kismama

Minden szempontból egyedülálló kismamakalauz kezdőknek és halandóknak

A világban leselkedő setét veszélyek

 1. rész: A férfiak

Kedveskéim!

Senkit ne tévesszen meg a cím, nem óhajtok hosszasan édelegni bármiféle habcukor dologról (légyen az tárgy, élőlény avagy ezek kombinációja), sem szemforgatva hastájékot simogatni rózsaszín kisruhában, avagy homályos ultrahangképekkel  - melyeken felsejlik egy avagy számos rendszertanilag kevéssé bekategorizálható egyed, ideális esetben egyetlen fejjel (ha kettő van, az sem baj, elnevezhetjük a leendő szüleményt Zaphodnak akár, ha engedi az Akadémia) - kitapétázni közvetlen és közvetett környezetemet.

Nem, Kisdrágák. Isten hozott, Valódi Világ, ki randa vagy és nagyon büdös.

Aki a címből és / vagy a fenti két mondatból tudta meg ama nélkülözhetetlen információmorzsát, miszerint babát várok (vagy a lassúbbak esetleg most), az itt megpihenhet. Mi a többiekkel folytatjuk tovább, nem várunk senkire, tehát sokkolódjatok csak kedvetek szerint.

Kisszámú elképedésmentes barátommal pedig száguldunk tova.

Fantasztikus sorozatommal (melynek első részét tartja kezében avagy monitorában az Érdemes és Érdemtelen Olvasó) pótolni óhajtom forrón imádott oktatási rendszerünk felvilágosítás terén felgyülemlett hiányosságait, mikoron is például női és férfi nemi szervek keresztmetszeteinek rajzait mutogatták mérsékelt lelkesedéssel a serdülő tanulóifjúságnak, mely tevékenység – valljuk be – vajmi kevés gyakorlati haszonnal bír, kivéve, ha mi vagyunk Patrick Bateman, ahelyett, hogy némileg életszerűbb dolgokkal foglalkoztunk volna.

Szó lesz hányásról és anyagcseréről általában, az egészségügy izgalmas visszásságairól, valamint a változásokról.

Ezek közé sorolható, hogy egy kedves barátom szerint nőtt a mellem. Ez nem igaz. Vagy ha mégis, nem túl gyors ütemű a növekvés, így mire elérném vágyott célomat, vagyis azt, hogy hamarabb vágjon mellbe a visszacsapódó lengőajtó, mint orrba, addigra már hasba fog vágni.

De legelőször a legnagyobb veszélyről essék szó.

Ó, azok a csodálatos fiúk és férfiak.

Megvárom, míg elül a nevetés.

Sajnos egyedülálló anyukaként kiválóan bele lehet  futni abba, hogy bármely hímneművel is akarunk bármilyen jellegű interakcióba keveredni, légyen az a leghétköznapibb kérdés avagy szigorúan habos kakaó elfogyasztása a délutáni órákban (tekintettel arra, hogy a napi előirányzott kávémennyiség már reggel elfogyott), elkerülhetetlenül (kissé nagyképűen, megjegyzem) és szinte kivétel nélkül mindegyik azt hiszi, hogy apát akarok fogni és a tökéletes jelöltet az ő becses személyében véltem felfedezni.

Nos, Kedveskéim, téves gondolatmenet mentén jutnak ők egy silány következtetésre. Nem óhajtok apát fogni, ugyanis – bármily meglepő – alienemnek van valós apja, a közhiedelemmel ellentétben nem a könnyed holdsugár libbent be lágyan szobám nyitott ablakán és nem is pici tündérkék csilingelő tüsszentésének következménye a jelen állapot.

Leginkább annak tudható be egyébként számos, általam az elmúlt hónapokban végiglátogatott orvos egybehangzó véleménye szerint, hogy a 27 a legtökéletesebb életkor a nőknél a gyermekvállalásra, mert „ekkor a legfoganóképesebb a szervezet”, bármit is jelentsen ez.

Örültem volna, ha erről például korábban értesülök.

Szinte látom, hogy petesejtjeim lesben álltak a bejáratnál, ordítva rávetették magukat az egyetlen arra kószáló hímivarsejtre és magukkal hurcolták annak minden tiltakozása ellenére.

