itt ülök egy mélyen komoly cég, flancos irodájában

és összerezzenek minden egyes alkalommal, amikor megcsörren a telefon, mert kicst beszédhibás vagyok, amikor hadarok és a cégünk nevében 2 S és egy SZ betű is van, így istenlássa lelkem, állandóan azon jár az eszem, hogy miként kellene elkerülni, hogy én vegyem fel a telefont. az előbb is csöng, csöng, csöng, külső hívás, csöng, csak nem unja meg, csöng. oké, felveszem.

- Háló. XY Institute Kft. Tessék. mondom én. mire valaki irgalmatlanul elkezd röhögni a vonal másik végén és a kibaszott hagymalany volt az, az én legjobb barátnőm, mert neki meséltem erről a fóbiámról és gondolta felhívja a cégemet, hogy kiröhögjön!!!

Minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak

Déry Tibor: Lázadó

Én bizony gyönge vagyok s egyre gyöngülök. Fehér hajával letakarta fejemet az őszi felhő s távolabb, hol árnyékom kúszik, már szürke pelyhekben keményen hull a hó. Gyöngék vagyunk mi férfiak, kik őrt állunk szívünk fölött s puszta kézzel várunk a téli éjszakában, a fehér hollók károgása alatt, a fel-feltámadó viharban várunk az első ítéletre. Körülöttünk inog a nád és én énekelek. Mellem tele éjszakával és szerelemmel, súlyosan mint a beért gyümölcs hajlít a földek fölé. Ez a mi gyöngeségünk, így hajladozunk a viharban, ahonnét az ördögök fogai hullanak, a szitok, a káromkodás, a testvérgyilkosság súlyos dorongjai s a dögök egyre veszettebbül kopogó csontesője, amely elől nem szabad megfutamodnunk, mert gyöngék vagyunk s úgy akarunk meghalni, mint a kutyák.

most úgy felhívnám a nagymamámat, mert ő nagyon örülne ennek a hírnek, de ilyenkor mindig a Jóban Rosszban felvett ismétlését nézni, és azért nekem is van lelkem, nem zavarom meg.

Bré king nyúz

Az áhitatos tömeg nevében szeretném kifejezni mélységes felháborodásomat a mostanság napvilágot látott aleska diamond ruhában című képsorozathoz!
Miért tárolja felhőben?
Csak a barátainak csinálta!
Egyszeri eset volt!
Olcsó reklámfogásbak tartom.
Mondjuk nemis rossz színész, a löttyedt trikói ellenére, de a zokniját ideje lenne felvarratni.
El is takarom az össze 18 év feletti ismerősöm szemét!

Tiszta hülye vagyok.. álmodozok róla inkább minthogy felhívjam, és megmondjam neki, hogy szeretem…
Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.
Felhívok 10 kortárs magyar költőt

hogy 24 órán belül MENJENEK EL DOLGOZNI!

vagy csináljanak valami más, társadalmilag hasznos tevékenységet.

67. fejezet

Elmegyek a busszal a városközpontig,ahol tudomásom szerint az autókereskedés is van. Várni akartam még, hogy a kampusztól messzebbre is mehessek, de már nem bírok ki még egy napot saját autó nélkül. Az eladó egy eléggé ellenszenves alak és dohos cigaretta szaga van, de nem lehetek ilyen válogatós tovább. Egy óra alkudozás után megírom neki a csekket az első részletről, és ő a kezembe adja egy elég tűrhető állapotú 2010-es Corolla kulcsait. A fehér festés pár helyen lepattogzott, de képes voltam lealkudni az árát annyira, hogy efelett szemet hunyjak. Felhívom anyát, hogy elmeséljem szereztem egy autót, természetesen szerinte egy nagyobb autót kellett volna vennem és fel is sorolja az okokat. Végül úgy teszek, mintha elmenne a térerő és megszakítom a vonalat. A tükörbe pillantva elborzadok fáradt arckifejezésemen. Szörnyen festek, a hajam kócos, a szemem betagadtak és az arcom még mindig maszatos a korábbi sírástól.

