fagi

2

Lobster Moth

Stauropus fagi (Notodontidae), better known as the Lobster moth, is the commonest and most widespread species in the genus. It is found across most of Europe and temperate Asia. 

The moth gets its common name from the appearance of the caterpillar (bottom photo), which has been likened to a lobster.

Reference: [1]

Photo credit: [Top: ©Hakan Sandin | Locality: Islingby, Borlänge, Sweden]  -  [Bottom: ©tomek.litwin | Locality: unknown]

Bödecs László - Fagy

tél van, és ráfagytak a számra
a kimondatlan szavaink
a földben rögökbe zárva
repedeznek a pislogások
kevesebb négyzetméterre rúgó
semmiben is elférünk már
összehúztuk magunkat
mint a mag
ledobtuk a testünket
és elbújtunk a terméketlen
talajban a megfagyott
pocsolyák alatt.

Disinfettante a base di virus

I batteriofagi sono i virus dei batteri. All’Università di Tel-Aviv (Israele), Udi Qimron, del Dipartimento di Clinica Microbiologica e Immunologia, ha pensato di modificare geneticamente questi fagi in modo che, quando infettano i batteri antibiotico-resistenti, gli trasferiscono geni che rendono nuovamente questi microrganismi sensibili ad alcuni antibiotici.

Come descritto nell’articolo pubblicato sulla rivista Applied and Environmental  Microbiology, la soluzione di batteriofagi modificati può essere aggiunta ai comuni detergenti antibatterici utilizzati per pulire le superfici negli ospedali. “Queste soluzioni di fagi sono facili ed economici da preparare, facili da utilizzare e non sono tossiche” fa notare Qimron.

In dettaglio, i ricercatori dell’università israeliana sono partiti dal presupposto che molti antibiotici agiscono andando ad inibire la sintesi dei ribosomi, la struttura cellulare coinvolta nella sintesi delle proteine. L’esposizione continua dei batteri agli antibiotici, gli consente di adattare la struttura dei ribosomi in modo da rendere inefficace l’azione dei farmaci. Qimron e i suoi colleghi sono riusciti a determinare che reintroducendo il gene rpsL nei ribosomi, i microganismi ritornano ad essere sensibili agli antibiotici. Questa pratica consentirebbe inoltre di utilizzare gli antibiotici tradizionali per trattare le infezioni batteriche.

Il gruppo di Qimron ha poi pensato di combinare una soluzione di fagi con un composto a base di tellurite (ossianioni di tellurio), un agente molto tossico per i batteri. Secondo i ricercatori questa combinazione avrebbe un doppio effetto: i fagi disarmano i microrganismi, rendendoli sensibili agli antibiotici, e la tellurite finisce il lavoro eliminando i sopravvissuti.

"Il prossimo passo sarà di testare questo nuovo "disinfettante al virus" in trials pre-clinici sugli animali per verificarne la sicurezza" dice Qimron. "Una volta che sarà garantita la non-tossicità per l’uomo, questo prodotto potrà essere utilizzato in soluzione direttamente in bottiglie in formato spray o da aggiungere all’acqua come detergente per lavare i pavimenti"-

Fonte: http://www.aftau.org/site/News2?page=NewsArticle&id=15659

Elázni az esőben. Téli fagy után kandalló mellett melegedni. Sírni, majd újra nevetni. Szeretni és szeretve lenni. Őrültségeket csinálni, majd megbánni. Füstöt letüdőzni, majd kifújni. Picit meghalni, de aztán újra élni. Összetörni, majd erősebbre építeni magad.
Lelkigyakorlat

Tomas Tranströmer: Preludium

A felébredés ejtőernyős ugrás álmainkból.
Megszabadulva a fojtogató örvényből a reggel
zöldellő zónája felé süllyed az utazó.
Fellángolnak a tárgyak. A rezgő pacsirta
helyzetéből láthatóvá válnak a hatalmas fagyökérrendszer
föld alatt himbálódzó lámpái. De a föld szinén
trópusi özönben burjánzik a zöld
felemelt karokkal hallgatva
egy láthatatlan szivattyú ritmusát. S az utazó süllyed
a nyár felé, leereszkedik a vakító kráterekbe,
a nedves-zöld, a nap turbinája alatt borzongó koroknak
aknáin át. Majd a pillanat lefékezi
e függőleges utazást és a szárnyak
a halászsas nyugalmává szélesednek a zuhogó vizeken.
Bronzkori kürt
számkivetett hangja függ
a mérhetetlen fölött.