Illetve azt is, hogy a legfoganóképesebbség miatt ilyenformán valószínűleg egy szopástól is teherbe estem volna; de ezt a poénomat nem szokták értékelni, hogy lehetsz ekkora paraszt, kérdezik.

Akkor is vicces. Mindenki bekaphatja. (Szerencsére azt már kevesen észlelik, hogy ez a mondat még az előző poén része, különben senki nem állna velem szóba többé, csak a nagyon elvetemültek – vö. barátok.)

Szóval nem vágyom apukát fogni.

Két dolog van jelenleg, amelyre vágyom: egy hányingermentes nap és jobb minőségű kávé az irodai kávéautomatába.

Köszönöm.

A férfiakkal kapcsolatban megosztanék egy remek példabeszédet, mire figyeljünk, satöbbi.

Eléggé el nem ítélhető módon szórakozni vágytam, ami nálam korábban karonfogva járt némi égetett szeszipari végtermék elfogyasztásával, e tevékenység mostanság erőst ellenjavallott, így óriás önmérsékletről téve tanúbizonyságot pusztán nevetséges radioaktív tonik és baráti köre társaságára szorítkoztam.

(Hozzátartozik az igazsághoz, hogy mióta közölték velem, hogy időnként egy-egy pohár sör elnyalogatása nem ártalmas, azóta egyáltalán nem óhajtok alkoholt inni. Míg addig…)

Nagyszerű volt a koncert, egészen ama percig, míg egy erősen agyhalott küllemű ifjú fel nem kért. Namármost. Megsajnáltam (szokásom ez, bár teljesen irracionális szokás) és szeretek táncolni, így bájosan kezemet nyújtottam.

Kedveseim. Egyike volt számos nem kellően megfontolt döntésemnek, bár gyanakodhattam volna, hisz pulóvere fölött bőrkabátot viselt a nettó 70%-os páratartalomban.

Elég szuggesztív válfaját művelte a táncnak, mit ne mondjak. A zene szemlátomást zavarta, viszont nagyon komolyan vette a szövegben elhangzó „shake it, baby” fordulatot: iszonyatos sebességgel elkezdett ugrálni egyszerre több irányba, két kinyújtott kezét – melyeknek én lógtam a végén - pedig váltakozó intenzitással és amplitúdóval rángatta jobbra-balra, mintha egy tornádó próbálna csocsózni, egyemmeg, én meg a teljes argentin válogatottat képviseltem ebben a mérkőzésben, fejecském előre-hátra lifegett és nyaklott, miképp egy baszott rongybabáé (szó szerint) és nagyon erősen kapaszkodtam, biztos voltam abban, ha elenged, Föld körüli pályára állok.

Soha még előtte nem tűnt ennyire hosszúnak kettő és fél perc.

Ám relatív fiatal lévén, megfogyva bár, de törve nem kerültem ki az ütközetből.

(Itt megjegyezném, hogy eldöntöttem: nem fogok terhestornára és hasonló borzalmakra járni, ahol tréningruhában kell nyögni és bélgázok visszatartása közbeni erőlködést imitáló arcokat vágni jógaszőnyegen, inkább havonta háromszor megsergettetem magam csocsóbajnokunkkal, milyen remek. Természetesen ez kiváltja a szülés utáni flabéloszozást is, csudásan kifundáltam, lám-lám.)

És mindezen borzalmak megkoronázásaképpen megpróbált felszedni. Pff.

Na, őt például biztos nem zavarta a gyerek.

Azért nem, mert ő is az a típus volt szerintem, aki bízik benne, hogy ha mázlija van, le is szopják közben.

(Igen, tudom, eladtam a lelkem egy szar poénért, de én nagyon nevettem, és ez a lényeg. Végtére is ez az én blogom.)

A második atrocitás akkor ért ezen az estén, mikor úgy döntöttem, a hazavezető út hátralévő részét taxival óhajtom megtenni, én nem gyaloglok hajnal 2-kor, kismama vagyok vagy mi, pihennem kell, plusz a friss-ropogós költözés miatt nem is ismerem még annyira a környéket.

Taxi megérkezik, remek.

Beszállok hátra, látványosan tudomást sem véve arról, hogy a sofőr kinyitja az első ajtót nekem.