Csodás érzés a saját autómat vezetni, most már sosem kell a tömegközlekedéssel bajlódnom, és a munkába is el tudok menni kocsival. Remélem az, hogy Harryvel már nem vagyunk beszélő viszonyban, nem ront a helyzetemen, nem hinném, de mi van, ha Harry már megunta, hogy csupán megríkasson és valami olyat tesz, amivel beleronthat? Talán beszélnem kellene Kennel és megpróbálnom elmagyarázni neki, hogy Harry és én már többé nem..vagyunk együtt? Mivel azt hiszi együtt járunk, így ki kell találnom valamit ahelyett, hogy az arcába mondanám a fia a legkegyetlenebb ember a világon és csak megmérgez engem, ezért nem tudok tovább a közelében lenni.

Bekapcsolom a rádiót és a szokásosnál is jobban felhangosítom, de pont azt teszi, amire most szükségem van. Kimossa az összes gondolatomat és minden egyes dal dalszövegére koncentrálhatok. Figyelmen kívül hagyom a gondolatot, hogy valójában az összes Harryre emlékezet. Mielőtt visszamennék a kampuszhoz, úgy döntök veszek pár új ruhát. Mivel egyre hidegebb van, így szükségem van több farmerra. Kezdek belefáradni a folytonos hosszú szoknya viselésbe. Mikor végzek pár új ruhával, amiket a munkához veszek majd fel, pár farmerral, amik szűkebbek a szokásosnál, de jól állnak, és pár egyszerű pólóval és kardigánnal gazdagodok. Steph nincs a szobában, mikor visszaérek, és ennek örülök is. Kezdem komolyan átgondolni, hogy szobát kellene váltanom, kedvelem Stephet, de lakhatunk tovább együtt, ha Harry is itt fog lógni. Attól függően mennyit fogok keresni ezzel a szakmai gyakorlattal, lehetne saját lakásom és nem kellene a kampuszban laknom. Ez lenne ideális a számomra, anya teljesen kiborulna, de ez nem rajta múlik.

Összehajtom az új ruhákat és elteszem őket, mielőtt magamhoz veszem a pipere táskámat és a zuhanyzó felé veszem az irányt. Mikor visszatérek, Steph és Zayn az ágyán ülnek. Remek.

"Harry megtalált tegnap este?" Kérdezi Steph, amire én bólintok.

"Szóval, megbeszéltétek a dolgot?"

"Nem, vagyis azt hiszem igen. Végeztem vele." Válaszolom. Mire szeme tágra nyílik, valószínűleg azt várta, hogy Harry újra a markában tart majd.

"Nos, én személy szerint ennek örülök." Mosolyog rám Zayn, mire Steph rácsap a karjára. Steph telefonja jelez,mire lenéz a képernyőre.

"Itt van Tristan, mennünk kell. Jössz?" Kérdezi.

"Nem, köszi. Szereztem ma egy autót!" Mesélem, mire ő visítani kezd.

"Komolyan?!" Mondja, én pedig bólintok. "Muszáj látnom, mikor visszajöttem." Mondja, miközben az ajtóhoz mennek.

Steph kilép a szobából, míg Zayn megáll habozva az ajtóban.

"Tessa?" Hangja gyengéd, akár a bársony. Felnézek, és ő rámmosolyog.

"Gondolkoztál a randinkon?" Kérdezi, miközben a szemembe néz.

"Én.." Épp készülök visszautasítani, de miért is? Zayn nagyon is vonzó és kedvesnek tűnik. Nem használt ki, mikor egyszerűen megtehette volna. Tudom, hogy jobb társaság lenne, mint Harry, igazából bárki jobb lenne. "Persze." Mosolygok.

"Persze, mint úgy, hogy eljönnél velem egy randira?" Szinte már vigyorog.

"Persze, miért ne?" Felelem.

"Ma este, akkor?" Kérdi.