A nap első óráiban az eszmélet felölelheti a világot,
ahogy a kéz szorongatja a napmeleg követ.
A fa alatt áll az utazó. A zuhanás
után, a halál örvényein át,
tágas fény nyílik-e szét fölötte?

Fordította Thinsz Géza

Olyan ez a vers mint amikor egy teherautóról öntik le a sódert, nem? Zuhan és kavarog és nagyon sok. Véletlenül találtam a Lelkigyakorlatokon, és meglepően egy hullámhosszon éreztem lenni a belsőségeimmel most. (ez milyen nyelvtani szerkezet? höhö namindegy)
Nowadays nem tudom, hogy mi van, arról nem is beszélve, hogy mi lesz?? De olyan közel van az érettségi és egyáltalán olyan mintha egy nagy örvényben éltem volna eddig, és most egyre közelebb kerülök a közepéhez, tudod a közepén lehúz a mélybe és kész. De azért remélem hogy odalent az örvény másik oldalán is szép a világ!
A kertben kinyíltak a virágok, ma kint edzettem, a madarak kirepültek, én elég boldog vagyok, akármi történjen is. Kicsit majdnem hasra estem, elkezdtem csokit enni és szöttyögni, de visszanyertem az egyensúlyt, és ez jó. Nincs is okom még elhagyni magam! Az egyetlen, ami bizonyos lelki megterheltségre utal, az az, hogy folyton Coldplayt hallgatok… Shame on me, de azt hiszem, ez kábé fülön át bevitt csoki, if you know what I mean. :D 

youtube

"Úgy hal majd belé,
Ahogy a fény az éjbe, kéz a kézben.
Úgy fagy majd belé,
Ahogy a vér a sebekbe vág.
Benne van egy világ,
A kapuinál az ígéret földje vár,
Amíg küzdesz érte, ő marad veled.

Boldogság csak a szenvedés hiánya,
De nem ő hiányzik , hanem aki lehetett volna.”