Cím bemondva, haladunk.

Konszolidált anyukaként ülök hátul, mikor megkérdezi, nem iszunk-e meg egy kávét. Mondom, nem, köszönöm.

(Mivel nem először szegezik nekem ezt a kérdést random hímnemű állampolgárok a kora hajnali órákban, elmondanám a véleményemet, okulásul. Alant.

Kedves férfiak!

Nem, semmi kedvem meginni egy előző délután lefőzött, zaccos, hideg és zsírfoltos felszínű presszókávét mosdatlan kézzel megfogott pucér kockacukorral, rosszul elmosott csészéből egy, az albérletetek közelében fekvő talponállóban, ahol mindenki egymásra és / vagy a pultra támaszkodva olcsóborszagot áraszt, ketten dulakodnak, valaki pedig mások söröskorsóját veri le tántorogva.

Mivel hajnal 2 környékén viszonylag kevés valódi kávézó van nyitva, nem a bizalmatlanság beszél belőlem, hanem a tapasztalat.

Ezúton kérlek benneteket, hogy találjatok ki valami frappánsabb szöveget, ha ismerkedni óhajtotok. Ennél még bélyegalbumokat is szívesebben nézegetnék, pedig az kb a nyolcvanas évek vége óta számít béna szövegnek.

Köszönöm az együttműködést!)

Tehát a taxis. Következő kérdése: szeretem-e a felszabadult szexet.

Mivel a felszabadult szexnek köszönhetően tartok most ott, ahol, erre a kérdésre inkább nem válaszolnék.

Ő nagyon, azt mondja.

Nagyszerű.

Mindig jó hallani, hogy embertársaink élete szép.

Azt kérdezi, én mit gondolok, vajon mindenki szereti-e.

A beszélgetés egyre abszurdabb irányt vesz.

Nem tudom, nem voltam még mindenkivel, gondolom, de szerencsére van fék az agyam és a szám közt, így azt mondom, hogy nem igazán foglalkoztat ez.

Erre, Kedveskéim, MEGÁLL EGY HALÁLOSAN ISMERETLEN KÖRNYÉKEN ÉS MEGKÉRDEZI, HOGY AKAROK-E SZEXELNI.

Mi ez, valami kapcsolt szolgáltatás? Hazaviszlek, oszt’ megbaszlak, kisanyám, a fuvardíjat pedig annak függvényében állapítjuk meg, hogy mennyire volt jó?

Morbid szituáció. Erősen befelé kell harapnom a nevetést.

Mint valami rossz pornó, ahol megpróbáltak sztorit rittyenteni az akció köré, mert azt hiszik, van rá igény, a színészek meg erőlködnek, hogy hitelesen adják elő a sütiárus kislánykát és a vízvezeték-szerelőt, aki nem kapta meg a bérét, de csokiskekszet akar.

Ez a hasonlat nem segít visszatartani a nevetést.

Újra megkérdezi.

Na ezzel a kérdéssel az a baj, hogy nem tisztázott előttem, hogy arra gondol, hogy most azonnal akarok-e vagy arra, hogy általában.

Mert most speciel nem akarok, általában viszont igen, ám akkor sem ővele.

Így a legmélyebb állatszelídítő hangomon (a titka, hogy gyomorból jöjjön), lassan, tagoltan közlöm, hogy nem, de köszönöm a lehetőséget.

Még kétszer megkérdezi. Gyomornemem hallatán elkezdi ecsetelni méreteit (hosszú, vastag és kemény, ha érdekel valakit, engem nem érdekelt, mégis elmondta, szenvedjetek ti is).

Ó, Uram, miért büntetsz engem.

Sóhajtok, majd közlöm, hogy ebben a témakörben nem fogunk tudni közös nevezőre kerülni, sem közös sehová úgy általában.

Jó, akkor szálljak ki.

Kiszállok és ellibegek egy irányba, de ennyi erővel bármely más irányba is libeghetnék, fogalmam sincs róla, hol vagyok.

Az autó még ott áll.

Mire vár, hogy visszafordulok?

Itt egy kicsit megsajnálom; szegény, milyen szar élete lehet.

