Személyek es tárgyak.. Be nem teljesült vágyak. Gondold végig neked hány hiányzik és te hánynak.
József Attila
KERESEK VALAKIT
Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohase leltem,
Zokog a lelkem.
Keresek Valakit s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz
S nem tudom, ki az.
Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.
Könnyim csorognak - majd kiapadnak:
Vágyak magukkal messzebb ragadnak -
Majd kiapadnak!
Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik, semmitse látok -
Akkor megállok.
Lelkem elröppen a Végtelenbe,
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe.
1921. október 31.
Az ablakokról visszaverődő éjszakai fények...

Szavak, emberek, kialvatlanság, fény, ablakok, képek, szüntelen szimbólumok. - Lassú olvasmány

Szavak az emberekben. Sötétből előtörő semmi, gyönyörű illúziók.

Pohárt emelő ködös tekintetek, méla testbe zárt emberek.

Hűs verítékek a testen, lázas ábrándozások az úttesten.

Árulkodó tekintetekben érzelmek, vágyak. Félelmek.

Az ablakokról visszaverődő éjszakai fények.

Könnyedén kijátszott ígéretek,

Belátott tévedések.

-

Belátatlan tájképek.

Pszichoaktív szerek, kilométerek.

Az ablakból integető kisgyerek.

Lassan elhalkuló zene, kimerült üvegek.

Néma csend a hajnalba menekülő hold, elveszett.

nem kellett volna. nem így kellett volna. úgy kellett volna, hogy előbb vele, aztán velem. úgy lett volna helyes. de persze, nincsenek határok. persze, felesleges minden “kellett volna”. mert nem úgy történt. az elcseszettség, baszd meg. meg a vágyak. és a remegés. na, az nagyon. ki vagy te nekem?

Napjaink nyugati embere számára, még akkor is, ha egészséges, a halál gondolata valamiféle alapzajt jelent. amely rögtön betölti az agyát, amint a tervek és a vágyak elhalványulnak benne. A kor előrehaladtával ez az alapzaj egyre jobban felerősödik, leginkább egy mély, néha fogcsikorgató morgáshoz hasonlítható.
— 

Michel Houellebecq / Elemi részecskék

Tótfalusi Ágnes fordítása

Szellem, lélek és test viszonya akkor egészséges, ha a szellem irányítja a lelket és a lélek a testet. És a fej tesz különbséget jó és rossz között,… és az embernek nem a hullámzó lelkiállapotai uralják az életét. Az éber szellemünk vezet s az öntudatlan részünk követi- ez lenne a jó. De mi nem így élünk… Zűrzavar van bennünk. Vágyak, átláthatatlan félelmek és ambíciók irányítanak.
—  Müller Péter

Sírt nekem, sírt és koporsót,
Mélyen fekvőt föld alatt!
Hol nem élnek érzemények,
Hol nincs többé gondolat.

Oh fej, oh kebel, te kettős
Átok életem felett!
Mért kinozni lángcsapásu
Ostorokkal engemet?

Mért a vágy e lázas agyban,
Szállni csillagok fölé?
Hogyha őt a sors haragja
Földön csúszni rendelé.

Vagy ha száll e vágyak szárnya,
Mért nincs rajta égi toll?
Mely vigyen, hol a magasban
Halhatatlanság honol;

És ha puszta nékem üdvben
E világ, mért a kebel,
Megteremtve, hogy lakóul
Örömet fogadjon el?

Vagy ha van szív, mely a kéjben
Föllobogva érzene,
Mért reám e jégtekintet?
Boldogságnak istene!

Sírt nekem, sírt és koporsót,
Mélyen fekvőt föld alatt,
Hol nem élnek érzemények,
Hol nincs többé gondolat…

—  multad-leszek ❤✌
Watch on 5tonnasemmi.tumblr.com

Aki okos, az elszelel. Nincs eszed, ha nem hiszed el.
Mikor nagyba hiszed magad, akkor jön, aki kiszemel
És nagyobb, mint te. Beetet, vágja a rafkót.
Kis zseton nem érdekli, rátok szórja az aprót.
Amíg uraltad a placcot testvérem, az csak pár nap volt.
Megtömte az orrod a pénz szaga, de a szemed mindig vak volt.

