jjals

sziasztok! andi vagyok, 26 éves, túl vagyok életem első munkahelyi ordibálós veszekedésén.

mentségemre szóljon, ő kezdte a kiabálást, amitől először annyira lefagytam, hogy egy percig álltam tátott szájjal, mire meg bírtam szólalni

a kiégett megcsalt elhagyott negyvenes agyhalott picsáktól mentsen meg az ég

Két dolog, amiből biztosan tudom, hogy a gyerek az enyém.

1, A múltkor tátott szájjal bámulta a Részeges karatemester minden egyes pillanatát.
2, Az előbb a tv előtt táncolt a Kincs, ami nincs zenéjére.

Néha én is elhiszem, hogy nekem is lehet olyan életem, mint a filmekben a szereplőknek. De aztán visszazuhanok a valóságba. 'Igen, ez az én életem.' És pocsék érzés, hogy ott, azok a személyek olyan dolgokat élhetnek át.. mikről álmodni is alig merek. És visszakerülni ide, erre az elbaszott helyre szörnyű. Mert ez az én életem. Ide, ebbe a testbe vagyok bezárva, és akárhogy próbálkozom, akármit teszek.. nem tudok kitörni. Sosem lesz olyan életem, mint amilyenről álmodom. És ezt jobb lenne végre belátnom és nem tátott szájjal nézni a képernyőt, mikor a kedvenc sorozatom kedvenc személye megjelenik.. mert nekem esélyem sincs egy olyan történetre, amik ott vannak. Mert ez.. ez az élet. És ez egy kegyetlen hely. Innét nem lehet szabadulni. Sosem lesz olyan jó az életem, mint amilyen annak a lánynak abban a filmben. Vagy olyan romantikus történetem, mint annak a cuki párnak a másikban. Talán még Happy Endem sem lesz. És ezt végigolvasva.. azért szomorodtál el, mert pontosan tudod, miről ecsetelek. Tudod, hogy ez milyen érzés. Én pedig tudom, hogy a kedvenc sorozatod megnézése után.. bemásznál azok közé az emberek közé és ott élnéd a hátralévő napjaidat. De ez lehetetlen. Sosem szabadulunk ki. Sosem leszünk olyanok, mint ők. Sosem leszünk.. sosem leszünk azok, akik lenni szeretnénk. Hogy miért? Mert az élet nem ilyen egyszerű.

Igen. Most fejeztem be egy újabb évadot.

Ne félj

Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.

Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj.

nahogy ma segítettem költözni ismerősnek, akinek amúgy nem kellett volna, csak a sofőr reggel 9-ig ivott és alvás nélkül jelent meg, ezért nekem kellett vezetnem

ennek örömére sikerült elszakítanom a kuplungbovdenét, mázlival sikerült beguruli a BothDega parkolójába, majd elvillamosoztunk haza

aztán náluk az udvarban a szomszédaival sikerült bealmapálinkázni (narancshéjjal volt ízesítve, hát bazdmeg!)

aztán hazatámolyogtam, és a saját szomszédaimmal sikerült bealmapálinkázni, most a Nagy Feró és a Bikini ordít és hullarészegen indulok Hiperkarma koncertre

nektek hogy telt a napotok?

Áprilisi szélvész

Könnyed vagyok, akár
testétől megfosztott lélek,
s a szélvihar, mely fújkál,
bennem süvít, eltéved.

A fák megrogynak
magasabb erőktől,
sóhajt az ég, én sem
tehetek másképp hát.

A belőlem kiszállt fuvallat
olyan hirtelenséggel előtör,
ahogy felhők körül mérnek.
Mind (tán velem?) odébbáll.

Villanyoszlopok pislognak a szemembe,
költözni jár hozzám, szórom e csillagokat,
fel a magas égre, majd lehullanak kertbe,
te megtalálod, elteszed az esős illatokkal.

S onnantól tiéd lesz az a lélegzet,
az egész tájjal fütyül komor szíved,
belesajduló artéria, sőt véredben,
ott az elképzelt, csöpögő véletlen.

Nem tudok elaludni,

mert be van dugulva az orrom,

és max nyitott szájjal tudok levegőt venni,

amitől meg kiszárad a szám,

és még jobban bedurrannak a nyirokcsomóim,

és amúgy is a sok takonytól nem csak az arcüregem, de az állkapcsom is fáj,

ami meg kisugárzik a fülembe, ami amúgy be is van dugulva,

és néha ég a szemem is golyózik.

Szóval minden király.

Ezután tényleg leszállok a Fiktography-vonatról, ígérem…


Lapozós: Bonciháda Sunrise

Mindig vidám tajtékra fordul a szájunk, amikor egy magyar művész úgy dönt: elfelejt angolul. Így van ez Tuzsek “Lepedék” Frédivel, és pszeudo-konformista bézsrock formációjának legújabb kiadványával is. Ráadásul producert is cseréltek: a keverésre a Csuhás Fasz Sound Service-t kérték fel az eddig – valljuk be, de – enerváló Masiniszta Kékhalál helyett. A felállás változatlan maradt (Grand Szomália - rokolya, Távoli Zörej - alantas gondolatok, Kis Tamás - analóg hárfa), viszont a magyar nyelvvel érkezett valami olyasmi, ami leginkább egy elhagyatott gyártelepi kantinra emlékeztet. Szomorú, de legalább létezik! És ez is valami. Mindennek örülni kell (persze nem látványosan), főleg amiatt, hogy az albumhoz gyakorlatilag nem lehet hozzájutni. A zenekar tagjai ugyanis mindenkit agyonvernek.