(Látjátok, erről beszéltem. Hülyevagyzsuzsabazmeg. Még ezt az állatot is képes vagyok megsajnálni. Na jó, annyira azért nem, hogy visszaforduljak. J )

Még utánam kiabál, hogy pedig mutatna új dolgokat.

Pff. Mit? Egy pucér majmot a biztonsági övvel a szélvédőre kötözve?

Nagyjából 35 perces frissítő séta után hazakeveredem, inkább a véletlennek, semmint a tájékozódási képességemnek köszönhetően, gyaloglás közben egy srác elhúz mellettem kocsival, visszatolat és megkérdezi, ne vigyen-e el.

Muhaha.

A nap poénja, még a terhesvicceimnél is jobb.

Biztos kávézni akart.

Na, Kedveskéim, hát ezért nem akarok én apukát fogni.


folyt. köv. J

Bejegyezte: Sugarpie Sue

Vajon ki kapja a 30 000 – 50 000 Ft közötti kezdőkészletet?
Itt megnézheted eddig kik kapták meg:
http://szulinaposbaba.hu/
Babát vársz és még nem neveztél?
http://szulinaposbaba.hu/
Szeretnéd, hogy 3 évig mi küldjük gyermeked szülinapi ajándékát?
http://szulinaposbaba.hu/
Adni nagyobb öröm, mint kapni!
Ha megosztod, fellélegezhetsz, mert lehet, hogy TE általad lesz valakinek könnyebb!
http://szulinaposbaba.hu/

Lájkolt magzatra vágyik az anyai szív

Egy ultrahangfelvétellel kezdődött minden. Fruzsi mámorosan szorította szívéhez a leletet, másik kezével pedig a telefonját kereste. „Nézzétek, itt a kisbabám!” – biggyesztette a Facebookra fotózott, fekete-fehér homálytengerhez, aztán várta, hogy érkezzenek a gratuláló lájkok és kommentek.

A teljes cikket a tempty.hu-n olvashatod, katt ide!

image

Vajon ki kapja a 30 000 – 50 000 Ft közötti kezdőkészletet?
Itt megnézheted eddig kik kapták meg:
http://szulinaposbaba.hu/
Babát vársz és még nem neveztél?
http://szulinaposbaba.hu/
Szeretnéd, hogy 3 évig mi küldjük gyermeked szülinapi ajándékát?
http://szulinaposbaba.hu/
Adni nagyobb öröm, mint kapni!
Ha megosztod, fellélegezhetsz, mert lehet, hogy TE általad lesz valakinek könnyebb!
http://szulinaposbaba.hu/

Támogatók:
Babymarket 
Remete Handels KG
Felkarollak egyesület
Babynoby Kft 

FANTASZTIKUS MEGLEPETÉS A BABA SZÜLETÉSEKOR, ÉS AZ ELSŐ 3 SZÜLINAPJA ALKALMÁBÓL!

Évente 4 alkalommal (évszakonként egyszer) nagy meglepetést okozunk egy-egy boldog anyukának az ajándékunkkal!

Az érkező babák közül a szerencsés kiválasztott egy 30 000 - 50 000 Ft értékű ajándékcsomag boldog tulajdonosa lesz!

A játékban azok a kismamák vehetnek részt, akik megadják születendő gyermekük érkezésének várható időpontját. Természetesen az a körülmény, hogy a baba érkezése a játékban meghatározott dátumhoz képest pár nappal előbb vagy később érkezik, nem kizáró ok!

Az ajándékozás azonban itt nem ér véget!!!

A gyermeket az ELSŐ, a MÁSODIK, és a HARMADIK születésnapján is további meglepetésekben részesítjük.

A játékra való jelentkezés feltételei:

A jelentkezési lap kitöltése a várható szülés időpontját megelőző évszak utolsó napjáig.

(Ha pl. a baba születése augusztusra várható, a nyári játékra való jelentkezés határideje: május 31. A boldog nyertest mindig az évszak közepén választjuk ki. )

A szerencsés nyertes nevét a Facebook oldalunkon és a Babymarket oldalán (www.babymarket.hu) hozzuk minden alkalommal nyilvánosságra.

