicks #sneakercollector #instakicks #kickstagram