Tracklist:
Lincoln nem volt izmos (4:46)
Mellékelt ámbra (2:26)
Sajt (vulva) (0:58)
Átlépett hangsebesség (5:01)
Minden hájjal megken (3:41)
Panírozott jógalabda (3:02)
Átszart falakkal jártok úszni (6:15)


Jó, én abban nem látok kivetnivalót, hogy a náculásra hajlamos ultrák duzzogva bár, de kint maradnak, biztos egy érzékeny köcsög vagyok, nem hiányzik a konstans fasszopózás, cigányozás, nyugodtan petárdázgassanak a meccs alatt a mezőn. Viszont ugyanazzal a szájjal, amivel a “Ferencváros szellemiségéhez méltatlan”, erkölcstelen megnyilvánulásokat elítéljük, egyszerűen lebarátomozni egy köztörvényes gyilkost és elintézni egy sercintéssel, hogy ő is a menedzsment tagja, eléggé kevéssé európai izé, még a csirke-sasnál is problémásabb cucc.

A Nyugatinál

Mindig van egy pont ahol az esetek többségében kicsit megcsúszik a jobb lábam. De úgy tűnik, hogy ez a rituálé idézi meg az aluljáró aktuális fő kurtizánját. Aki minden közepén megjelenve vonul és nyitott szájjal rágózik.

A magyar pavilon margójára

Miután anno leírtam párszor a véleményemet a megépítendő expó pavilonról, emailt kaptam, hogy írjam ki a teljes nevemet is, ne csak hogy csonti, mert mindenki azt hiszi, hogy a Csontos Györgyi szidja az Alakort és mekkora ciki neki most hogy ezt hiszik róla. Még egy megyei kamaraelnöktől is kaptam egy dorgálást a stílusomra, mert hogy szerinte is mekkora jó lesz majd ez az egész Alakor. Mikor pedig a sajtótájékoztatón vontam kérdőre Szőcs Gézát, utána próbáltak győzködni a segédjei, hogy az Eiffel tornyot meg az Atomiumot is hogy elutasították, és majd ez is éppoly sikeres lesz végül. (!) Olyan véleményt is kaptam, hogy nem szabadna nyilvánosan felszólítgatnom az Ertsey Attilát, hogy lépjen vissza, mert Ő egyébként egy jó építész és jó ember és most én is részt veszek a meggyalázásában. Meg egyébként is mit pattogok itt, tojáshéjjal a seggemen.

Most saját tervezői határolódnak el a projekttől, bár nyilatkozatuk nem tekinthető bocsánatkérésnek.

Én segíteni akartam Attilának, mikor elmondtam a véleményemet, akkor még egyenes háttal kiszállhatott volna, sajnálom, hogy akkor nem ismerte fel, hogy ez az egész kudarcra volt ítélve onnantól, hogy a mindent tudó hatalom felülről belenyúlt egy pályázat eredményébe:

http://epiteszforum.hu/nyilatkozat-a-milanoi-expo-magyar-pavilonjanak-tervezoitol1

Ez az egész egyre szomorúbb.

Tisztelt Èden Hotel Szerkesztősèg!

Kèrlek, könyörgöm! Intèzzètek el, hogy valaki rakja ki, mèrgezze meg, szùrja hàtba ezt a hèliumos hangù, minden hàjjal megkent drama queen kis takony Melaniet! Lègyszives! Előre is köszönöm. Egy nèző.

az oravecz nóra jelenség titka

Ha jól értjük, akkor a következő a titok:

1. az élet tele van csodákkal

2. bármire képes vagy*

3. írj dolgokat cetlikre

4. kezdj hálanapló írásába és gyakorold a karmát

*mondjuk angolul lehet nem fogsz megtanulni, vagy elképzelhető, hogy nem fogod nyitott szájjal kimondani a P betűt, de nyilván ezt a szintet csak a beavatottak vagy még ők sem érik el…

Ebben az országban sok minden történhet, csak egyvalami nem: nem indexesedhetünk el a végelgyengülésig. Mert akkor megtörik a szellemi folytonosság. Mert akkor a hülyeség legyűri a művészetet. Mert akkor a koravén, karrierista fiatalok, akiket rettenetesen zavar az életkoruk, és szeretnének hivatalosan is ötvenévesek lenni, lesznek a „szellemi élet”. Az unalmas, közhelygyártó, kidekázott korrektségű, óvatos duhajok. Akik arról szövegelnek, hogy mennyire függetlenek, de kínáld meg őket egy amerikai ösztöndíjjal, adj neki dupla fizetést, és azt fogják mondani, amit akarsz.
— 

http://www.demokrata.hu/indextelenul

ezzel végleg rákattantam a demokratára, nincs visszaút

Na gyerekek, veszünk néhány zsömlét, már úgyis utáljátok azt a rossz kenyeret, amit anyátok vesz!
—  Nagymama unokáinak az éjjelnappaliban, pengevékonyra szorított szájjal, de érezhető elégtétellel. Unokák egykedvűen helyeselnek.