"Persze, a ma este jó." Nem hinném, hogy a ma este jó ötlet lenne, mivel be kell pótolni a tanulást, de még így is előrébb vagyok, annak ellenére is, hogy kihagytam pár órát a héten.

"Remek, itt leszek hétre, rendben?"

"Oké." Válaszolom, mire ő tökéletes fogai közé veszi ajkát.

"Akkor látlak este gyönyörű." Mondja, én pedig elpirulok, búcsút intve, míg ő kilép a szobából.

Négy óra van most, így három órám van, amíg visszajön. Megszárítom a hajam és begöndörítem a végét, ami meglepetésemre elég jól néz ki. halvány sminket viszek fel és az egyik új ruhámat veszem fel, egy sötét farmert, fehér toppal és egy hosszú, barna kardigánnal. Az idegesség kezd eluralkodni rajtam, amint a tükörbe nézek. Talán átkellene öltöznöm? Felveszek egy kék toppot és egy végig felgombolt inget. Nem tudom elhinni, hogy randira megyek Zaynnel, egész életemben volt egy barátom és most randizni fogok Zaynnel, a Harryvel való összevisszaság után. Talán az új zsánerem a tetkós, piercinges srácok?

Előveszem a régi Büszkeség és Balítélet könyvemet, hogy olvasással üssem el időt. Ami csupán percekkel későbbnek tűnik, kopognak az ajtón. Tudom, hogy Zayn az, mivel Harry sosem kopogna. Ő gorombán berontana és szétszórná a dolgaimat.

Mikor kinyitom az ajtót önkénytelenül leesik az állam Zayn látványától. Szűk, fekete nadrág van rajta, fehér tornacipővel, egy pólóval és egy farmer mellénnyel. Nagyon dögösen néz ki.

"Gyönyörű vagy, Tessa." Üdvözöl és átad nekem egy virágot. Egy virágot? Meg vagyok lepve és le vagyok nyűgözve ettől a kis egyszerű ajándéktól.

"Köszönöm." Mosolygok rá és a virágot az orromhoz emelem.

"Készen állsz?" Kérdezi udvariasan.

"Igen, hova viszel?" Kérdezem tőle, miközben kifelé sétálunk.

"Úgy gondoltam elmehetnénk vacsorázni, aztán egy mozi, csak szimpla randi, semmi nyomás." Válaszol szinte ragyogva. Az anyósülés kilincséhez nyúlok, de megállít.

"Ezt nekem kellett volna." Mondja.

"Oh. Köszi." Még mindig ideges vagyok, de már ez az érzés is kezd elhalványulni. Mikor beszállunk az autóba lekapcsolva hagyja a rádiót és kisebb beszélgetéseket kezdeményez velem, a családomról kérdez és a fősuli utáni terveimről. Ő pedig elmeséli miként került a WSU környezettudományi szakára, ami meglep,de kíváncsivá is tesz egyben. Megérkezünk egy egyszerű kis kávézónak tűnő étteremhez, majd kiülünk a teraszra. Rendelünk, majd tovább beszélgetünk, míg meg nem hozzák az ételt. Zayn mindent megeszik, miután elkezd sültkrumplikat lopkodni az én tányéromról.

"Ha még egy krumplit elveszel meg kell, hogy öljelek." Cukkolom. Mire ő tettetett ártatlansággal néz rám és a nyelvével a fogai közt nevet rám. Amitől én is nevetni kezdek, ami szinte éveknek tűnt, hogy utoljára csináltam, de jó érzés.

"Aranyosan nevetsz." Udvarol, mire én a szememet forgatom.

Legvégül egy giccses vígjátékra ülünk be, ami nem igazán nyeri el a tetszésünket. Így viccelődünk a film alatt, majd a film vége felé Zayn a kezét az enyémre teszi. Nem kényelmetlen, mint ahogy arra számítottam, de nem is olyan érzés, mint mikor Harry teszi ugyanezt. Sikerült jó pár óráig nem gondolnom rá, aminek nagyon örülök. Mindennap ő tölti be a gondolataimat, egész álló nap. Mikor Zayn tizenegyre hazavisz, hálás vagyok, hogy szerda van, márcsak két nap hátra a hétvégéig. Zayn kiszáll a kocsiból és átsétál hozzám, míg én megigazítom a táskát az oldalamon.