Ezér’ vágyok többre. Ezér’ mindent meg teszek.
Egyre közelebb jutok, minden lépés a sikerhez vezet.
Nézd, hogy rohan az élet, ezért fontosak a vágyak.
A szürke panelházak kopár pingpongasztalokat látnak.
A bukás nem számít, az akadályok nem fűtenek be
Hisz’ mindig van egy b terv, hogyha az á füstbe menne.

Ady Endre: Új vizeken járok

Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,
Röhögjenek a részeg evezősre.
Röpülj, hajóm,
Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse.

Szállani, szállani, szállani egyre,
Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre,
Röpülj, hajóm,
Szállani, szállani, szállani egyre.

Új horizonok libegnek elébed,
Minden percben új, félelmes az Élet,
Röpülj, hajóm,
Új horizonok libegnek elébed.

Nem kellenek a megálmodott álmok,
Új kínok, titkok, vágyak vizén járok,
Röpülj, hajóm,
Nem kellenek a megálmodott álmok.

Én nem leszek a szürkék hegedőse,
Hajtson szentlélek vagy a korcsma gõze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedőse.

Csütörtök, Péntek

Tegnap a bátyám elvitt medencézni végülis, igaz hogy pár órával később, de még így is velük voltam másfél órát. El Factorban van a hely, ahol a sulim. Egy pálmafa erdőben kell befele menni, meg fel a dombra, aztán ott egy kis házikó, kifizeted a belépőt, és felsétálsz, a pálmafák árnyékot adnak a kis medence fölé, körben pedig fa nyugágyak vannak. Aki szervezte, Nelfa el sem jött, mert azt mondta házit ír, pedig csak hétfőn lesz sulink.(?) De ott volt Charlotte és Yoheiri az osztályból, meg még 2 lány, rögtön körbevettek, hülyéskedtünk, meglepődtem, de tök jól beszélgettünk, majdnem mindent értettem. Aztán mondták hogy itt ruhástól szokás a láynoknak fürdeni, úgyhogy én is naciban pólóban ugrottam a vízbe. Kicsit úszkáltunk, meg ültünk a lépcsőn. A 3 fiú osztálytársam is ott volt, még más fiúkkal, de ők a másik parton lökdösték egymást a vízbe meg álatkodtak végig. A bátyám addig megvárt egy nyugágyban, később úgy adta elő a helyzetet, hogy mindenki ilyen volt “Kata, Kata, Ó Kata” :D Hazafele benéztünk egy baseballpályára, ahol a tesitanárom, aki a haverja játszott épp. 
Ma itthon voltam. Nicolt vigasztaltam, mert balhé volt vele a suliban, és az anyuka közölte, hogy még egy ilyen, és nem viseli többé gondját, árvaházba megy. Azért ez kissé durva. Délután meg az apuka elvitt gyümölcsöt és zöldséget venni, merthogy én azt szeretem:). Nelfa mondta, hogy segítsek a matekban, de egész nap az egyenleteket próbáltam megcsinálni, és akárhányszor újrakezdtem, más lett a vége. Meg neki csak este lett volna jó, mi meg akkor vacsit csináltunk meg mosogattam stb. Mondta apuka, hogy olyan vacsit akar, ami nekem is tetszik, úgyhogy salsás spagetti volt darálthússal, meg mellé külön nekem nagy kupac saláta, végre valami isteni kaja <3 Én meg mondtam, hogy hasonlót én is tudok, csak paradicsommal, meg oregánóval. És legközelebb én csinálok bolognait, megbeszéltük, hogy spagettiversenyt tartunk apukával, melyik a finomabb. 

Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek, Szél fújta szavaid úgysem halljàk meg. Kopott ágyak, párnák, szakadt, piszkos függöny, És lassan a földre hull egy àtlátszó könnycsep
Szombati énemhez blogokat olvasva ... .. .

“Nézd, hogy ég a csillag fenn!
Vágyak égnek szívünkben,
csak ne mondjad azt, hogy nem, kicsi szívem!
Így simulni jó hozzád, majd eléget forró szád.
Ülni szembenézve, csendben kéz a kézbe -
Ez talán a boldogság.”