A JELENTKEZÉS MENETE A KÖVETKEZŐ:

  • jelentkezési lap kitöltése,
  • egy pocakos fotó beküldése,
  • saját Facebook oldal megléte,
  • a Baby Market Facebook-oldalának lájkolása

AMIT MAJD A BOLDOG NYERTESTŐL KÉRÜNK:

  • egy fényképet a boldog anyukáról a kisbabájával,
  • néhány fényképet az általunk küldött kezdőcsomag tartalmának használatáról,
  • a későbbiekben majd születésnapi fényképeket a gyermekről, az általunk küldött ajándékokkal.

Az előnyei, ha velünk jászol:

  • A kiválasztás után 30 000 - 50 000 Ft közötti kezdőcsomagot kapsz!
  • Csodálatos meglepetés a gyermek első 3 születésnapjára, hiszen mi küldjük az ajándékot!
  • Nem kell töprengened, mit válassz neki, mi tudjuk, mit szeretne kapni minden gyermek a szülinapjára!
  • Segítség a családodnak, hogy másra is maradjon pénz!

Van azért hátránya is:

  • Irigy tekintetek, hogy Te lettél a nyertes!
  • Nem csak Te, hanem mi is örülünk a gyerkőc minden születésnapján!
  • Több ideig tart az ajándékok kicsomagolása okozta öröm, mert eggyel több lesz!

A nyertes kismama nem szavazás és nem sorsolás útján kerül kiválasztásra, annak kiválasztásának jogát a BabyMarket csapata teljes mértékben fenntartja.

Az ajándékcsomagokat - értékben és tartalomban - a Baby Market csapata állítja össze. A kezdőcsomag a baba első hónapjaihoz szükséges termékeket tartalmazza, a későbbi ajándékok pedig természetesen igazodnak az ünnepelt neméhez és életkorához. Az ajándékok pénzre nem válthatók, más, a webáruházban forgalmazott termékre nem cserélhetők.

http://szulinaposbaba.hu/

beérek a lifthez.
  • anyuka odaugrik a gyerek elé, majd elhadar nekem valamit.
  • én:tessék?
  • anyuka:nem kismama?! *mutogat a kabátomra hasrészen*
  • én:öö, nem, dehogy, miért?
  • anyuka:ja, csak bárányhimlős a gyerek, aztán biztos ami biztos mindenkitől megkérdezem, én nem akarok bajt!
  • én:ja... a bárányhimlő már megvolt anno.
Expand

Na igen, az anime fangirl-ök… Várják a sült galambot a szájukba, hogy majd egyik napról a másikra betoppan a szőke herceg fehér lovon és majd szerelmet vall nekik. Aztán meg csalódottak, ha ez nem történik meg. Én már azt sem értem, hogy hogyan lehet beleszeretni egy rajzfilmkarakterbe. Velem még sosem fordult elő az ilyen, lehet azért, mert én különbséget tudok tenni a valóság (az a szar, amit életnek hívunk) és egy szellemi termék (film, sorozat, videojáték, stb.) között. Azon pedig már csak hangosan tudok visítani, amikor olyanokat írnak, hogy az igazi fiúk a közelükbe sem érnek az anime-ben szereplőkkel. Hát elég nehéz is versenyezni egy olyan entitással, ami fizikai valójában nem is létezik, csak szellemiben, pozitív/negatív tulajdonságai pedig pont úgy vannak megadva, hogy a célközönségnek tetsszen. Ez sima termékpolitika, ha pelenkát akarok eladni, akkor nem Orbán Viktor arcképével a csomagoláson árulom hanem olyanban, ami tetszetős a kismamáknak. Nem hinném, hogy sok kismama venne O.V.-s pelenkát a gyerekének. Arról pedig már felesleges is beszélni, hogy miféle értéket teremt az ilyen sorozat…

Viccnek lett alkotva ez a kép (legalábbis gondolom, hogy annak szánta a szerző), de egy korunk fiatal nőstény generációjának egy részét sújtó problémát mutat be.

Ezzel a posztal persze nem az animéket akarom betiltani, vannak azok között is jók, de vannak kifejezetten a nőket megcélzó (és ily módon (pofátlanul) kihasználó) animék is. A baj az, hogy még csak nem is veszünk tudomást az effajta szennyek pusztító mivoltáról. Én már csak abban reménykedem, hogy ha lesz lányom, neki lesz annyi intelligenciája, hogy nem dől be az ilyen mocskok “bódító” hatásának!