"Nagyon jól éreztem magam, köszönöm, amiért elvihettek ma este." Mondja.

"Én is jól éreztem magam." Mosolygok rá.

"Gondolkoztam..és emlékszel, mikor megkérdezted, hogy megyek-e a tábortüzezésre?" Bólintok. "Nem bánnád, ha veled tartanék?" Kérdezi.

"Persze, jó lenne. Liammel és a barátnőjével megyek egyébként." Nem emlékszem, hogy Zayn is csatlakozott volna azokhoz, akik piszkálták Liamet, de mindenképp akarom, hogy tudja ez nem volt oké a részemről.

"Persze, jó fejnek tűnik." Mondja, én pedig válaszként rámosolygok.

"Akkor ezt megbeszéltük. Ott találkozunk?" Ajánlom fel. Az ki van zárva, hogy magammal viszem őt Liam házába, a vacsorára.

"Jól hangzik. Köszi még egyszer a ma estét." Közelebb lép hozzám. Meg fog csókolni? Kezemet a sajátjába veszi és a szájához emeli. Egyetlen csókot lehel a kézfejemre, ajakpiercingje hideg az én forró bőrömön, de a gesztus nagyon édes.

"Szép álmokat, Tessa." Köszön, majd visszaszáll az autójába.

Megkönnyebültem, hogy nem próbált megcsókolni, még akkor is, ha jól csókol, az időzítés most nem lett volna jó. Most pedig ki kell találnom, hogyan is magyarázzam meg Liamnek, hogy lesz egy kísérőm péntekre.

Steph kíváncsi a Zaynnel töltött estémet illetően, ám a részleteket megtartom magamnak. Miután sminkemet lemosom, végre ágyba bújok és elalszom. A következő reggelen Liam a kávézóban vár rám, neki pedig mesélek Zaynről.

„Harry tud erről?” Kérdezi Liam.

„Nem, és nem is kell neki. Semmi köze hozzá.” Felelem kissé nyersen. „Ne haragudj, csak egy kicsit érzékenyen érint a téma.”

„Nyilván.” Mosolyogja. „Nem lehetnek túl közeli barátok, ha Zayn elvisz téged vacsorázni rögtön azután, ami Harryvel történt.”

„Nos, senki sem tudja igazából, hogy bármi is történt volna köztem és Harry között, mivelhogy az egészet eltitkolta a barátai elől, nem emlékszel?”

„Ja, azt hiszem igazad van. Csak légy óvatos.” Figyelmeztet kedvesen, én pedig megígérem neki, hogy az leszek. A nap maradék hátralevő része elrepül, s Liam sem hozza fel sem Harryt sem pedig Zaynt újra. Végül, irodalom óra lesz, s még a lélegzetemet is visszatartom, ahogy Liam s én besétálunk a terembe. Harry a megszokott helyén ül, mellkasom fájni kezd a látványára. Rám pillant, hogy aztán figyelmét visszaszegezze a terem egy elülső pontjára.

„Szóval megint elmentél Zaynnel a múlt éjjel?” Kérdezi Harry, amint helyet foglalok. Imádkoztam, hogy ne szóljon hozzám.

„Az nem a te dolgod.” Felelem neki csendesen. Megfordul ültében, arcával közel hajolva hozzám.

„A szó gyorsan terjed a mi kis csoportunkban, Tessa, ezt ne feledd el.” Mosolyodik el önelégülten. Tán fenyegetni próbál, hogy elárulja a barátainak az együtt töltött pillanatainkat? A gondolattól rosszul leszek.

Elfordulok tőle és figyelmemet a professzorra terelem. „Rendben, szóval folytassuk ott, ahol tegnap abbahagytuk az Üvöltő Szelek elemzését.” Mondja, mire a gyomrom összeszorul.