És egy nagyon kedves öreg uriember dala ami sokak lelkét simogatja, többek között enyémet is. 5.1 hangfalak nélkül az iMAC-en kellö hangerön úgy szól mint egy bakelit lejátszó nagyon kellemes hallani, fel idéz benne egy nyarat mikor egy led zeppelin lemezt felraktam egy bakelit lejátszóra, recsegösen de mégis tisztán kellemesen szólt az emberhez, pontosan ilyen lelket simogatóan mint ez, Johnny köszönöm ez élmény. Kellemes hétvégét minden majomfejnek.

Ady Endre - Harc a Nagyúrral

Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.

Sertés testét, az undokot, én
Simogattam. Ő remegett.
„Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki)
S meglékeltem a fejemet,
Agyamba nézett s nevetett.

(Vad vágyak vad kalandorának
Tart talán?) S térdre hulltam ott.
A zúgó Élet partján voltunk,
Ketten voltunk, alkonyodott:
„Add az aranyod, aranyod.”

„Engem egy pillanat megölhet,
Nekem már várni nem szabad,
Engem szólítnak útra, kéjre
Titokzatos hívó szavak,
Nekem már várni nem szabad.”

„A te szivedet serte védi,
Az én belsőm fekély, galád.
Az én szivem mégis az áldott:
Az Élet marta fel, a Vágy.
Arany kell. Mennem kell tovább.”

„Az én jachtomra vár a tenger,
Ezer sátor vár énreám,
Idegen nap, idegen balzsam,
Idegen mámor, új leány,
Mind énreám vár, énreám.”

„Az egész élet bennem zihál,
Minden, mi új, felém üget,
Szent zűrzavar az én sok álmom,
Neked minden álmod süket,
Hasítsd ki hát aranyszügyed.”

Már ránk szakadt a bús, vak este.
Én nyöszörögtem. A habok
Az üzenetet egyre hozták:
Várunk. Van-e már aranyod?
Zúgtak a habok, a habok.

És összecsaptunk. Rengett a part,
Husába vájtam kezemet,
Téptem, cibáltam. Mindhiába.
Aranya csörgött. Nevetett.
Nem mehetek, nem mehetek.

Ezer este múlt ezer estre,
A vérem hull, hull, egyre hull,
Messziről hívnak, szólongatnak
És mi csak csatázunk vadul:
Én s a disznófejű Nagyúr.

A vágyak beteljesülése

Mindig is tudtam, hogy én más vagyok. Bár igazából nekem ez volt a normális. Sohasem gondoltam bele igazán, hogy miért van ez és nem is éreztem úgy, hogy rossz lenne, de a kezdetek kezdete óta vonzódtam a fiúkhoz.

                Nem vagyok meleg. Szeretem azt mondani, hogy nem aggatok magamra ilyen címkéket. Nem az alapján döntöm el, hogy tetszik-e valaki, vagy sem, hogy vonzódok-e hozzá, vagy sem, hogy az illető éppen mit hord a lába között. Ha akarnám se tudnám ez alapján élni a szexuális életemet.

                Ha nagyon be akarom szorítani magamat az adott kategóriákba, akkor biszexuális vagyok. Az vagyok, már mióta az eszemet tudom. Mióta dolgozni kezdtek bennem azok a bizonyos hormonok. Biszexuális vagyok, de valahogy a férfiak mindig jobban vonzottak.

                Egy izmos felsőtest, egy erős kar, egy meredező hímtag mindig jobban fel tudott izgatni, mint egy karcsú és könnyed női test. Iskolás koromban rendszeresen vásároltam a Playboyt. Talán, titkon legbelül arra gondoltam, hogy majd jobban fognak tetszeni a lányok, ha ilyen újságokat nézegetek.

                Szüleim elől persze dugdostam a kis gyűjteményemet és csak este, lámpaoltás után, a takaró alatt zseblámpával mertem nézegetni őket, vagy az iskolában, a barátaimmal félrehúzódva egy üres tanteremben.

                Nem mondom, csorgattam a nyálamat rendesen a formás mellek, fazonra nyírt puncik és karcsú női testek látványától, de még akkor is néha azon kaptam magamat, hogy nem is az újság egész alakos fotóit bámulom, hanem a barátaimat, ahogy élvezkednek rajta. És ezt így találtam rendjén valónak.

