emberek

kalandos hazaút, én úgy mondom, tldr.

Hat éve buszozok ugyanazon az útvonalon, ilyen kalandos utam mégsem volt még, pedig higgyétek el, láttam már ezt-azt.

Elindultunk, még ki sem értünk Szegedről, megállt a busz, mert rosszul lett egy lány. Nem volt több 20-nál, hatalmas pocakkal. Öt-hat perc után elkezdtek zúgolódni az emberek, ekkor már a fülhallgatót is kivettem a fülemből. Kb. tíz perce állhattunk, a sofőr próbált neki segíteni, mentőt hívni, de a lány  mondogatta, hogy felhívja a barátját/férjét akárkijét, és eljön érte. Kb. 30 fok volt napon, a sofőr mondta, hogy így nem indulhat el, meg nem is merne, késni fogunk, megvárjuk a lány barátját.

A mellettem ülő nő ekkor már habzó szájjal méltatlankodott, hogy itt kell hagyni, nem lesz semmi baja, nekünk itt melegünk van az álló buszon(!!!), kifizette a jegyét, induljunk el, a kisasszonnyal meg lesz ami lesz, _elvileg_ már úgyis jönnek érte. A kedves nénit további kedves nénik követték, a sofőrrel ment az acsarkodás, közben pedig visszaszállt a buszra a leány, mondván, hogy nem tudnak jönni érte, de neki el kell jutnia oda, ahová indult, menjünk akkor, kibírja. 

Ahogy ezt kimondta, asztmás rohamot kapott.

A mellettem ülő szemforgató nőt ekkor már majdnem oldalba könyököltem, de szerencsére nem volt rá időm, mert azonnal gyógyszerész-véleményt kértem, hogy szabad-e rohamoldó inhalátort adni terhes nőnek? Szabad.

Odaverekedtem magam három táskával, mondtam, hogy terheléses asztmám van, van nálam mindig ilyen szar, gyógyszerészt megkérdeztem, nyugodtan használhatod, 2perc múlva semmi bajod nem lesz, csak nyugodj meg, mert ha pánikolsz, csak rosszabb lesz a fulladás (is). Benyomta, kapott levegőt, fasza volt minden, elindult a busz is. 

Leültem a csaj mellé, mert borzasztóan meg volt ijedve, beszélgettem vele kicsit, miközben látom, hogy egy idősebb nő hátrafordulva méregeti a mellettem ülő lányt és hergeli magát. Hergelte is, odáig, hogy gyakorlatilag levegővétel nélkül percekig oltotta, hogy “minek szül az ilyen felelőtlen ember gyereket”, majd szépen halkan megkértem, hogy legyen szíves előrefordulni, csendben maradni, és az út végéig ehhez tartania magát, mert ha megint befullad a lány, akkor ő lesz a legjobban felháborodva, hogy megint áll a busz. Szerencsére hallgatott rám.

Nem hiszitek el, én is alig, de kb 5 km után lerobbant a busz. Esküszöm, hogy akkor már csak röhögni tudtam kínomban, a lánnyal megígértettem, hogy amint hazaér azonnal bemegy az ügyeletre, én még fél órát küzdöttem az isten háta mögötti buszmegállóban 10%-os aksival, hogy akkor végülis hogyan jutok haza már végre bazmeg, de két és fél óra alatt végül csak sikerült, na.

Igazából csak annyit szeretnék kérdezni, hogy mi a fasz van az emberekkel?

sárga taxi és aktatáska ez Amerika.
Hosszú torony hordott göncök diktátorai ez Franciaország.
hőseink tere ifjaink szive ez a Hazám.
egyszínű emberek többszínű személyiségek ez Japán.
sorolhatnám de mind egyremegy.
burokba zárt életek
hozd a kardot hercegem
döfjük ki és éljetek.
az emberek arca,

amikor elmesélem, hogy én rendes mp3-lejátszóról hallgatom a zenét, nem mobilról, mint az állatok, és 800 album van rajta, igen, csak a legnagyobb kedvencek, “te ennyi zenét ismersz? mondj már egy példát, hogy miket hallgatsz! az milyen stílus? a magyarok közül az mire hasonlít?”