Nem szabadna elemeznünk az Üvöltő Szeleket a következő hétig, tessék, ezt kapom, ha ellógom az órákat. Érzem magamon Harry vizslató szemeit. Talán csakugyan, mint én, ő is arra gondol, amikor először jártam a szobájában, rajtakapva, hogy a regény ő példányát olvasom.

„Szóval, mint ahogyan tudjuk, Catherine-nek és Heathcliffnek igencsak szenvedélyes kapcsolatuk volt, a szenvedélyük oly erővel bírt a regényben, ami lényegében minden egyes további karakter életét tönkretette körülöttük. Egyesek vitatják, hogy szörnyűek voltak-e egymás számára, mások viszont azt mondják, hogy össze kellett volna házasodniuk, ahelyett, hogy a kezdetektől fogva szerelmük ellen harcoljanak.” Mondja a professzor. „Ti mit gondoltok?” Kérdezi. Általában azon mód feltenném a kezemet, büszkén hencegve a klasszikus regényekben jártas tudásommal, de ez túlságosan is közel jár jelenlegi helyzetemhez.

„Úgy gondolom, szörnyűek voltak egymás számára, állandóan harcoltak és Catherine tagadta a Heathcliff iránt érzett szerelmét. Edgarhoz ment feleségül, annak ellenére, hogy tudta, hogy egész idő alatt Heathcliffbe volt szerelmes. Ha a kezdetektől fogva együtt lettek volna, a többiek élete kevésbé lett volna szerencsétlen.” Feleli a terem hátulsó részéből jövő hang. Érzem, hogy arcom pírba borul, ahogy Harry rám tekint, mielőtt megszólalna.

„Szerintem Catherine egy önző, nagyképű ribanc volt.” Megilletődött hangok hallatszódnak a terem minden egyes pontjából, s a professzor leszidja Harryt, mielőtt ő folytatná. „Elnézést, de azt gondolta, hogy túl jó Heathcliffnek, ami talán igaz volt, de tudta, hogy Edgar sosem lesz olyan, mint Heathcliff, mégis őhozzá ment feleségül. Catherine és Heathcliff túlságosan is hasonlóak voltak, olyannyira, hogy ez nehezítette meg számukra azt, hogy jól kijöjjenek egymással, de hogyha Catherine nem lett volna olyannyira makacs, akkor egy hosszú és boldog életet tudtak volna leélni egymással.” Mondja. Bolondnak érzem magamat, hogy Harryt és magamat a regényben szereplő karakterekhez kezdem el hasonlítani. A különbség azonban az, hogy Heathcliff borzasztóan szerette Catherine-t, olyannyira, hogy tétlenül ült, amíg Catherine hozzáment egy másik férfihez, míg végül ő maga is megházasodott. Harry nem így szeret engem, sőt mi több, egyáltalán nem, szóval nincs joga ahhoz, hogy magát Heathcliffhez hasonlítgassa.

Az egész osztály engem figyel, válaszomra várva. Valószínűleg egy újabb, az előzőhez hasonlatos veszekedést remélnek, ám csendben maradok. Tudom, hogy Harry csapdába próbál csalni, viszont én nem vagyok hajlandó belesétálni.

 Fordította: Sephie & Nicks

Imádom mikor felhúzom. Imádom ha magahoz húz szorosan. Imádom ha megszoritja a seggem. Imádom amit tesz velem. Nem tudom mit csinál, de azt nagyon jól.
elértem babysitter karrierem csúcsát