                Viszont a vonzalmaim emellett felértek egy átokkal is. Persze már nem a prűd szocializmusban éltünk, így egyre gyakrabban, úton útfélen lehetett találkozni olyan férfiakkal és fiúkkal, akik nyíltan vállalták, hogy ők bizony egy kiadós szopásra vágynak, nem a puncinyalogatásra. És aztán jött a melegfelvonulás is.

                Azt hihetné az ember, hogy ennek én csak örültem és belevetettem magam a homi gyönyör nyújtotta élvezetekbe. Hát nem.

                Mindig is úgy gondoltam, hogy a férfi legyen férfi és a nő legyen nő. Azok a melegek, akik teljesen csupaszra borotválják magukat, belövik a sérójukat, csini ruhákat vesznek és párducmintás feszülős tangában riszálják magukat ugyanúgy zavartak, sőt, már-már undorral töltöttek el, mint nyíltan homofób ismerőseimet.

                Én nem egy olyan fiút akartam magamnak, aki gyengéden simogat, becézget, óvatosan játszadozik a farkammal mielőtt a szájába venné és akkor is úgy bánik vele, mint egy hímes tojással, hogy aztán engedelmesen alám feküdjön és várja, hogy jól meghágjam.

                Természetesen ilyesmire is vágytam, de nem egy férfitól. Ha azt akartam, hogy valaki gyengéd legyen hozzám és én uralkodhassak felette az ágyban, akkor kerestem magamnak egy csinos lányt. Ha viszont egy férfi került a képbe, azt akartam, hogy az a férfi tényleg legyen férfi. Erős, izmos, jóképű, lehengerlő, férfias. Akár még egy kevés borosta is bejöhetett a képbe, ha jól áll az illetőnek.

                Olyan pasit akartam magamnak, akinek láttán még a legvagányabb lányok is elalélnak, és akinek a megszerzéséért még azok is megtesznek mindent, akiknek egyébként elég csettinteniük egyet, hogy a srácok sorban álljanak és kinyalják a csupasz kis nunijukat és a mellükre élvezzenek.

                De mit is áltatom magam, sóhajtottam fel mindig, hiszen soha a büdös életben nem találok egy olyan pasit, akire illene ez a leírás és ne nézne rám undorodva, még a legjobb esetben is, amikor rájön, hogy mit akarok tőle. Még annak is örülhettem, hogy a barátaim elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, még ha esélyem náluk annyi sem lett volna, mint teknősbékának az olimpiai maratonon.

                A melegek mind olyan… melegek. Van róluk az emberekben egy kialakult kép. Azok a borotvált, csini cuccokban járó érzékeny selyemfiúk. Aki meg nem ilyen, az élből lepofoz, ha csak bepróbálkozol nála. Legalábbis akkor még azt hittem, hogy ez így van és a világ így kerek. Azt hittem, hogy csak én vagyok az egyetlen, aki, amellett is, hogy az életemet is odaadnám egy igazi férfiért, aki hajlandó velem lenni, igyekszem megmaradni ugyanolyan férfinak, mint a lehető legheterobb ismerőseim.

                Így hát nem volt más választásom, mint hogy a csajokhoz forduljak.

**************************************************

A történet többi része itt olvasható.

teljesen hisztis vagyok. nem tudom mi lett velem, lehet csak a hormonok, nagyon remélem, hogy csak a hormonok, mert hát ez borzalmas.

a kapcsolatokról és a bennük és velük kapcsolatban felmerülő problémákról csak külső szemlélőként találkoztam és elemeztem és adtam tanácsot, ismerek mindenféle gondokat bajokat, ne hogy ezt mind átélni, túltenni magad valamin, beszélni, nem beszélni, elfojtani, elfeledni?

igazából maga az érzés az ami nem megy nekem. érzem ezt itt belül, feszíti a gyomrom, a mellkasom, és nem tudok vele mit kezdeni. irigység, féltékenység, magamnak akarom megtartani vágyak, rá se nézzenek, maximum ha heterók. na de így? hiszen egymással fekszenek le, mindenki mindenkivel, így hogyan bízzak meg benne, így honnan tudnám hogy igen, ők most csak barátok, igen, ők most éppen nem a szemükkel vetkőztetik egymást, vagy még rosszabb, a kezükkel?

ez nem arról szól h nem hiszem h elég fontos lennék h megcsaljon, ez arról szól h amikor először történt valami köztünk, 1 hétre rá a legjobb barátnőmmel is. aztán amikor én abban a naív elvakult világban éltem már, hogy kimondatlanul minden rendben van, persze, hogy volt más közben. miért tudnám akkor, hogy fontos vagyok? ezekből hol következik az, hogy komolyan vesz engem?