Prológus

3 évvel ezelőtt: Árnyékvilág

Jégcsapok lógtak minden egyes ház sarkából. A tél közepén volt a legkeményebb fagy. A fák csupasz külsővel aludtak, és az állatok vackukba bújva dideregtek. A kéményekből szürkén cikázó füst oszlopok szálltak fel, bele kavarodva a sötét felhőkbe. Hetente hóvihar söpört át a birodalmon, és a föld terméseit tönkretette. Az emberek nem sokat vártak a tavaszi zöldségekből, és gyümölcsökből. Aki tehette a várban maradt, vagy pedig saját házában húzódott meg. De Árnyékvilág katonái, havonta készültek egy-egy kisebb csatára. Januárban azonban nem volt annyi háború, hogy ne tudjanak kis pihenőt adni nekik. Árnyékvilágban egyetlen egy királynő uralkodott már hosszú évek óta. Etheswitha Carter a neve. Hófehér haja, kék szeme miatt ő legszebb Árnyékvilágban. A koronája ezüstből készült, és hat hónapot dolgoztak rajta. A királyi várt és a házakat leszámítva egy hatalmas kupolás épület terült el az egyik tisztáson. Burkolata nem téglákból készült, hanem hajlított üveglapokból, amik miatt a nap néha szivárványt festett az égre. Oda bent mindig hűvös volt, és a beépített kis dísz tavacska csobogásán mást nem lehetett hallani. De az építmény egy évben maximum kétszer nyitotta ki ajtajait. Az egész helyiségben csak egy asztal volt, amihez kilenc darab szék volt. A bútordarab közepén, papírok tornyosultak, különféle elnevezésekkel felcímkézve. De most emberek is voltak körülötte. Tanácskozás zajlott, ilyenkor beszélik meg a fontos teendőket, esetleges harcokat vagy éppen Etheswitha új látomásainak jelentését. Etheswitha egy olyan angyal, akinek látomásai vannak. Szólhat az a jövőről, a jelenről, de a múltról is. Az angyalok rangokba sorolhatóak. A tizedik rangba tartozott a királyné, és senki más. A kilencedikbe a tűzangyalok, akiknek képessége a tűz volt. A nyolcadikba vízangyalok. A hetedikbe a katonák, harcosok. A hatodik és az ötödik rang, a vegyes angyaloké volt, kiknek képességük különfélék voltak. Mindenkinek más-más volt, egyediek voltak. A negyediktől az elsőig újoncok voltak. Négy éven át tartó kiképzésben részesültek, majd kiválasztották közülük a harcra termetteket, a földművelőket, a gyógyítókat. De mikor az egyik újoncnak képessége volt, akkor azonnal felhelyezték a magasabb szintekbe. De ilyen már száz évtizede nem akadt. A kilenc széken helyet foglaltak a tűz angyalok, és a harcosok. A legmagasabb székben, ami az asztal végében volt, a királynő foglalt helyet. Sötétkék palástja lelógott a fenyőből készült padlóra. 


- A gyűlést ezennel megkezdem – kezdte selymes hangon – Tegnap éjjel egy új látomásom volt. A jövőbe szólt, és egy veszélyes háború kezdetét láttam. Sötét és véres volt. Az alvilágiak kitörést fognak rendezni a közeljövőben, és mi nem tehetünk semmit. 

- De tehetünk! Fegyvert fogunk, és harcolunk! – szorította a kezét ökölbe, az egyik tűzangyal.

- A harccal nem fogunk semmit elérni. Túl gyengék vagyunk ahhoz. De van megoldás – az angyalok szemében felcsillant a remény – A látomásomban egy lány szerepelt. Egy halandó. El fog jönni hozzánk, de nem tudom, hogy mikor.

- Egy lány? És honnan fogjuk tudni, hogy ő az?

- Barna hajú, barna szemű. Pimaszságáról is könnyen felismerhető.

- És nincs valami kézen foghatóbb tény? Gondolok itt testi eltérésre vagy valami. 

- A bal szemében lesz egy szimbólum. Egy háromszög, és benne egy kör. A kör a pupillája. A háromszöget pedig látni fogjátok.

- Nehéz feladatot adott, királynőm! – egyetértően bólogattak a katonák is. 

- Ha a birodalom sorsa forog ezen a lányon, akkor nem a feladat nehézsége a legfontosabb. Nem azt kértem, hogy a csillagok közül, hozzátok le a legkisebbet, hanem azt, hogy találjatok meg egy lányt – felelt Etheswitha hangjában nyugalmassággal – Óhajt valaki valamit közölni, mielőtt lezárom a gyűlést?

A tagok fej csóválva válaszoltak, majd papírjaikat rakosgatni kezdték.

- Rendben. Akkor a gyűlésnek vége. Fáradjanak vissza a munkájukhoz.

Az angyalok felálltak székéből, és a kijárat felé igyekeztek. Etheswitha is felállt székéből, majd magához intette a katonák kapitányát, aki egyben az újonc kiképző is.

- Clark! Szeretném, ha ezentúl keményebben bánna a tanítványokkal. Minél hamarabb akarom a lányt. Amint gyanút fogsz, hozasd őt a palotába.

- Megértettem, királynőm! – felelt Clark, majd távozott.

A királynő még egy ideig ott maradt, és gondolkodott. A lány nem csak a birodalom megmentését szolgálja, hanem a bukását is.