megjelentem reggel 8kor a budai hegyek egyik luxusházábam ahol az alagsor konkrétan egy uszoda volt. a gyermek még bőven aludt, az román anyukának segítettem felhúzni a ruháját reggel, majd kezembe nyomott egy csomó pénzt és kedvesen elköszönt. aztán a teraszon találtam egy dohányzó román fiút, aki épp a szigetfesztiválról érkezett; a család valami ismerőse. a kislánnyal, akire vigyáztam, összesen 10percet töltöttem, mert inkább számítógépezett a szobájában. nemsokkal később megérkezett a 40es takarítőnő, aki amúgy építészmérnök és végigkávéztuk a napot a teraszon, miközben kurva kellemesen elbeszélgettünk és még telefonszámot is cseréltünk. tőle tudtam meg, hogy az előző nanny operaénekes volt, a kertész meg bútortervező, csak valahogy senki nem talál munkát magának ebben a városban. kétszer is kifosztottam a hűtőt, egy kicsit szundítottam is a túlpuha ikeás kanapén, majd unalmamban kivasaltam, hogy teljen az idő. csodás nap volt; ma megyek és eliszom a keresett összeget.

the bitch is working

Miért nem tudsz visszaköszönni, te hülye kurva, ha már egy hàzban lakunk? Felhúzod az orrod, és büszkén sepred tovább az utcát. Legalább egy ideig van valami nyoma a létezésednek, ha már a kedvességedet nem foglalják majd hősi eposzba.

Déry Tibor: Szerelmes lány

kezei vasból vannak és mézből
mellei zászlók
feje hatalmas mint egy viharzsák
az éjszakából szaladt ki meztelen lábakkal
sötét hónaljában   csillagok illata
megölte minden ősét
nem eszik
szemérmetlenül énekel mint egy forrás
Egy óralapon alszik. Sűrű rajokban menetekek a felhőállatok fekhelye fölé. A hold lehajolt a földre. A föld fekete mint egy halotti lepedő. A csipkebokor kigyulladt. Szétveti fehér combjait és süketen kiabál a csillag súlya alatt. 

Apám Afganisztánban. Felhívnám a figyelmet a Toyotára :DDDD 

A kép Paghmanban készült. Az afgánok azt szokták mondani, hogy 100 kabuli ér 1 laghmani-t, 100 laghmani pedig 1 PAGHMANI-t. Persze a Logari-t nem számolják bele (ahonnan a családom is származik), mert az felülír minden egyenletet :DDDD 

a családom elment ma biciklitúrázni én meg azt hazudtam, hogy rosszul érzem magam

aztán apám egy óra múlva felhívott, hogy most járnak ebben és ebben a faluban, mert megálltak kajálni egy csárdában. azonnal bepattantam a kocsiba és 13és félperc múlva már én is ott ültem velük a dunaparton az étterem teraszán és sztoikus nyugalmat árasztó arckifejezéssel tanulmányoztam egy békategóriás csárda összeragadt, még 12éve kinyomtatott, laminált étlapját, majd vasárnapi nyugalommal a torkomban bevertem minden morzsát, végül felálltam és visszaindultam a kocsihoz. apám utánam kiált:

apa: fizettél?

én: persze, mindenkiét!

apa: tényleg?

én:  el ne hidd! :))

apa: :(

Watch on melyrepules.tumblr.com

Szabó Benedek - Huszonöt

aki most huszonöt, az nem tudja, mit akar
lázadni túl öreg, belenyugodni fiatal
egyre nehezebben tudom beleképzelni magam a tinifilmekbe
egyre nehezebben tudom beleképzelni magam a tinifilmekbe

aki most huszonöt, az holnap huszonhat
maradhat otthon vagy reggelig táncolhat
dolgozhat öltönyben, felhívhat másokat
megnézhet kiadó másfél szobás körúti lakásokat

aki most huszonöt, az holnap felébred
és nézi a várost, ami egészen fehér lett
egyre nehezebben tudom beleképzelni magam az életembe
egyre nehezebben tudom beleképzelni magam az életembe

valószínűleg kurvára túldramatizálom az idő múlása felett érzett bánatomat, de ha holnap láttok egy lányt, aki valahol a hatos vonala mentén ezt énekli irtó hamisan meg részegen bőgve a pesti éjszakában, na az engem látott.

Text
Photo
Quote
Link
Chat
Audio
Video