kopony

Az a fajta másnap mikor reggel arra kelsz, hogy nem bírod kinyitni a szemed és érzed, hogy az agyad nyomná ki a koponyádból, repedezik a homlokod, az orrod el van dugulva. nehezen lélegzel, fortyog a gyomrodban az Etna és a szíved úgy ver mintha már megittál volna 3 red bullt. 

Na az. 

update: still have a boner

Emberek akik 2 fokban fedetlen fővel bicikliznek…

NEKTEK MI A GECIBŐL VAN A KOPONYÁTOK?!

Nincs nektek anyátok, hogy adjon egy tockost mikor elindultok így otthonról?

aludtam kb 4 órát,

ennek a fele azzal telt, hogy fel-felriadtam, a madár etető  a helyén van-e még, mert omg éhenhalnak a cinkék

olyan szél volt, és úgy fájt a fejem, hogy toltam egy fél kvarelint az alvásra, ez csodálatos ötlet volt, különben ennyit se alszok

most próbálok értelmet keresni a koponyámban és bepakolni

kicsit ki akartam magam partikázni, mielőtt haza megyek egy hétig heverni

remélem elérem a vonatom… négy óra baszdmeg.. négy, ez már tök nem nekem való

Azon gondolkozom...

Hogy vajon a Resszkessetek Betörők 1-2 részében,a betörők által elszenvedett sérülések kb. hány %-a lenne halálos kimenetelű??
Az előbb 4db B30-as téglával dobták fejbe a betörőt. Az azért,már betörné egy ember koponyáját. Nem beszélve a tűz és az áram okozta sérülésekről.
A másik kérdés,ami felmerűlt bennem: a jogos védelem kérdése. Jójó,USA jogrendszer.Kicsit eltérő a magyartól.
Azt már fel sem vetem,hogy Macully Culkin,micsoda MacGuyver-i képességek birtokában lehet,ha ennyire tisztában van a tűz-és egy egyéb veszélyes anyagok használatával és kezelésével. Min.10 év a vadonban,és TÚLÉLÉS 5-ös! Any idea??

Ha jól számolom, a kis Kádár

akit a pártfőtitkár koponyájának ellopása után a sejtjeiből klónoztak, jövőre már 7 éves lesz!

Boldog fenyőünnepet elvtársak! :D

"Úgy kezdődik a vers, hogy Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Ha én a hatéves kislányomat kiengedem jogosítvány nélkül egy 300 lóerős Mustanggal az utcára és megöl tíz embert, azért én vagyok a felelős. De egyszerűen nem vagyok hajlandó tovább tűrni, ami a Magyar Vízilabda Szövetségben folyik. És ez sokba fog kerülni nekem, de most már ez elég. Nekem vállalnom kell a következményt azért, ha 12:4-re kikapunk a Reccótól, mert én vagyok érte a felelős. De ez számomra, ami itt történik hétről hétre, ez elfogadhatatlan. Ugyanazt az alázatot várom el mindenkitől, mint amit a saját játékosaimtól és saját magamtól. Eddig bírtam, hogy fegyelmezett legyek. Köszönöm szépen!"

Sajnos nem láttuk a pénteki Eger-Szeged mérkőzést, de a 29 kiállítás önmagáért beszél, erre célozhatott az edzői gárda egyik legnagyobb koponyája, Dabrowski Norbert. Hétről hétre ott vagyunk az uszodában, látjuk, mi folyik a parton a játékvezetők és a zsűri részéről. 

Három évvel ezelőtt írtunk már erről egy átfogó cikket, talán itt lenne az ideje egy újabbnak. Kiszelly Gábor 2011-ben mondott sorai egy az egyben érvényesek ma is. Mi nem láttunk nála jobb játékvezetőt itthon, óriási űrt hagyott maga után, amikor kiszállt a sportágból. 

Mi is említettük már az elmúlt hetekben, hogy itt nagy baj van, pl. Steinmetz Barna kiszórásánál, de borzasztó bíráskodás volt a Magyar Kupa négyes döntőjén is. Újságírókollégákkal beszéltük a szentesi meccsek közben, hogy egyszerűen nem értjük, mi folyik a vízben, pedig 20 éve nézünk vízilabdát. Teljes zűrzavar és következetlenség, téves szerepfelfogás, kisebbségi komplexus, szakmai hozzá nem értés, nagy arc (és has), bírói egyéniségek abszolút hiánya (tisztelet a kivételnek). Ezt tapasztaljuk minden hétvégén. 