Valaki mondja már el nekem, hogy honnan jön most ez az utáljuk Budapestet izé? Több ilyen megnyilvánulás jött szembe velem tumblin. Úgy értem a város nem valaki, vagy hit vagy vallás, vagy filozófia, nem személyes ügy. A város épületekből és utakból áll és emberek élnek benne. A város leginkább olyan, mint a benne élő emberek, mert azok formálják és mint minden közösségben vannak jó és nem jó emberek. Kaposváron jobban féltem a cigányoktól, mint itt Bp-n. Ott, ha rajzottak mondjuk segély osztáskor, akkor minden sarkon rendőr állt. De ettől nem lesz szar város, attól sem , hogy nincs olyan éjszakai élet hétvégén, hogy nem győzöl választani milyen helyre menj. Minden városnak van szép és kevésbé szép része. De hogy gyűlölni egy várost… Ez pont olyan, mintha utálná a termeszvárat valaki. Hallott már bárki olyat, hogy “Utálom a termeszvárakat!”? A házakat utálja ilyenkor vajon az illető? Vagy mi baja van?

Miért van az úgy hogy az emberek
azt szeretik akit nem lehet?
Miért van az úgy hogy az emberek
nem szeretik akit lehet?
olyan ostobák az emberek, s olyannyira csak a mának élnek, hogy aki be akarja csapni őket, mindig megtalálja köztük a maga emberét.
—  Niccolò Machiavelli
Mikor elértél egy bizonyos pontot az életedben, az emberek odakint ülnek és várnak, várják, hogy lássanak összeomlani. De ahelyett, hogy hagynád a gravitációnak, hogy lehúzzon, néha a saját kezedbe kell venned az irányítást… hogy szárnyalj.
—  Justin Bieber
„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.
—  Muhammad Ali
Emberek, akik filmkritikust játszanak

úgy, hogy betanulják az összes Hollywood Hírügynökség videót, eszükbe se jut, hogy én is nézem és nem jövök rá, hogy egy saját gondolatuk nincs. Nem, erre senkise jönne rá, a véletlen műve, hogy mindannyian ugyanazt gondolják, mondják a filmről.

nem értem miért kell két óra hogy fel tudjak kelni, vagy hogy emberek miért lepődnek meg dolgokon mikor elvileg ismerik a hogyanokat és a miérteket, az jutott eszembe hogy veszek egy nagyobb kutyát és azzal fogok a szövetkabátomban mászkálni mindenhova, úgyértem mindenhova mint ed norton valamelyik filmjében, de ez csak eszembe jutott, szóval több dolog van amit nem értek, mint amit igen, például nem tudok kottázni vagy kicsit bonyolultabb egyenleteket megoldani, vagy felsorolni az árpádokat, csak annyim van hogy ismerek dolgokat, hogy ha itt vagy te és én, akkor a köztünk lévő levegőből kiolvasom a titkokat, esetleg elég egy tekintet bárkitől és tudom hogy az életét hogyan fogja írni és rendezni, magyarhangja a gyerekkornyi elfojtás-e vagy csak úgy fújja a szél mindenfele.
tényleg szép dolog ez, találkoztam már olyannal is aki elhitte, persze a többieknek is örülök, velük amúgy is könnyebb szokott lenni.

Emberek, akik

azt hiszik, hogy az elegáns öltözködés alapja, egyetlen formája a sötét alj és a fehér blúz. Namármost elegáns ruhám van fekete, kék és mintás vàltozatban, egyik sem jó. Az évszaknak megfelelő sötét aljként csak a fekete alapon fehér pöttyös szoknyám lóg a szekrényben, a fehér blúzom sem tök fehér, mert vannak benne szürke csíkok. Ezt a kettőt meg nyilván nem veszem fel együtt. A konferenciákon, ahol eddig voltam, mindenki telibeszarta az öltözködést, a jövő heti konfi szervezői viszont valamiért úgy érezték, muszáj nekik dresscode-ot megszabni, mert amúgy nincs elég bajom.

Mindig lesznek az életedben olyan emberek, akikkel habár már nem tartod a kapcsolatot és ma már csak elsétáltok egymás mellett, ha megemlítik azt a nevet mindig ő jut majd elsőre az eszedbe.Az órákon át tartó beszélgetések, veszekedések majd kibékülések, sírások és vigasztalások, a már-már fulladásig tartó nevetések és az a rengetek sok szép emlék, amire mindig szívesen fogsz visszagondolni, bármi is történt azóta!