és nem, nem az a lány zavar. nem az zavar, hogy barátok, nem az zavar, amilyen a lány, hanem amilyen érzéseket én éreztem eddig miatta. hogy ő fontosabb volt mint én, vele lehetett lenni míg velem nem, neki el lehetett mondani mindent, míg nekem nem, tőle lehetett komoly dolgot akarni, míg tőlem nem, neki meg lehetett mutatni, hogy igenis akarják, nekem nem. mellékes megjegyzés: ott sem sikerült megmutatni, végül velem kötött ki, na most akkor mi van, megint csak egy szegénységi bizonyítvány a megbízhatóságáról.

szóval nem a lány személye, hanem az emberek hozzá való téves és ragaszkodó és naív viszonyulása az ami idegesít, mert mindig ott van, mert nem tűnik el, mert róla kell hallanom, még akkor is, ha már elvileg nincs ott, BAMM, fura és meglepő módon még mindig ott van. miért nem tud csak eltűnni. az én életemből. csak ne kelljen róla többet hallanom.

szóval az érzések. hogy itt ülök, és érzem, és átélem, és tudom rá a logikus magyarázatot és a megoldási módot és hogy alaptalan minden amit érzek és teszek és nem tudok mégse lemondani a fájdalmaimról és elengedni őket és vakon bízni. és ezért még jobban fáj, mert ragaszkodom hozzájuk. nem tudom elengedni, mert akkor mindent el kell engedjek. és tudom, külső szemlélőként már rég megmondtam volna magamnak, hogy hagyd, úgyis rossz lesz a vége, még most hagyd. és nem, nem tudom megtenni, mert fájdalmasan jó vele, mert nagyon nagyon szeretek vele lenni minden szar ellenére, és hiába nem értené meg ezt a sok ömlengést és önmarcangolást, mégis megteszem ezt érte, mert én így szeretek. nekem ez jutott. így tudom az érzéseimet elfogadni, hogy utálom hogy vannak, hogy kisírom őket, hogy idejutottam, hogy át kell éljem ezeket.

neki nem mondhatom el mert legyintene, és butaságnak nevezné, és gyerekesnek, és csak a kapcsolatbeli tapasztalatlanságnak az okának tekintené, és ennyi lenne. miközben ez csak az én módszerem az érzéseimmel való megküzdésre.

utálom hogy ilyen vagyok, hogy hisztizek, hogy megsértődök, minden vagyok ami sosem szerettem volna lenni és amit fölösleges szenvedésnek tartok.

el kell foglalnom magam a saját dolgaimmal, de ha a saját dolgommal foglalom el magam, őt eltolom magamtól. minden létező dolognál a természetes középútban hiszek. az az optimális megoldás. csináld, csak mértékkel, ne kicsit, ne sokat, csak közepesen. ebben hiszek, és nem tudom ezt teljesíteni. vagy saját önálló lényként létezem továbbra is, de akkor nem tudom vele összeegyeztetni a dolgokat, vagy pedig odafigyelek rá, de akkor máris csak túlzásba esve tudom ezt megtenni. nem vagyok képes a középútra. vagy mindenem odaadom, vagy semmim. hajlandó lennék mindenem odaadni, de félek akkor már nem kellenék, és akkor mi maradna belőlem? semmi. és azt nem élném túl, utána már nem tudnék másnak mit adni. még egy keveset sem. nem működne. félek. félek az érzéseimtől, hogy mennyire komolyak, hogy mennyire erősek, és hogy ezt a sokat egy személy nem tudja elbírni.

Text
Photo
Quote
Link
Chat
Audio
Video