UPDATE

Nemcsik Balázs, az MVLSZ főtitkára a szövetség honlapján nyilatkozott az ügyről. elég cinikusan. Norbitól is olvashatunk ugyanott bővebben, a vlv-n pedig még hosszabban. Számunkra rendkívül szimpatikus, ahogy az Eger edzője ott kifejti a véleményét több konkrétummal, a bíróküldés fenntarthatatlan állapotáról is. Hátha egy ilyen kifakadás kellett ahhoz, hogy végre tényleg történjen valami az ügyben, mert a mostani az nem állapot. 

Kieszeltem, hogy az élő testnek, végig a természetben kettős jellege van: egy belügyi, életfenntartó, vagy mondjuk így szexuális. Ennek megfelelően minden szervünk kétféle, egészen különböző célra és feladatra van berendezve: a szem nemcsak látószerv, de vonzó ékszer is, örökmécs, mely magába szédíti a másnemű embert, a fül nemcsak arra való, hogy halljunk vele, de arra is, hogy enyelegve cibáljuk, s a száj, a szerelmes ifjú számára nem a bélcsatorna felső nyílása, evésre való eszköz, hanem maga a megtestesült csók.
— 

Karinthy Frigyes - Utazás a koponyám körül

(Osiris Kiadó, Budapest, 2010. 24. p.)

Összeraklak, hogy legyen valami. Csinálok egy válogatáskazettát a kedvenc veszekedéseinkből. Gyufaszálakból összeragasztott, modell gombafelhőt kapsz, vagy egy kanalakból és rúzsfoltos csikkekből összecsirizelt Vénusz születését. Egy állatkertet, ahol a tigrisek helyén kenyérpirítók vannak szétdobálva, az oroszlánok ketrecében teli szemeteszsákok, a medvék helyén kopott, szürkésfekete abroncsok. Továbbgondolom neked az evolúciót, és ha már téged nem, hát feleségül veszek egy kiló zöld almát – boldogok leszünk, ha törik, ha szakad. Óvatosan körbenyalogatom ezt bizonytalan hiányt, mint egy macskakölyköt. Összeválogatom a ruháid, rendben leterítem őket a földre, hogy az arcod helyére mindig más tárgyat tehessek: egy dezodort, egy pár márkás cipőt, egy törött akváriumot, egy semminek sem elég nagy ketrecet. Kitalállak, mint a halálomat, aztán szabadon engedlek, mint egy csónakot. Ahogy a Buddhista temetéseken, Japánban a rokonok az elhunyt hamvait: gondosan, evőpálcikával raklak össze, hogy nehogy fejjel lefelé kelljen állnod az urnában az örökkévalóságig. Olyan nem lehet, hogy ne létezz, mert akkor mindenütt leszel, hát neked adom a koponyám, rádrótozok egy parabolaantennát és fekete szikszalaggal tekerem körbe, hogy ne menekülhess. Így végre kettesben lehetünk. Régen azért vettem átlátszatlan napszemüveget, hogy nézhessem a fiúkat az utcán. Ma azért, hogy ne lássák, ha csukott szemmel sétálok.

Igaz, hogy kell fizetni érte; a világosság, amely reggelenként könyörtelen ismétlődéssel megérkezik, behajtja a díjat. A szív ernyedten dobog, a szempilla alig bírja a fénysugarak súlyát, és a bőr irtózik a széltől. Az izmok kelletlenül és tétovázva végzik munkájukat. A kiáltásokra összerázkódik a test, és a nyakszirt táján tompa fájdalmak bujdosnak a koponyában. És emiatt nem lehet nevetni az ostobák apró dolgai fölött, amelyek annyi kiabálással, gonddal és fáradással járnak. Hiszen a gondoktól, az erős hangoktól és az egyhangú, unalmas, parancsoló ritmusoktól a világosság miatt nem lehet menekülni. És beszélni csak szavakkal lehet, amelyek úgyszólván semmiféle kapcsolatban nincsenek az agy fogalmaival.

Több hasonló dolog is jelentkezik a nap sorvasztó világosságánál.

— 

ÓPIUM

Egy idegorvos levelesládájából

Utazás a koponyám körül. 
Eddig annyira tetszik, hogyha nem dőlök ki a fáradtságtól még ma befejezem. 
Nosztalgiából az előbb elolvastam a Találkozás egy fiatalemberrelt. Zseniális.